Az úgy volt, hogy facebookon belefutottunk egy ronda pulcsis futás nevű eseménybe. Tetszett az ötlet, de D. barátnőm, aki amúgy nem szokott futni, teljesen belelkesült: elintézte a regisztrációnkat, és mire észbe kaptam, már szarvasos pulcsiban caplattam a Margit-szigetre és kezdtem erősen megbánni az egészet az Árpád hídon süvítő, jeges szélnek hála.
Én futkorászom már pár hete, szóval felajánlottam D.-nek, hogy ha nem bírja, szóljon, lassítunk, sétálunk, de amúgy ő diktálja a tempót, én alkalmazkodom - ehhez képest csak kétszer sétáltunk bele kb. 10 lépésre orrot fújni, és a végén felváltva húztuk egymást, amikor az életünkért küzdöttünk az utolsó 500 méteren.
Úgy érzem, két legyet ütöttem egy csapásra: a közösségi futás nagyon jó élmény volt, megfogadtuk, hogy hagyományt csinálunk belőle, ráadásul megtörtem a szigetkör átkát, ami nálam valamiért nagy mumus volt eddig.
A 200 forintot pedig bedobtam a perselybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése