2018. január 29., hétfő

rinya

A hatodik piszkozatból csak lesz már egy kész bejegyzés is.

Nem reprezentatív közvélemény-kutatásom szerint (mely leginkább a környezetemben őszintén feltett "de tényleg, hogy vagy?" kérdésre épült) kiderült, hogy most valahogy senki nincs jól. Van valami a levegőben, vagy az élet a január már csak ilyen?

Most jutottam a félév azon pontjára, hogy már nem érdekel, milyen áron, csak érjen már véget a vizsgaidőszak. Az utolsó tárgyamat magammal viszem a következő félévre, de már az sem érdekel, mert fizikai fájdalmat érzek a mellkasomban, ha kinyitom a jegyzetet.
Medvegy holnap záróvizsgázik, szóval tényleg csudijó a hangulat manapság.

Mondjuk az igazi mélypontot valószínűleg tényleg az jelzi, hogy a hét fix legjobb pontja manapság a csütörtök esti edzés.

2018. január 28., vasárnap

We had a deal! Let the others grow old, not me!

Új profilképet állítottam be facebookon, és gyorsan végig akartam lapozni az eddigieken - de a másik irányba kattintva a legújabbtól egyből a legelső képemhez ugrott.


Ezt most kicsit nagyon fura egymás mellett látni.


(fun fact: mindkettőt Medvegy fotózta, ugyanazzal a géppel, de a mostani teleobjektívvel készült)

2018. január 23., kedd

Ma egy szabadon választható tárgyamból voltam vizsgázni, amire beadandót és tíz perces kiselőadást kellett csinálni. A tárgy mérsékelt nehézsége ellenére én azért komolyan vettem a feladatot, összességében egész elégedett voltam magammal - de azért virult a fejem rendesen, amikor az előadásom végeztével a tanár ráírta a lapomra a jelest.

Aztán a legutolsó előadás végén megköszönte mindenkinek a munkáját, ő ma mindenkinek ötöst adott.

Kapcsolódó kép

Hogy kiheverjem a megaláztatást, utána felháborodottan vettem egy rúzst.

Piha.

2018. január 21., vasárnap

Egy bejegyzés, amiben sokat beszélek zöldségekről

A vegán csoportokban terjedő fajizmus elleni kampányok, miszerint nincs különbség a kutya/cica/egyéb kisállat és a boci/pipi/egyéb haszonállat között ("miért szereted az egyiket, és eszed meg a másikat") számomra tökéletesen párhuzamba állíthatóak a szeretteinket az utcán lézengő vadidegenekkel szembeni megkülönböztetéssel.

Ahogy közeledünk a hónap végéhez, az egyre csökkenő tömegnek köszönhetően egyre nagyobb kedvvel járok bevásárolni.

Medvegy kitalálta, hogy tart magának egy egy hónapos vegetáriánus kihívást*, amivel kapcsolatban nem győzök elég lelkes és támogató lenni. Már csak azért is, mert így már egyáltalán nem kell a szupermarketek tejtermékes és a húsrészlegébe mennem.
Amiért viszont nem vagyok lelkes: kiderült, hogy szereti a humuszt, amit eddig egyedül én ettem és így is ipari mennyiség fogyott. Szóval aki tudja, hol lehet vödrös kiszerelésben kapni, ne tartsa magában, köszönöm.

*tényleg magától találta ki: az utóbbi időben többször kaptam rajta, hogy dézsmálja a magamnak készített vegán kajákat, és a már megvett/megbontott húskészítményeket sem hajlandó megenni.
Ok, ez mondjuk egy adag csirkemell sonkát fog érinteni, aminek elfogyasztását a macskák valószínűleg boldogan átvállalják, de valahogy éreztetnem kellett a döntés drámaiságát.

Lehet csak a trailer folyamatos, megkerülhetetlen reklámja miatt, de nagyon nagyon meg szeretném nézni A Legsötétebb Órát, amiért Gary Oldman idén majd meglepetésszerűen Oscart kap.

2018. január 20., szombat

"lehet júlia azért lett öngyilkos, mert rómeó nem jött fel időben msnre"
- én, 2009 augusztus

Tanulás helyett
- megint a naplózott MSN beszélgetéseinket olvasom vissza BFF-fel, és megint rácsodálkozom, milyen elképesztően cukik voltunk már akkor is.
Mellesleg a hetet tökéletesen leírja a tény, hogy kétszer két órát lelkiztünk, egyszer telefonon, egyszer pedig az esőben egy kapualjba húzódva, vagy öt buszt elengedve ("Majd a következővel, csak ezt még fejezzük be...").

- kitakarítottuk a hűtőt, most nagyon szép tiszta, és csak friss, gusztusos kaják vannak benne. Nem merem bevallani, hány bontott üveg uborkát/paradicsomszószt/stb.-t kellett kidobni, mert valamikor kinyitottam őket, fogyasztottam valamennyit, majd visszatettem és megfeledkeztem róla.

- megnéztünk négy filmet, köztük az 1945-öt, ami magyarhoz képest egész jó.

- visszataláltam a nyomasztó orosz irodalomhoz, amit tavaly kellett volna olvasnom: Fiúk cinkkoporsóban. Ha valaki is egy kicsit azt gondolná, hogy "ejj micsoda szerencsés az orosz nép, olyan jó dolguk volt nekik eddig a történelem folyamán", annak ajánlom olvasásra.

2018. január 15., hétfő

Szerdához egy hétre lesz az utolsó két vizsgám, vagyis ha ma elkezdek tanulni, nagyon kényelmesen, a lelki békém minimális feláldozásával kiválóan fel tudok készülni mindkettőre.

Ha ilyen jól tudom én ezt, akkor miért kakaós csiga recepteket nézegetek a neten, meg nem tudok elszakadni az aktuális két olvasmányomtól..?

Képtalálat a következőre: „why are you like this meme”

UPDATE: kész a csiga, de szörnyű lett.
Talán tényleg inkább tanulni kellett volna.
A hétvégén esküvőn voltunk, MedvegyÖcsi is elkelt, ezzel a Medvegy család fiai mind Házasemberek lettek.
Nagyon hülyén fog hangzani, de furcsa volt úgy esküvőn lenni, hogy az nem az enyém - nem kicsit volt ciki, amikor a végén kérdeztek tőlem valamit, én pedig azt válaszoltam: majd a vőlegény eldönti. Mármint az én exvőlegényem. Aki már a férjem, na.

Ja, és érdekesség, vallásos szertartás volt - szóval az igenek előtt meghallgattunk egy nem kicsit szexista beszédet is, ami közben többször belém szorult a felháborodás és igen erőteljesen megszorítottam Medvegy kezét.
Biztos én vagyok a túlságosan szabadjára engedett, elkényeztetett Modern Nő, de nekem ez az Ákosos családmodell nagyon nem jön be, és nálunk nem is lenne működőképes. És nem hiszem, hogy repestem volna a boldogságtól, ha az esküvőnk előtt ilyenekkel rémisztgettek volna.

Amúgy a menyasszony olyan fazonú ruhát viselt, amilyen a lelkem mélyén nekem is nagyon tetszett, csak sajnos túl nagy seggem meg túl magas vagyok.
De leginkább előbbi.

Medvegy viszont először és valószínű utoljára volt tanú, mókás volt vele időnként cinkosan összemosolyogni, amikor kint ült komoly arccal.

2018. január 12., péntek

Things I Love Friday


♥♥♥ MEDVEGY ABSZOLVÁLT ♥♥♥ lassan, de biztosan haladok a vizsgáimmal ♥ csak kicsit estem szét az év első heteiben, de BFF-fel abban maradtunk, hogy a január csak 2018 trial month-ja ♥ új rúzs féláron! - ma vetettem be először és nem egy dicséretet bezsebeltem vele ♥ kaptam három új cipőt - az egyik futócipő, a másik kettő viszont FELNŐTT, NŐI cipő, MAGAS SAROKKAL meg minden ♥ voltunk hambizni ♥ van egy nagy plüsscápám ♥ a vizsgaidőszak stresszében szétesett étkezésem kezd újra normalizálódni ♥ munkahelyi mókázások D.-vel ♥ megérkeztek a teljesen környezetbarát bambusz fogkeféim és a bemutató macskás tolltartóm ebayországból ♥ tegnap leadtam a rendelésem egy vagon könyvre bookdepository-n ♥ jó idő, sok séta ♥

2018. január 6., szombat

me: i’m fine
internally: *the tunnel scene from willy wonka*

Az imént ettem meg fél kiló laskagombát. Kicsit szétszedtem, megpirítottam és az első felére még tettem egy kis zöld pesztót, a másodikra viszont már semmit, csak úgy betoltam magában.

Aztán könnyes búcsút vettem BFF-től, hogy na most akkor nekiállok tanulni. Majd sütőben sütöttem egy adag krumpli-édeskrumpli-répa-fokhagyma köretet, egy csodás füstölt tofus paradicsomos-tahinis ragut, és még összedobtam egy adag falafelt is. És most nekiállok mosogatni, mert hát képtelenség úgy tanulni, hogy van mosatlan a mosogatóban.

Egy két lábon járó S. Oszkáros közhely vagyok.

Képtalálat a következőre: „willy wonka tunnel scene gif”

2018. január 4., csütörtök

"Nem tudom, mi van manapság, lóf.sz se történik és folyton kivagyok"

Ma már dolgozni is voltam, hipphipphurrá, ünnepeljük meg, hogy képes vagyok teljesen hétköznapi dolgokra.
Mi lesz a következő, annak is örülni kell, hogy fel tudok kelni az ágyból..?

*idegesen nevet*

2018. január 2., kedd

2018 eddig


Írnom kéne egy szomorú country-számot arról, hogyan kaptam majdnem idegösszeomlást a vizsgaidőszak második hetének első napján, de aztán tartottunk egy villám lelkisegélyt BFF-fel és végül csak azt mondtam: meh.

És inkább megebédeltem (próbáltam leutánozni a Pata Negrában kóstolt zöld pestós laskagombát, inkább kevesebb, mint több sikerrel), megcsináltam ezt a műalkotást fent és lassan megyek is vissza tanulni, mert most nincs időm ilyen hülyeségekre.