2018. december 31., hétfő

Boldog új évet minden hozzánk hasonló nyuggernek, akik az év ezen éjszakáját (is) otthon töltik a kanapén a macskákkal.
Igazából boldog új évet mindenkinek, én nem ítélkezem.

Jelige: majd elmegyünk itthonról, ha akarunk, csak általában nem akarunk.

(amúgy megragadhatnám az alkalmat és nyekereghetnék a petárdák ellen, hogy jajj szegény macskáink is hogy kivannak tőle - de igazából az egyik már attól is kiborul, ha kukoricát pattogtatunk a mikróban vagy váratlanul tüsszentünk, a másik pedig tojik az alkotmányra, kaparja az ablakot és ki akar menni a tűzijátékozók közé)

2018. december 30., vasárnap

2018 könyvekben


Az évet erősen kezdtem, a Fiúk cinkkoporsóban és a Csernobili ima amennyire nem tett jót a hangulatomnak, annyira sokat adott a lelkemnek - nem tudom, ennek a mondatnak így mennyi értelme van, de már leírtam.
A Prozac-ország elég hosszú menet volt, akkor tetszett, de utólag csak az egyetértés maradt meg, hogy néhány érzést megfogalmazott helyettem, de konkrétumokra már nem emlékszem.


Ha az előző kettő nem lett volna elég, a Nők a tűzvonalban megadta a végső lökést a pacifizmus felé, azóta másképp gondolkodom a háborúkról (meg az oroszokról). Vettem még egy könyvet az írónőtől, de az még vár a polcomon, arra még nem érzem késznek magam.
A nyáron pedig Szöszivel közös szenvedésbe kezdtünk Leiner Laurával: nem tudom, a közös fikázás lehetőségén túl miért olvassák ezt emberek.


Három könyvig bírtam, a Nélkülednél meghúztam a határt, ennél azért nem süllyedünk lejjebb.
Az Esti Kornélt Berlinben, a Szerelmes életet pedig Rómában olvastam, talán ezért tetszett mindkettő különösen. A Szerelmes életnek ez második nekifutás volt, elsőre valahogy nagyon mellément, de nem bántam meg, hogy adtam neki egy második esélyt.


A Fangirlt akciósan, KÉT FONTÉRT vettem, gyorsan újra is olvastam, hogy még mindig olyan aranyos-e, mint amire emlékszem (igen, még mindig). Az Utazás a koponyám körül annyira nem érdekelt soha, de mindenképp venni akartam valamit egy Poket automatából és még az tűnt a legkevésbé unalmasnak - és milyen jól jártam vele! A Hill house-t Medveggyel együtt, egyszerre olvastuk, már csak az élmény miatt is emlékezetes, bár a sorozatnak nem sok köze van az alapanyaghoz.
Az év végére jutott két hasonló könyv, Szentesi Éva új könyve meg a Lányok csöndje: mindkettővel ugyanaz volt az érzésem, hogy az írónő nagyon meg akar nekem mondani valamit, amivel én nagyon nem értek egyet.

Ez összesen 40 könyv, ebből 19 magyar írótól (na ilyen arányt se produkáltam még), 6 angolul, 1 újraolvasás, és 3 Leiner Laura. Az év mélypontja (a Bexi sorozaton túl) a Pedig olyan szépen éltek, a többi rossz olvasmányom általában csak unalmas vagy felejthető volt, ez viszont kimondottan, agresszívan és dühítően rossz, de legalább rövid. A legeslegjobb a Csernobili ima volt, sajnos csak könyvtárból kölcsönöztem ki, de erősen gondolkodom a megvételén.

Amik lemaradtak, de idén olvastam: az év elején olvastam néhány elbeszélést német íróktól egy antológiában, néhányat Hemingwaytől, valamint szakaszosan, bele-bele lapozva olvasom az Írjál és szeressélt. Tankönyv, de lineárisan olvasható a SpringMed kiadótól az Orvosi esettanulmányok sorozatból a Diabetológia és a Pajzsmirigybetegségek kötetek, valamint a Felnőttoktatás a cukorbetegségről, mindháromban lassan, de biztosan haladok.

Átviszem 2019-be: elkezdtem nemrég a Hogy ne halj meg-et, egy bugyuta romcsi könyvet, egy Szerb Antal drámát meg angolul a The Circle-t, de vizsgaidőszak miatt nem valószínű, hogy holnapig kiolvasom bármelyiket is.
Tervek 2019-re: első körben befejezni a fentebbieket, majd egyértelműen még több szakirodalom és még több angol könyv. Ki szeretném még olvasni az Ifjú Werthert, az Alias Grace-t angolul, valamint konkrétan két éve ülök már a Vándorsólyom kisasszony sorozat utolsó részén, azon is túl kéne már esni.

2018. december 26., szerda

2018

Mi olyat tettél 2018-ban, amit eddig még soha?
A legmeghatározóbb, amikor először beszéltem beteggel és utána szép lassan felfogtam, hogy basszus hamarosan szakember lesz belőlem.
Mellesleg még idén életemben először: felmondtam, jártam rendszeresen edzeni, színeztem be a hajam extrém színűre, voltam Angliában, utaztam Medvegy nélkül és ahelyett, hogy beletörődtem volna az egyetem szopatásába, nekimentem a rendszernek - és győztem. HAH!

Mire költöttél idén a legtöbbet egyszerre?
Valószínű valamelyik utazásunk szállására.

Milyen országban jártál 2018-ban?
Németország, Ausztria, Anglia, Olaszország - ebből csak Anglia új, de no.

Mit szeretnél 2019-ben, ami hiányzott 2018-ban?
Szakmai sikert és fegyelmet, utóbbi nem ártana előbbi eléréséhez.

Melyik 2018-as dátum marad örökre az emlékezetedben?
Idén nem volt ilyen, de hát nem történhet minden évben valami nagy.

Mi volt a legnagyobb sikered 2018-ban?
Nem tudom, nem jut eszembe kicsi siker sem. Hüpp hüpp.

Mit bánsz a legjobban?
Hogy fel kellett mondanom a magentaszínű multinál. Hiányzik a fizetés, a társaság, a fizetés, az AYCM kártya, meg talán kicsit a fizetés is.

Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
Egy fekete-fehér csíkos kardigán. Nem jut eszembe amúgy semmi, de annak nagyon örültem, hiánypótló darab.
Ja, nem vásároltam hanem kaptam, de a Macbookom még beugrott, habár azt még csak nem is idén vettük, csak most örököltem meg.

Kinek a viselkedése érdemel elismerést?
Medvegyé még mindig és örökké, hogy elvisel, valamint BFFé.

Kinek a viselkedése háborított fel?
A Tanulmányi Osztályé, amikor szembesítettem velük, hogy téves infót adtak nekem egy hónappal korábban és emiatt csúsznék egy évet, képesek voltak nevetgélve vonogatni a vállukat, hogy hát ez van.

Melyik dal fog 2018-ra emlékeztetni?
DEJA VU, egyrészt az év száma és nagy felfedezettje, szeretném, ha mostantól életem minden nagy eseményénél ez szólna a temetésemig bezárólag, köszönöm.
Másrészt a Madoka Magicából ez a szám, mert ez szólalt meg mindig először, amikor Angliában beültünk a kocsiba és beindult a zene. Ezért azóta valahányszor hallom, újra ott érzem magam a jobbkormányos autóban.

Tavaly ilyenkorhoz képest boldogabb vagy szomorúbb vagy?
Nehéz megállapítani, manapság a hangulatom elég nagy szélsőségeket mutat. Nyilván lenne erre statisztikai módszer, de összességében talán jobb lett a helyzet és boldogabb vagyok.

Híztál vagy fogytál?
Fogytam egy keveset, de az utóbbi hónapban sikerült belőle hármat visszaszedni, well done.

Mit szerettél volna többet csinálni?
Olvasni, idén nem is jött össze az 50 könyv. Akartam írni az utazást is, de aztán összeszámoltam és négy, darabonként minimum 5 napos utazásom volt + néhány egynapos Bécs, szóval azért nem panaszkodom, de valahogy úgy érzem, nem tudok eleget utazni.

Estél szerelembe 2018-ban? Volt egyéjszakás kalandod?
Haha hoho.

Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2018-ban?
Továbbra sem vagyok nagy sorozatos, de szerettem a Haunting of Hill House-t.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Szvetlana Alekszijevics mindegyik könyve egyenként is sokáig, mélyen elgondolkodtatott, Szabó Magdától Az őz és Karinthytól az Utazás a koponyám körül a vártnál jobban tetszett, valamint újraolvastam a Fangirlt Rainbow Rowelltől, még mindig nagyon cuki.

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?
Nem számolom és fasztudja, megnézem a naptáramban.
Az első tanítási hét hétfője volt, szóval suliban voltam.

Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?
Letisztult, főleg fekete és fehér.

Az év felfedezettje.
Fedőlakk a sima, színes fölé! Szabó Magda, színes töltőtoll, Eucerin arckrém, szójatej.

Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?
Sóhaj, öreg vagyok én már ehhez, komolyan nem jut eszembe senki. Talán az ilyen crush-okból is ki lehet nőni, mert már színész sem jut eszembe, akinek a fejét jól esett nézni.

Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?
Most nyitottam végre az emberek felé, akik körülvesznek az egyetemen, de elég felületesek még ezek az ismeretségek, szóval majd meglátjuk.

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2018 történéseiből?
Általában  megéri bátornak lenni.

2018. december 23., vasárnap

Nem vagyok terhes, de

Annó, még Medvegy előtt, amikor tizenévesen olvastam a Buddenbrook házat, megtetszett belőle egy szereplő neve. Ez egy latin eredetű, de skandináv-német területen elterjedt, nem éppen nemzetközi név, nem egy Dániel vagy Bence, ráadásul az országban nem is anyakönyvezhető - szóval nem gondoltam komolyan, hogy egyszer valódi lehetőség lesz majd, a távoli jövőben a fiunknak adni. De Medvegynek azért még bevallottam, milyen terveim voltak, és néhányszor poénkodtunk is vele.

Na, ez a név azóta az ő nagy kedvence.

Plusz nemrég merengve kitaláltam, hogy mivel mindkettőnkkel egy családi hagyomány szakadt meg  (Medvegyig a családjukban minden elsőszülött fiút Istvánnak hívtak, nálunk pedig apukámig mindenki Ferenc volt), mi lenne, ha mi újat kezdenénk és Medvegy nevét vinnénk tovább, és adnánk másodiknak a fiunknak? A kettő amúgy is összeillik, ráadásul ha az én kamaszkori választásom mégsem nyerné el a tetszését, lesz egy "normális", mainstream neve is, használhatja azt.
Medvegynek ez az ötlet is tetszett és jóváhagyta.

Aztán nemrég lelkiismeret-furdalásom lett, hogy egy ilyen nagy és komoly dolog, mint jövőbeli utódunk, egyetlen leszármazottunk, a törvényes örökösünk stb. anyakönyvezett utóneve mégse egyedül az én döntésem legyen, amit Medvegy csak békésen tudomásul vesz, szóval nem hagytam annyiban a dolgot.

Én: És milyen fiúnevek tetszenek neked még?
Medvegy: *az eredeti név, amit én mondtam*
Én: Oké, most komolyan.
M.: Tényleg tetszik, nagyon jó kis név.
Én: Jó, és mi tetszik még?
M.: *a saját neve*
Én: Ezt is megbeszéltük már, ezt is az én választottam! Mondj valami eredetit, amit én még nem említettem.
M.: ...Aragorn.

Képtalálat a következőre: „aragorn derp”


(nem fognak senkit sem Aragornnak hívni)
(bár anyakönyvezhető, szóval aki szeretné, megteheti)

2018. december 21., péntek

Standing on my feet, It's so hard when I try to be me, yeah

Életem egyik legkínosabb ténye, hogy nagyon nagyon későn tanultam meg olyan felnőttes skilleket, mint hogyan kell csekket befizetni, mosógéppel mosni vagy orvoshoz menni.
Ehhez mérten most egész büszke vagyok magamra, hogy foglaltam magamnak időpontot a szemészhez - és csak kicsit majdnem nem jutottam be, mert késtem 45 percet.
Upszika.

Amúgy azért volt az egész, mert továbbra is időnként ismétlődött a tavaly nyáron először említett "fél szememre nem látok, kicsit fáj a fejem és nagyon durva hányingerem van" móka és a neurológiára már szemészeti szakértéssel akartam menni, hogy nem szervi eredetű a dolog. Egyrészt kiderült, hogy a szemem (az enyhe myopiát leszámítva) tökéletesen működik, másrészt a doktornő megjegyezte, hogy lehet a migrén a szememben van, én meg nevettem, aztán kiderült, hogy ilyen tényleg létezik, és azóta nem nevetek.


És akit esetleg érdekel, a doktornő tökéletesen etikusan járt el és pont a vizsgálat mértékének megfelelő ideig és módon vizslatta a szemem fenekét, szóval senkinek a jogai nem sérültek.

2018. december 20., csütörtök

Things I Love Thursday


♥ zöldséges lötyik a Frei kávézóban ♥ Hummus bar randi ♥ HÓ! ♥ BFF produktív randi - összejöttünk és együtt excel táblázattá alakítottuk a szakdolgozat kérdőíveit két-két kávé mellett ♥ rávettem magam és elmentem szemészhez - a szememmel minden rendben! ♥ vöröslencsés korhelyleves ♥ Brickleberry-t nézni együtt ♥ isteni illatú Lush sampon ♥ E-vitaminos, levendulás kézkrém - kimondottan nekem ♥ malac a polcomon - az íróasztalom egyik polcát kiürítettem neki, azóta ott alszik ♥

2018. december 16., vasárnap

Calling you, and the search is a mystery

Kopasz macskája csak tetovált, extravagánsan kinéző embereknek lehet? Ha elmegyek egy tenyésztőhöz, hogy énis kopasz macskát akarok, el fog küldeni, hogy jöjjek vissza tíz tetkó és öt piercing múlva vagy ha leborotváltam a hajam, mert nem ronthatom a faj renoméját? Just asking for a friend.

@Fortepan

Én: <a kontinentális éghajlat előnyeit ecsetelve> ...lényegében csak a nyári kánikula és a jegesen hideg tél váltakozik, az élhető tavasz meg ősz kb. két hét, aztán megint jön a fostenger.
Medvegy: Ez tök jó név lenne egy punkzenekarnak. "És most következik a Fostenger!"
*eltelik öt perc, témát váltunk*
Medvegy: <tűnődve> ...és a turnébuszt hívhatnák Fostalicskának is.

Mióta felfedeztem a szójatejet, újra tudok itthon kávézni és határozottan a legjobb módja a napom indításának, amikor a puha, meleg köntösben bevackolok a laptopom elé és elkortyolom a pumpkin spice-os kávémat.

Év végére olvasási válságba kerültem, szóval mostmár bizonyos, ami úgy november óta sejthető, hogy két sikeres év után idén nem lesz meg az 50 könyv.

2018. december 13., csütörtök

Things I Love Thursday


♥ pumpkin spice instant kávé itthonra! ♥ házi mogyoróvaj ♥ kurkumás hummusz ♥ BFF shopping time ♥ új Lush sampon és pöttyös harisnyák - életemben először vásároltam harisnyát a Calzedoniában, nagyon remélem, hogy a minősége meggyőz róla, hogy érdemes ennyit költenem rá ♥ macskamalacok ♥ új csíkos pulcsi ♥ életem első házi shakshukája ♥ rend az íróasztalomon ♥ maca por ♥

2018. december 11., kedd

Higher on the beat, and I know it's a place to go

Időnként nem tudom, mi jót tehettem előző életemben, hogy kiérdemeltem a jelenlegibe BFF-et - akinek elég, ha gyanúsabb üzeneteket írok messengeren és egyből válaszol, hogy felhívhat, szeretnék beszélni? És én szeretnék és egy órán át hallgat, és aztán átveszi a józan eszem szerepét, amikor csak hisztérikusan, szorongástól torzan tudok gondolkodni.


A hétvégén Bécsben jártunk-jártam: Medvegynek programja volt, szóval egyedül mászkáltam a városban. Azt hittem, jó lesz, elviszem magam randizni, sétálgatok, nézelődök, erre pontosan olyan volt, mint egy napra beszorulni a Deák tér-Váci utca-Ferenciek tere turistanegyedbe. 
Ja mégsem, a Váci utcában nincs annyi magyar.


Újra letöltöttem a cronometert és elkezdtem vezetni a napi kajabevitelemet: már a megfigyelés tényétől jóval fegyelmezettebb lettem, amitől csak még egyértelmű, amúgy mennyire nem vagyok az... nyüszi és nyafi.

2018. december 5., szerda

A létező legbénább kifogás a külföldi utazások ellen az "itthon is van ám sok szép táj, először azokat kell megnézni". Hja.

Ma megpróbáltam vért adni - csakhogy a csoffadt bal vénám szabotálta a terveimet és úgy rácuppant a tűre, hogy csak egy bizonyos szögben tartva, általam erősen pumpálva sikerült öt perc alatt úgy egy decit cseppenként kiszenvedni, szóval az asszisztens előbb feladta és hazaküldött. 
Most fáj a szívem (meg az ujjam hegye meg a vénám), és még csak értelme sem volt azon túl, hogy elhasználtam egy pakk vérvételi csomagot.


Lassan három hete teljesen, 100%-osan növényi étkezést folytatok, hát a fene se gondolta volna, hogy egyszer eljön ez is. A közérzetemen vagy egyéb funkcióimban amúgy semmi pozitív változást nem figyeltem meg, nem tisztult ki az aurám, nem dob ki az ágy teljesen kipihenten négy óra után vagy lettem szuper-energikus, de alapjáraton eléggé a béka segge alatt van a közhangulat, szóval ki tudja, lehet az a napi két deci szójatej választ el a teljes idegösszeroppanástól, ha ha.

2018. december 1., szombat

DEJA VU, I've just been in this time before

Már csak kettő darab szeminárium és egy tankonyhai gyakorlat választ el a szorgalmi időszak végétől, lélegzet-visszafojtva várom már, és közben mégsem várom annyira, mert basszus most egészen jól esett néha emberek között lenni. És először nem félek (annyira) a vizsgaidőszaktól, mert most kivételesen tényleg motivált vagyok és valahogy látom a fényt az alagút végén, hogy igen, menni fog ez és megcsinálom.

Nagyon elkanászodtam most az edzéseket illetőleg, szóval a héten ismét erőt vettem magamon és elmentem rendesen, hát nem fájt utána a belsőcombom/hasam/fenekem? De, fájt. Szóval ideje összekapni magam megint.


Medvegy közben végigcsinálta a No Shave Novembert (egy kis csalással, mert a bajusza már kezdte benőni a száját, azt azért ki kellett szabadítani), ennek örömére hétfőn utalunk a MentsManust Mozgalomnak. Biztos öregszem, hogy már boldoggá tesznek az ilyesmik.

Off lányos hülyeség: a hajam tönkre akarja tenni az életem, hirtelen elkezdett durván zsírosodni - és mivel frissen mosva hülyén áll, jelenleg egyetlen napom van, amíg tökéletes a hajam, mert előtte túl friss, utána meg már látványosan nem. Eddig a Lush sampon csodát tett vele, de most az se használ, szárazsamponozni meg utálom, hát komolyan mindjárt sírva fakadok, milyen szörnyű dolgok vannak az életben, amikkel meg kell birkóznom.

De a Keletis Poket automatában találtam végre Ady Endre éjszakáit, szóval talán mégis érdemes még élni.

2018. november 24., szombat

Kinéztem négy szakdolgozat témát és a jövőhét folyamán elkezdem zaklatni felvenni a kapcsolatot a konzulensekkel, hogy kiderüljön, mit is kell csinálnom melyikükkel rezonál össze a törékeny kis lelkem, hát mi történik itt.

Még mindig hajt a motiváció a sulival kapcsolatban, ezért egy irreálisan nagy összeget hagytam különböző tankönyvboltokban.
(Azt pedig csak szomorúan jegyzem meg, milyen kevés a szakirodalom dietetika témában, nemhogy a modern, hanem úgy egyáltalán, aztán meg sírunk, hogy milyen fosul eszik a magyar meg milyen siralmas a táplálkozáskultúránk.)

Akartam egy nagyon sötét rúzst a télre.
Először kacérkodtam a MAC gondolatával, de aztán megnéztem, mennyibe is kerül ott egy rúzs, szóval inkább bementem egy drogériába és vettem ott egyet. Midnight Merlot a fantázianeve, hát igazából már ekkor megnyert magának, de még a színe is döbbenetesen jó, és több pénzem maradt tankönyvre, ha ha.

2018. november 17., szombat

Csak ne lenne ilyen hideg

A tegnapelőtti napomról nem akarok beszélni, a tegnapi viszont meglepően tartalmasra sikerült (plazmaadás, tankonyha, randi, BFF telefonos angol szóbeliztetése egy kocsmából), és a végén eljutottam Nyáry Krisztián könyvbemutatójára is, ahol aláírattam a legújabb könyvét.

Miközben sorban álltam és védelmezőn öleltem (a könyvet), végig az járt a fejemben, hogy mondj neki valamit, mondj neki valamit - amikor sorra kerültem, persze belém állt a fangörcs, amit sikeresen legyőzve végül kinyögtem egy egész suta mondatot, amire válaszolt, amire megint mondtam valamit, amire megint válaszolt, és a végén rám mosolygott, szóval ki tudja, ha nagyon akarom és sokat edzek rá, idővel talán normális ember lesz belőlem, aki tud emberek között viselkedni.

2018. november 15., csütörtök

Haha, eddig tartott

A héten a szokásosnál is kevesebbet és rosszabbul aludtam, talán ezért, de a hangulatom alakulása meglepő hasonlóságot mutat a gyilkos hullámvasúthoz: egyre tisztábban látom, mennyi mindent nem tudok még, ami egyik pillanatban megfogadtatja velem, hogy csak azért is én leszek a legjobb szakember a területemen és őrült tanulásra motivál (hullámvasút fel), a következőben pedig íróasztal alatt sírok, hogy minek foglalkozik velem bármelyik oktatóm is, csak rabolom az idejüket, reménytelenül ostoba vagyok, kár belém a felsőoktatás (hullámvasút le).

(ez utóbbit alátámasztandó fun fact: már többször eltévedtem a kórházban, erről odaúton a buszon sírtam BFF-nek is, aki próbált megnyugtatni, hogy majd belejövök.
Tegnap megint nem találtam vissza a szekrényemhez.)

Viszont megrendeltem Nyáry Krisztián új könyvét és ha törik, ha szakad, holnap dedikáltatni is fogom, előtte meg kapok hummusztálat az Olive Treeben.

Most meg szedem magam és bemegyek a könyvtárba, ha szar a kedvem, a könyvek közelsége megnyugtat. És most eléggé szar.

2018. november 12., hétfő

A hétvégén többet tanultam, mint eddig az egész félévben, és mivel már el tudom helyezni az anyagot a gyakorlatban, meg is ragad, nem csak magolok üveges tekintettel.
Nagyon élvezem, hogy nahát, így működnek a normális emberek, nahát ilyen voltam én is régen. Nem tudom, meddig tart még, félek, hogy elmúlik, de titokban remélem, hogy ez az új állapotom, lehet így is élni és ilyen, amikor az ember a helyére kerül.


Mellesleg lebetegedtünk, ami egyikünknek sem fér most éppen bele az időbeosztásába. Mivel Medvegy betegsége mindig súlyosabb, én vonszoltam el magam a gyógyszertárba ellátmányért (ugyanitt: betegnek lenni nem olcsó. egészségesnek se, de szíven ütött, amikor majdnem egy tizest otthagytam a patikában) és váltóban főzzük a teát.
Nagyon nem kellemes a hétfőt fél hatkor kezdeni, mivel életünk párja láztól forró teste megfőz a paplan alatt, de legalább marad idő békésen kávézni a hajnali csendben a sötét lakásban, so ive got that going for me.

Más: mondanám, hogy kicsit zavar, de annyira azért nem, hogy már soha nem fogom megtudni: a való életben is olyan könnyű felszedni valakit, mint a filmekben? Mert a sorozatokban a szereplők általában pajkosan összemosolyognak az utcán, kávézóban, boltban vagy akárhol, és a következő snittben már tépik le egymásról a ruhát.
Az élet nagy kérdései ezek.

2018. november 10., szombat

Lassan négy éve lesz, hogy az egyik barátomból nagyon messze lakó barátom lett.

Tegnap este tartott még egy összejövetelt, mielőtt hazament volna, mert neki a haza már ott van, és amikor elbúcsúztunk, nagyon hosszan megölelt én meg motyogtam a kabátjába, és egészen elszorult a szívem, mert egy hónapon belül másodszor kell így búcsúznom, hosszú időre és nagy távolságra, és nyilván öregszem, hogy már jól esik az ölelés, és a nehéz rész inkább a másik elengedése.

Nem tudom, kinek mi korunk nagy tragédiája, de nekem az, hogy a generációnk úgy spriccelt szét a világban, mintha menekülni kéne az országból.

Oh wait.

2018. november 8., csütörtök

Szeretőké a nap vége

A szerdai motiváltság kezd kiterjedni a hét egészére (kivéve a vasárnapra, de a vasárnapok életem végéig átkozottak lesznek).

A hétvégén turkáltam magamnak egy bakancsot.
Egyrészt kb. álmaim bakancsa: fekete, boka körül fűzős, magasszárú, tökéletes szoknyához és nadrághoz is, és pontosan a méretem - vagyis egy számmal nagyobb, de jelen esetben ez a tökéletes, mert fázós a lábam és a téli cipőimet vastag zoknival szoktam hordani.
Másrészt szinte tökéltes állapotú, és volt vagy 4000 forint.
(itthon rákerestem a márka honlapján, akciósan 35000)

Nemrég életemben először kipróbáltam, milyen fedőlakkot is használni a körmeimre a sima lakk fölé, tizenpárév állandó manikűrözés után ennek is eljött az ideje. A hatás frenetikus volt, a nap folyamán akinek csak tudtam, elújságoltam, hogy hát ez csodálatos, hogyan tudtam eddig így élni???

Ja, és a westendes patikában egy csomó Bioderma meg Vichy krém akciós (-25%), én tegnap bespájzoltam már, hátha érdekel mást is.

2018. november 3., szombat

Manapság

A facebook érzékelheti, hogy egy éve házasra van állítva az állapotom, mert a cipő- és táskahirdetések mellett egyre több kismamavitamin meg egyéb terhestermék reklámja tűnik fel a hírfolyamomban.
Általában csak irritál, de a hónap bizonyos pontján még paranoiddá is tesz.

Az egész családom döbbenettel vegyes büszkeséggel figyeli, hogy már most elkezdtem tanulni a vizsgaidőszakra (melynek oka a klinikai gyakorlatok miatt elöntő motiváció-cunami, amihez hasonlót legfeljebb az első év megkezdése előtti nyáron éreztem, amikor még voltak illúzióim a képzéssel kapcsolatban). Egyrészt megható, másrészt szégyellem magam, meg azért szomorú is.

@Fortepan

Az utóbbi időben nagyon belustultam és leszoktam a hétvégi edzésekről, de ma végre erőt vettem magamon és visszamentem a szokásos hétvégi kedvenc órámra. Nem kicsit féltem, mikor fogom megbánni, de legnagyobb megdöbbenésemre ez a pillanat nem jött el még a sokadik, remegős lábú kitörésnél sem.
Aztán nyújtás közben elöntött a szokásos, már régen hiányolt szerotonin-hullám és rájöttem, hogy talán kicsit sikerült megváltoznom és mostmár nem magamra kényszerítem, hanem igénylem a testmozgást.
Még emésztem egy kicsit ezt a változást (note to self: negatív jelzőkkel nagyon könnyen ruházom fel magam, pozitívakkal miért olyan nehéz?), de nagyon tetszik.

2018. november 1., csütörtök

Az életem és ahogy túlbonyolítom

Tegnap volt az utolsó az imádott kórházi gyakorlataimból.

Már napok óta hergeltem rá magam, amikor a reggeli gyülekezőnél a gyakorlatvezető doki szórakozva mondta, hogy hát akkor itt a könnyes búcsú órája, de amúgy ha van kedvünk, jöjjünk még: nagy boldogan körülnéztem, de mindenki csak udvariasan nevetgélt*.

A gyakorlatot egy másik osztályon töltöttük, és egész végig azon pörögtem, hogyan mondjam majd, hogy én én én, én nagyon szeretnék még jönni, szóval amint véget ért, a többiek az öltöző felé rohantak, én meg vissza a gyakvezhez.
Mint minden alkalommal, amikor gondosan elpróbálom magamban, hogyan és mit fogok mondani, semmi nem úgy történt, ahogy a fejemben: éppen roppant elegánsan lefelé pattogtam a lépcsőn és kezdtem végiggondolni a kis beszédem az osztályon szerzett tudásról meg a megtalált utamról, amikor váratlanul szinte nekirohantam - és a helyzettől kialakult lányos zavaromban egy tőmondatot sikerült kinyögni.

Annyit, hogy én akarok még jönni.
Rám nézett, mondta, hogy oké.
Visszakérdeztem, hogy az óra idejében?
Mondta, hogy igen.

Szóval ennyi.

* amúgy nagyon nem értem, én minden óra után lelkendeztem a többieknek, akik általában csendesen nézték az órájukat és alig várták, hogy véget érjen a 8 alkalom.

2018. október 27., szombat

Utazás Utáni Depresszió

Mióta hazaértünk Angliából (ahol dagadt mókust etettem, scone-t zabáltam clotted creammel és cuki angol nyugdíjasok darlingnak szólítottak), teljes a depresszió, a csütörtöki napot leginkább szomorú nézéssel és „vissza akarok menni” - „én is” sóhajtozással töltöttük.


Vittem magammal laptopot meg tanulnivalót, de a kötelező minimumon túl nem bajlódtam vele, szóval most kéne tanulni.
Ha ha.

Tegnap visszatértem a suliba, ahol a megnövekedett számú gyakorlati óra miatt egyre kevésbé tudom megőrizni a „rejtélyes, magányos farkas, aki bejár az órákra, beül a leghátsó sorba és nem szól senkihez” imidzsemet: nem tudom, mi változott bennem, de az év eleji emberundor lényegesen csökkent és egyre gyakrabban kezdeményezek beszélgetést másokkal, minek következtében egyre többen tudják a nevem*.

*valamiért akkor érzem, hogy things are getting serious, amikor valaki a nevemen szólít.

2018. október 18., csütörtök

Things I Love Thursday


♥ HUMMUSBAR ♥ HUMMUSZ ♥ jó idő! - nekem pont kb. 20 fok az optimumom, ilyenkor érzem magam a legjobban a bőrömben, szóval most boldog vagyok ♥ Medvegy új laptopot vett magamnak, szóval megörököltem a régit - szóval az eddigi hipszterkedések az újrakankenemmel meg a new balance cipőimmel nem voltak hiába, szintet léptem és már kis almás laptopom is ♥ cicás matricák BFF-től ♥ új Saltatio Mortis album! ♥ beadandóhoz kutatni - sulis VPN-en keresztül :3 ♥ Péterfy-Novák Éva: Egyasszony - az írónő novelláskötete nagyon nem tetszett, de szerencsére nem adtam fel és ez a könyv döbbenetes élmény lett ♥ utazáshoz csomagolni ♥

2018. október 13., szombat

Ma a Glamour napok alkalmából gondosan elkerültünk minden plázát és kimentünk végre a budai erdőbe.

Magamhoz képest is ingerült vagyok manapság, nagyon zavart már városi tömeg, hogy akárhová megyek, kerülgetjük egymást, mindenki más is frusztrált, orra alatt káromkodik meg szuszog a legkisebb atrocitásra* - szóval jól esett most a lelkemnek kicsit kikerülni az emberek közül és csak hallgatni a lombok recsegését meg a harkályokat.

* tegnap a postán egy idősebb ürge üvöltözni kezdett az alkalmazottakkal, hogy hátmiezahosszúsor nemhaladunk letelikazélete, és noha pontosan ugyanez járt a fejemben addig, utána dacból mosolyogni kezdtem mindenkire.

Az élvezeteket halmozandó, ebédelni a Hummusbarban voltunk, azelőtt elugrottam a könyvtárba (visszavittem egyet, kihoztam kettőt, micsoda üzlet), hazaérve pedig letudtam egy beadandót és nekiálltam egy másiknak, szóval most egészen rendben vagyok.

Csak mosogatni nincs kedvem, de ahhoz soha nincs.

2018. október 8., hétfő

Great Success!

Hivatalosan is elfogadták a kérvényeinket és ma felvették nekünk utólag a kérdéses tárgyakat.
Időben fogunk végezni.
Örülni kéne, de már nem tudok, elfogyott az idegrendszerem.

Viszont meglepő, mennyire összerántja a közösséget, ha együtt kell fellépni egy elnyomó hatalom ellen: egy éve járok ebbe az évfolyamba, és mivel most rá voltam kényszerítve, hogy szóba álljak másokkal - egészen döbbenetes módon elkezdtem megkedvelni néhány embert.
Tudom, a normális embereknek ez teljesen hétköznapi, de mivel én ugyanazzal az ismerős-készlettel operálok 20 éve, nagyon rá tudok csodálkozni, ha hirtelen bővülni kezd a kör.

Más: a múlt héten vettem ki a könyvtárból Szerb Antalt, és amennyire imádom olvasni, annyira belefacsarodik a szívem, hogyan is ért véget az az ember, aki Chaucert derűs, szemlélődő természetűnek jellemezte - mennyire szeretném, ha egyszer engem is így írna le valaki.


Megint más: vasárnap évfordultunk. A tiszteletünkre olyan szép idő lett, mint annó kilenc éve az első randinkon (szívesen mindenkinek), ettünk, sétáltunk, kávéztunk, romantikusan kihallgattuk a szomszéd asztalnál pletykálkodókat meg kaptam Poket könyvet automatából, szóval megadtuk a módját.
Meg csináltunk közös képet is, csak Medvegy kikötötte, hogy ne legyen rajta a feje.
Hátjó.

2018. október 4., csütörtök

Things I Love Thursday


♥ továbbra sem akart beállni az új frizurám, szóval megigazítottam magamnak - végre megint tetszik a fejem a tükörben ♥ még mindig nagyon feltöltenek a kórházi gyakorlatok - konkrétan annyira, hogy évek motiválatlansága és kétségei után megint őszintén, igazán lelkes vagyok. nagyon durva, még nekem is furcsa ♥ lyukas órák közötti me time-ok ♥ könyvtárazás ♥ mókusmalacok ♥ Fehérjemítosz - végre egy magyar könyv a növényi táplálkozásról, ami tudományos alapokon áll ♥ kemény edzés után izomláz ♥ Initial D: Deja Vu - másfél hete végtelenített loopban hallgatom: akármihez rakom be a háttérbe, azonnal animésen drámai lesz ♥ Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja - hogy lehet valami egyszerűségében és rövidségében ennyire nehéz olvasmány ♥ végre elintéztem a sulis VPN hozzáférésemet és majdnem magam alá pisiltem, mennyi kutatás meg adatbázis lett hirtelen elérhető ♥

2018. szeptember 30., vasárnap

Heti hülye 1:
  Megdöntöttem a rekordomat a héten befizetett könyvtári tartozással, hála annak, hogy az év közben rádöbbentem: a korábbi évek gyakorlata ellenére már akkor is enged könyveket kölcsönözni, ha van tartozásom, sőt, ezt halmozni is lehet. Szóval mire eljutottam a tagság megújításáig, igen szép összeget gyűjtöttem össze - amit mind megelőzhettem volna, ha nem vagyok lusta és időben visszaviszem a könyveimet.
Jeej.

Heti hülye 2:
  Az iskolai tankonyhára igen szigorú szabályok vonatkoznak: nem engednek be érvényes egészségügyi kiskönyv és megfelelő felszerelés (fehér felső+nadrág, fehér cipő, fehér sapka/fejkendő és két darab sütőkesztyű) nélkül, és ugyanúgy kizáró tényező a lakkozott köröm, műköröm és a látványos betegség is.
Nem győzték hangsúlyozni, hogy eddig még ment a lazázás, de innentől zéró tolerancia van.
Na ki döbbent rá odafelé úton a buszon, hogy elfelejtette lemosni az égkék körmeit?
És ki pótolhatta az elmaradását ezek után hóna alatt a fél életével, a Vas utcán rohanva, menet közben, egy zsepivel és a sarki kínaiban vásárolt lemosóval..?


Heti hülye 3/Napi hülye:
  Az ebédre készített zöldséges raguban elszámoltam a répa főzési idejét, és már minden mást kb. pürére pároltam - de a répaszeletek még mindig roppanósak.

Azt hiszem, ma már nem hozok döntéseket, csak ülök és tanulok.

2018. szeptember 26., szerda

Ma életemben először beszéltem kórházban beteggel és vettem fel táplálkozási anamnézist.

Az egy dolog, hogy egészen béna voltam*, de a beteg olyan rettentő édes volt, hogy amikor lezárásként megköszöntem a segítségét, ő még hozzátette, hogy jaj de végig ő beszélt, most meséljek én is, milyen az egyetem..?

Azt hiszem, az ilyen dolgokat nem felejti el az ember soha.

@Fortepan
*rólam valahogy még soha nem derült ki váratlanul rejtett tehetség: én nem tudok elsőre ügyes lenni semmiben, akármibe fogok, néhány kínos alkalmon mindenképp túl kell esnem.

Szóval most kicsit elnapoltam az egyetem felgyújtásáról szőtt terveimet, és valahogy a motiváció is felbuggyant bennem: át kell néznem az élettant és a gyógyszertant, mert évek magolása után eljött az idő, és gyakorlatba kell helyezni a tudást, amitől egy icipicit elszoktam.

2018. szeptember 24., hétfő

Pénteken hosszas győzködés után végül elmentem fodrászhoz és megszabadultam úgy öt centinyi hajtól, még nem tudom, tetszik-e az eredmény (az én hajamnak kell néhány nap, néha hét is, mire elfogadja a változást és "beáll" az új fazonra).

@fortepan
Tagadhatatlan előnyök: az utolsó undi zöld hajvégeknek is búcsút vettem.
Szomorú hátrányok: még mindig nem tudom, milyen az én frizurám: az a fazon, ami én vagyok, aminél az asztalra csaphatok, hogy nem csak mától ez vagyok én, hanem mindig is ez voltam én. Eddig bármilyen hajam volt, nem éreztem a sajátomnak, csak tudomásul vettem, hogy hát jó, mostantól ez van.

De mindegy is, most éppen a naiv korszakomban vagyok, valahogy minden hülyeségre rácsodálkozom, hogy minden csodálatos, pl. az a csodálatos csíkos harisnya, ami most előkerült pedig megfeledkeztem a nyáron, a csodálatos sötét rúzs, amihez eddig túl vidám volt az idő, vagy a csodálatos magassarkú csizmám, amit még nyár elején vettem és sosem volt alkalmam viselni.

Ja és megjegyeztem a fodrásznak, hogy a frufrun is gondolkodom. Már mondta, hogy részéről hadd szóljon, illene az arcformámhoz, amikor hozzátettem, hogy ja amúgy elég lusta vagyok, szóval beszárításról meg vasalásról szó sem lehet, mire mindketten nevetgéltünk kicsit és továbbra sem lett frufrum.

2018. szeptember 19., szerda

When in Rome


Fun fact, de mi BFF-fel olyan régóta és olyan nagyon vagyunk jóban, hogy korábban már többször nyaraltunk együtt: mivel gyakorlatilag a családhoz tartozott, a szüleimmel közös nyaralásokra vittük őt is.
Azóta eltelt tíz év, és egyre többet beszéltünk róla, hogy azért csak kéne megint együtt menni valahová, most már felnőttként. A legutóbbi vizsgaidőszak olyan szinten lélekölő volt mindkettőnk számára, hogy valamiképpen életben maradjunk, kitaláltuk: ha túléljük, leülünk egy-egy pohár borral és bankkártyával a gép elé, és veszünk két jegyet valahová. Nem kevés logisztikával felszabadított egy szabad hetet, és leszűkítettük a lehetséges célt három városra.

Az utolsó vizsgám estéjén rohantam hozzá, és egy órával később már le volt foglalva Róma.

Amennyire fáradt vagyok fizikailag, mentálisan annyira feltöltött most ez az öt nap. És megpróbálok közhelyek és nyáladzás nélkül írni róla, de nem megy, szóval inkább nem teszem.

De már megvan a következő úti célunk.

2018. szeptember 13., csütörtök

Néha csodálkozom, miért nincs több barátom, aztán ma voltam orvosnál alkalmassági vizsgálaton, és amikor megkérdezte, hogy van-e valami bőrgyógyászati panaszom, én teljesen komolyan válaszoltam, hogy van egy szúnyogcsípés a kézfejemen, ami nagyon viszket és nemrég a macska is megkarmolt - és így már inkább azon csodálkozom, hogy vannak egyáltalán barátaim.

Haj update (már akit ez érdekel még egyáltalán, elvégre már énis kezdem unni): szinte az összes, interneten fellelhető praktikát bevetettem a mocsári zöld ellen és bizakodó vagyok, hogy egy-két hajmosás választ el az eredeti hajszínemtől. Kissé megbántam ezt a kék dolgot, de legalább nem fogok rá többet vágyakozva sóhajtozni.
Amúgy az új kattanásom, hogy szőke leszek, szóval stay tuned.

A sulival kapcsolatosan vegyesek az érzéseim: egy-egy előadásról gyakorlatilag elhalt lélekkel távozom, de tegnap volt az első klinikai gyakorlatom a 9gagről meg az indexről híres kórházban, amit annyira imádtam, hogy kicsit azért helyrebillent a motivációm, szóval talán mégsem hagyom ott az egészet a picsába és csatlakozom egy vándorcirkuszhoz.

Ja és megkaptam Medvegytől a Disaster Artistot, szóval boldogság van.


2018. szeptember 9., vasárnap

ahol Isten a tanár!!!

Holnap kezdődik a suli, de mivel már a héten elhasználtam az egész félévnyi idegrendszeremet, valahogy nagyon nem vagyok motivált. Két tárgyra ráadásul néhány hétig úgy kell bejárnom, hogy felvenni sem tudtam, csak reménykedem, hogy utólag felrak majd rá a TO.
(és ha nem így lesz és nem fogadják el a beadott kérvényünket, gyakorlatilag írhatom is a szerelmes levelet az utólagos passziválásra)

@Fortepan

Ettől függetlenül kaptam egy új cipőt, ami rózsaszín, hát mi történik itt.

Haj update: már szürkészöld. Unom nagyon, de már gondolkodom, milyen színű lesz legközelebb. Talán pont rózsaszín, hogy illjen a cipőmhöz. A legtöbben kamaszkorukban b.sztatják a hajukat unalmukban, hát én ilyen későn érő típus vagyok.

Oh, és a héten megkérdezték tőlem, hol tanulok, melyik gimnáziumban.
Pedig már kezdett bennem érni, hogy kiveszem az egyetemet a facebookos tanulmányaim közül és beírom az Élet Iskoláját.
Ha ha, ho ho.

2018. szeptember 6., csütörtök

vegyes érzelmű update

Voltam tegnap a suliban, a TO-ról a tanszékre, majd vissza a TO-ra küldözgettek, és az ügyintézők egymással versenyben vonogatták a vállukat, hogy hát nincs mit tenni, így jártam. Három napja körbelevelezem a fél egyetemet és szorongtam élőben mindenkinek, aki a közelemben volt (vagyis Medvegynek, aki egész sokáig bizonyult meglepően türelmesnek, mielőtt rám szólt, hogy mostmár csituljak), de most összeállunk, akiket érint a dolog és nem hagyjuk magunkat.


Egyéb félelmeim is beváltak, ugyanis a kék haj gyorsan elég csúf zöldre fakult (két hajmosás után), a csúf zöld bezzeg jóval tartósabbnak bizonyul. Ha zöldet akartam volna, nem lehetne okom panaszra, de mivel nem ez volt a terv, jelenleg nagyon nem vagyok boldog az eredménnyel.
Szerencsére látványosan fakul minden mosásnál, szóval azért még nem zokogok bele a fingópárnámba, hogy mostmilesz örökrezöldhajamlesz.

Így visszaolvasva nem is vegyes érzelmű ez az update, hanem egyértelműen nem túl vidám.

2018. szeptember 3., hétfő

Ma volt a tárgyfelvétel, és nem tudtam felvenni azt a tárgyat, amire külön rákérdeztem a Tanulmányi Osztálynál és megnyugtattak, hogy csitu, minden sima lesz.
Hát nem sima.
Ja, a TO szerdáig zárva.
Ja, és ha nem tudom felvenni, az újabb év csúszás.
Nagyon nem vagyok nyugodt :)


Nemrég átjött Medvegyöcsi, hogy egymás mellett játszós fiús estet tartsanak. Megdicsérte a nyílászárónkat, ami ezek szerint az egyetlen dicsérhető dolog a lakásunkban*, és örült, hogy vettem neki külön gluténmentes kekszet (amiért amúgy szégyelltem magam, csak kicsit már hóvége van nem volt időm mással is készülni).

*pedig van még egy Schiele önarcposzterem a falon (nem maszturbálós) és direkt elől hagytam a whatever cápánkat.

Eposzi csalónap keretein belül megkóstoltam az idei országtortát, és azóta nem tudom eldönteni, hogy a hónapok óta tartó cukorhiánytól kaptam sokkot vagy tényleg ennyire eszméletlenül finom.

2018. augusztus 28., kedd

Egyszerű lelkek vagyunk

Alaphelyzet: Medvegy jutalmat kapott a munkahelyén.
Én: Ünnepeljünk valamilyen étteremben, válassz egyet, ahová régóta el szeretnél menni!
Medvegy: *némi tűnődés után* Menjünk el a Hummusbar-ba.
(nem oda fogunk menni)
(hanem pizzázni a szüleimmel)

A macskáim félig döglött gyíkokat és egereket hoznak nekem haza. Meghat az ajándék, de na.

@fortepan
Eljött az első hajmosás ideje, nagyon vicces volt a hupikék foltokat takarítani a zuhanyzóból. Kicsit világosabb kékeszöld lett a színe, ami még mindig nagyon tetszik, de titokban reménykedem, hogy később sem lesz olyan aluljárós-punkos kopottzöld.

Nagyon okos kislány voltam a múlt héten és hüvelykujjal belenyúltam a ragasztópisztolyból frissen kinyomott ragasztóba. Csak kicsit sz.rtam be a fájdalomtól, persze fel is hólyagosodott - szóval  azóta ismét van egy életemet lényegesen megkeserítő, ámde igen kicsi bibi az ujjam pont azon részén, amit mindenhez használok.

Meglepően aktív szociális életet élek manapság, de most élvezem.

2018. augusztus 23., csütörtök

Nyílt levél a nyílt levelekről

Kicsit ráfeszültünk a huszadikai tűzijátékra a malacmacskákkal, ehhez képest tökéletesen tojtak az egészre: volt egy kis hiszti a szobafogság miatt, de utána beletörődtek és aludtak reggelig.
(a túlzott óvatosságunkat magyarázandó: Dorci régen nagyon félt, már az első kis pukkanásoknál rohant a ruhásszekrényembe és ott remegett egész este)

Egyre többet tűnődöm, hogy csak azért csinálok a gyerekvállalásból ekkora kérdést, mert tényleg nem való nekem a téma, vagy mert olyan kicsi a családunk és olyan ritkán találkozom kisgyerekekkel, hogy egészen konkrétan soha nem volt más viszonyítási alapom az unokahúgomon kívül (aki amúgy nem az a családbővítést promotáló típus)?

A súlyom amilyen szépen csökkent eleinte, most úgy egy hónapja játsszuk a diétás csárdást (egy kiló le, egy kiló fel), szóval újabb megszorításokat leszek kénytelen bevezetni -mivel ebben az időben a plusz mozgás gondolatától is leizzadok, a kaja részt kell megnyirbálni.
Pedig a jelenlegi étrendemmel tök jól elvoltam, nyűgősebb napokon két sor étcsokit bele is kalkulálhattam, erre tessék, most megint állandóan éhes leszek.
Nyüssz és nyaff.

2018. augusztus 20., hétfő

blue

Aki ismer, tudja, hogy konkrétan évek óta nyígok a kék haj miatt.

Hát már nem fogok.


A reakciók eddig változóak: anyukámnak van egy tipikus tekintete arra, amikor valami olyasmi iránt lelkesedem, amit ő hülyeségnek tart, na ezt megkaptam rá, de Medvegy imádja és a barátaim is jóváhagyták ("Dejoooooo most úgy nézel ki mint são pauloi hipszter" "Illik hozzad ez a szín, olyan mint a kankened"), és a legfontosabb, én egyszerűen imádom.

2018. augusztus 18., szombat

Things I Loved This Week

most valahogy csak nagyon bénákat fotóztam, ezt a montázst viszont imádom

♥ gigászi nagytakarításba kezdtem - ötvözöm a konmarizást a svéd haláltakarítással, elképesztő mennyiségű vacaktól szabadultam meg a napokban, és még csak a lakás felén vagyok túl... a legnehezebb része a cuki kis emlékes hülyeségeim és a régi rajzmappám volt, de összességében nagyon felszabadító volt kidobni mindet (erről lehet írok majd külön) ♥ a nagytakarítás alatt előkerült egy "motivációs nadrág", amit évek óta pakolászok ide-oda, hogy "mindjárt belefogyok" - MOST PONT KÉNYELMES ♥ az M-et megnézettem Medveggyel is, és neki is tetszett! ♥ Fumio Sasaki: Goodbye, Things - talán volt valami köze hozzá, hogy takarításba kezdtem. talán. ♥ farmerkabátot hordani nyári ruhával - egy napra jó idő lett! ♥ finomakat főzni Medvegynek és kis nasidobozt is összeállítani neki délutánra ♥  közösen edzeni - és lenyűgözni Medvegyet, mennyit erősödtem a legutóbbi közös edzés óta ♥ Cairo - japán horror ♥ edzés helyett kávézni és ágyneműt vásárolni ♥ régi barátnőkkel találkozni - egyszerre elszaladt tíz év és nem változott semmi ♥

2018. augusztus 11., szombat

fangirling

A kedvenc edzőm rámköszönt!
Az edzőtermen kívül!!!

(pedig direkt nem mertem előre köszönni, mert meh, úgysem ismer meg nem összeizzadt edzőcuccban, erre mégis!!!!!!)

2018. augusztus 10., péntek

Things I Loved This Week


♥ BERLIN ♥ első házassági évforduló - maxon toltuk a cukiskodást ♥♥♥ Kosztolányi Dezső: Esti Kornél ♥ találkozó egy régi barátnővel - egyszer csak rám írt vagy öt év után, és miután legyőztem az első reflexet, hogy töröljem magam facebookról és kidobjam a laptopom az ablakon, lebeszéltünk egy randit. Három órán át beszélgettünk a kávéink fölött, és további egy órát a kávézó előtt ♥ megérkezett az oh no pólóm! ♥ nem merem elkiabálni, de kezd vállalható lenni a súlyom!!! ♥ Ignis Fatuu - Glaube ♥ kedvezményes gyógyszertári kencék - BFF nyári gyakorlatából mindenki csak profitál ♥ M - egy város keresi a gyilkost ♥

2018. augusztus 7., kedd

Berlinnel egyetlen baj van, hogy olyan nagyon szar hazajönni, és utána minden még a szokottnál is kiábrándítóbb.


Na meg az, hogy az állandó együttlét után komolyan rácsodálkozom, amikor Medvegy reggel felkel és megy dolgozni, hogy hová? és nélkülem..?

Voltunk kint a Deutsche Kinemathek-ben, egy hosszú filmlistával tértem haza, amit meg kell néznem és most teljesen odavagyok a régi filmekért. 
Egészen lenyűgöz, milyen szép filmek készültek már a harmincas években, annak ellenére, hogy egy ma már teljesen egyszerűen kivitelezhető látványtrükkért az első rendezőknek még a legnagyobb technikai zsenikkel kellett akkor forradalminak számító újításokat kidolgozni. Teljesen meghat az ilyen művészi elszántság.

A meleget viszont mostmár kezdem unni, pulcsit akarok viselni, meg sapkát.
Nyaff.

2018. július 31., kedd

Meglepően boldog és elégedett vagyok manapság, ahhoz képest, hogy a lakásunkban nincs légkondi, csak egy csoffadt kis ventilátor.

A hétvégén lekéstem az utolsó induló csoportos órát is, hogy ne menjek haza mozgás nélkül, helyette kondiztam egyet, és ott, a sok kínzóeszközhöz hasonló gép között komolyan elkapott a flow, mi van velem manapság.
Egyszer bizonytalanodtam csak el egy kicsit, amikor a vádligépen beragadt az állító pöcök és nem tudtam a saját magasságomra állítani, de aztán a szomszéd gépen edző srác odajött és segített, szóval gyorsan elmúlt.
És a hab a tortán az élmény volt, amikor már vedlettem vissza civilbe, az öltözőbe bejött egy nagymamaforma hölgy. Én már a ténytől odavoltam, hogy edzeni jött, de beszédbe elegyedtünk és még cuki is volt, szóval már látom magam negyven év múlva.

balról jobbra haladva emelkedik a kép mókafaktora
@fortepan
Több oldalról is lebeszélődtem a vércukormérőről, szóval tényleg el kéne vonszolnom magam egy normális laborra + terheléses mérésre. Majd egyszer, amikor rosszabb lesz a kedvem és már úgyis mindegy, de most az orvosi váró gondolatától kiütést kapok.
Több szempontból is sokkal egyszerűbb lenne simán egészségesnek lenni, csak első körben meg is kéne erről bizonyosodni. Nyaff.

2018. július 27., péntek

Egyetlen mondat, négy szó, ami egyszerre sugároz diadalittas örömöt és végtelen szomorúságot:

új sportmelltartókat kell vennem.


(mert kifogytam a meglévőekből.)

:')

2018. július 23., hétfő

Egy magyar egészséges kajabloggernél olvastam, hogy vett otthonra vércukorszint mérőt - én meg felhorkantam magamban, hogy pff milyen jól megy egyeseknek és micsoda úri huncutság ez. Aztán csak piszkálta a fantáziám, megnéztem, mennyi, és basszus nem is drága, lehet veszek egyet én is.
Igazából olcsóbb, mint egy terheléses vércukormérés lenne magánba'.

Fortepanról annyi cuki képet guberáltam össze, hogy mostantól a rinyablogom összes rinyaposztját ezekkel fogom illusztrálni.
Kivéve a mait, mert mára éppen van sajátom.

Valamiért ennyi idő kellett hozzá, hogy felfedezzem Szabó Magdát, és rájöjjek, mennyire nagyon tetszik. Általában kerülöm  a magyarokat, a túlhype-oltakat meg úgy általában a női írókat, ő meg pont ott volt a metszetben, erre Az őz annyira beszippantott, hogy bekerült a kedvenceim közé (amiből amúgy nincs sok). Hát nesze nekem.

2018. július 21., szombat

Az udvarunkban állt egy méretes fenyőfa, amit anyukám mindig is szenvedélyesen gyűlölt és évek óta tervezte az eltávolítását.
Ma eljött a nap, reggel megérkezett a szakértő brigád, és amint felzúgott a láncfűrész, anyám konkrétan dörömbölt nálam, hogy azonnal jöjjek és onnantól némán ültünk egymás mellett a lépcsőn.

Valamiért nagyon fogékony vagyok rá, ha valaki nagyon ért valamihez, amihez én nagyon nem (legyen az bármi, metafizika vagy autószerelés), komolyan lenyűgöz, és nem viccelek, a favágó olyan elképesztő profizmussal vágta az ágakat egymás után és haladt egyre feljebb, egyetlen felesleges mozdulat vagy egy percnyi tűnődés nélkül, mintha koreografálta volna valaki, én pedig egyszerűen nem tudtam róla levenni a szemem.


Aztán amikor lepattogott, mint egy mókus, persze kiderült, hogy neki ez hobbi (!!!) és mellesleg versenyeket szokott nyerni, meg nevetve sztorizott még nekünk négy cigi fölött, hogy a haverok hogyan törték már magukat és mutatott képeket más munkákról: milyen a kilátás egy 650 méter magas építkezés tetejéről, mi a technikája egy házak közé nőtt, kábelekkel körülvett lombkorona ritkításának meg hogyan daraboltak fel egy kiszáradt fát, aminek a törzsét hárman sem érték át.

Azóta azon rágódom, milyen érdekes is a világ és mennyi érdekes ember él benne - amiből kimaradok, mert manapság félek az új ismeretségektől és csak a már meglévő köreimben mozgok.

2018. július 19., csütörtök

Things I Love Thursday


♥ TRX köredzés ♥ edzeni úgy általában - most valahogy nagyon élvezem a mozgást ♥ izomláz ♥ ELMENTÜNK LOVAGOLNI ♥ BFF Tours - lefoglaltunk egy utazást kettesben, rettentően lelkesek vagyunk ♥ Saltatio Mortis: Heimdall - nagyon nagyon ígéretes szám az új albumról (ami pont azután jelenik meg, hogy hazajöttünk Berlinből...) ♥ Exploding Kittens ♥ kimaxolt hétfői szabadnap ♥ biciklivel közlekedni - egy hónapja nincs bérletünk! ♥ fagyizások - Fragola, oh, hogy csinálsz ilyen isteni sós mogyorós fagylaltot ♥ végre újra olvasni ♥ esőillat ♥

2018. július 18., szerda

Potom 8 hónap alatt sikerült kiolvasni a Beszélnünk kell Kevinrőlt (kikölcsönöztem a könyvtárból tavaly, elkezdtem, de lassan haladtam vele és vissza kellett vinnem. nemrég kivettem megint, felkerestem, hol tartottam és folytattam), és basszus, az a könyv tökön rúgta a lelkemet.

@fortepan

Megint kikerült egy videó, amiben haha, a hülye amerikaiak azt sem tudják, hol van Csehország vagy Nigéria, én meg nem merek nevetni, mert velem is lehetne forgatni egy ilyen videót, tökéletesen beillenék az alanyok közé.
Akármennyire is utáltam egy tantárgyat, mindenből sikerült egy általános alapműveltségre szert tennem - ami alól a földrajz az egyedüli kivétel, amiből olyan botrányosan rossz vagyok, hogy csak azokat az országokat-városokat tudnám nagyjából biztonsággal belőni egy vaktérképen, ahol már jártam. Szégyen, de szörnyen nem érdekel, és mivel nem sokszor kérdezték még tőlem, hol van Baranya megye, szükségét sem láttam soha, hogy pótoljam ezt a hiányosságomat.

Nemrég letaglózott a tény, hogy a Csinszka vagy 20 éve adható utónév az országban, és egyre több felnőtt nőnek kell ezzel a névvel együtt élnie.

2018. július 16., hétfő

Ma hihetetlen élményben volt részem, amire sem én, sem a környezetemben senki nem számított:

elmentem egy edzésre,

amibe belehaltam,

DE VÉGIG IMÁDTAM.

Gym buddy-m, D. vett rá, hogy ha már elmarad a szokásos ugrabugra alakformáló óránk, próbáljuk ki helyette a TRX köredzést, és noha belementem, erős flashbackem támadt a TRX szóra. Végig rázott az undor odafelé menet, az öltözőben sem voltam valami motivált, és a teremhez érve az egyik személyes kis rémálmommal szembesülve ("új húsnak lenni egy összeszokott csapatban") egyenesen haza akartam menni.

De innen szép nyerni, ugyanis az edzést végig vigyorogtam, és amikor a végén odarohantam D.-hez, hogy én ezt akarom még, mert imádom, csak annyit válaszolt, hogy látszik.


Hát ezt is megértük.

2018. július 12., csütörtök

Things I Love Thursday


♥ VÉGE - bukással sikerült zárni, szóval a Biokémia 2-t is ismétlem jövőre, de kit érdekel már ♥ Szevtlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban ♥ tervek a jövőre - vannak ♥ Medvegy ♥ látom a fényt az alagút végén, hogy hamarost vállalható súlyban leszek ♥ ch-csökkentett céklás rizottó - napok óta kívántam az egyik kedvencemet, de a rizst sehogy sem tudtam volna beilleszteni az étrendembe - kicsit módosítottam az eredeti receptet karfiolrizsre és arányaiban több céklára: ISTENI LETT, tökéletesen átjött a hiányolt ízvilág ♥ kesutejes zabkása ♥ babahajak mindenhol ♥ 75%os akciós cuccok a DMből - beluga lencse és amaránt, amiket eddig drágállottam kipróbálni, de így már kihagyhatatlan ♥ BFF ♥

2018. július 8., vasárnap

Vizsgaidőszakos közhely

Az utolsóra hagyott, fontos vizsgámra már csak x napom van hátra (és 1<x<5, tehát amikor már szorít az idő, de azért még lehet menteni a menthetőt), és én tanulás helyett ülök a könyv fölött és tanulásra alkalmatlan lelkiállapotba hergelem magam.

Aztán ha néhány órára nyugodt is leszek, vissza az eredeti (természetes..?) állapotba.


Mostmár kérem a kényszerzubit meg a nagyon puha szobát, aminek minden fala ágy, tényleg kezdem kiérdemelni.

2018. július 5., csütörtök

Things I Love Thursday - Életképek

♥ A Dózsa-Ajtósi sarkán, egy oszlopon tanítom BFF-nek, hogyan kell utcai elemekkel cidert (vagyis bármilyen szabvány sörösüveget) nyitni, amikor egy hosszú hajú, rocker-külsejű pasas kihajol az egyik elhaladó kocsiból:
- Gyors, határozott mozdulattal!

♥ Egy régen látott, távoli ismerősünk rákérdez anyukámnál, hány unokája is van. Válaszol, hogy csak egy, de én hozzáteszem, hogy van még két szőrunokája - mire apukám odapattan hozzánk és perceken át mutogat képeket a telefonján a macskáinkról.

♥ Medveggyel állunk a buszmegállóban, várjuk, hogy engem elvigyen a trolibusz.
- Gondolkodtál már rajta, milyen érzés lehet ököllel arcon csapni egy szarkát?

♥ "Olyan jó, hogy vagy."

2018. július 2., hétfő

Things I Love Whatever - fearless and therefore powerful


♥ Medvegy számonkérte rajtam, hogy nem volt csütörtöki poszt ♥ macskák cukik ♥ Pózi jobban van ♥ hármas lett a múltkori hisztiposztban említett vizsga - már csak egy maradt! ♥ zabkása kesutejjel - általában mindenféle növényi tej ellen vagyok, de valamiért vettem egy dobozzal, kipróbáltam és MENNYEI ♥ új fekete körömlakk ♥ izomláz ♥ Csupasz Pisztoly filmek a tévében! ♥ mogyoróvaj - magában. kanállal ♥

2018. június 30., szombat

Amikor kedden megkérdeztem a tanárt, hogy várhatóan mikorra lesz eredménye az imént írt, meglehetőst fontos vizsgának, tűnődőn nézett rám, hogy megpróbálja még a héten, de sok a dolga.

Sok a dolga?

SOK A DOLGA????

MI MÁS DOLGA VAN EGY TANÁRNAK VIZSGAIDŐSZAKBAN????

Bár mivel a kijavítás erre a hétre nem jött össze, nyilván sok más, ennél fontosabb, szóval kedd óta alig élek a feszültségtől és kimerítettem a mobilnetem a neptun állandó nyomkodásával.

2018. június 27., szerda

Szőrgyermekem

Hétfő esti programként vihettünk Pózit állatorvoshoz is, mert nincs is jobb dolgom egy nagyon fontos vizsga előtti este.

Annyi előzménye volt, hogy az amúgy jó húsban lévő malac manapság kicsit veszített a súlyából és a szokásosnál is enerváltabb volt, de akkor estünk pánikba, amikor egy egész napot töltött az ágyneműtartóban étlen-szomjan és a hívásomra sem jött elő.

Igen erős deja vu-m volt, egy kisebb vagyonért kiderült, hogy a macska tökéletesen egészséges, csak most valamiért nem érzi jól magát.
Az alapos dokinál jártunk, akit amúgy nagyon szeretek, a jószág minden végét alaposan megnézte és lefuttatott pár tesztet (pajzsmirigyre is!). És persze jót mulattunk mind, amikor a számítógépes adatbázisból kikerestek engem (hivatalosan én vagyok a malacok gazdája) és kérdezték, hogy ő most Pawzilla vagy Purrito, és haha, milyen érdekes neveik vannak.

Ennél csak az volt jobb, amikor másnap visszatelefonáltam, bemutatkoztam, és a válasz az volt, hogy "ááá igen, <apámneve> Pawzilla, keresem a kórlapját".

én nem vagyok beteg, csak két napja frissítgetem a neptunt a vizsgaeredményemre várva, azért ilyen halott a tekintetem

2018. június 24., vasárnap

why am i like this

Ennek a képnek a hangulata tökéletesen leírja a napjaimat. Biokémia, macskák, egy kis Medvegy, whatever.

Amúgy a tananyag jelenlegi része nem kicsit tesz paranoiássá (toxinok, karcinogének, adalékanyagok), mert ezek szerint akármit is eszem, az megpróbál engem megölni: ha feldolgozott, akkor rákkeltő, ha nem, akkor tuti természetesen van benne valami, ami mérgező.

Remélem a vesém boldog, mert mióta tart a tanulásos kényszerkarantén és mindig itthon vagyok, unalmamban elképesztően sokat teázom (vagyis kb annyit iszom így, mint egy normális ember és feleannyit, amennyit plazmaadáskor szoktam mondani).

Ilyenkor úgy utálom magam, hogy ilyen szerencsétlen vagyok, alig volt idén vizsgám, mégis sikerült a teljes vizsgaidőszakra kihúzni, és állandóan "why are you like this" tekintettel nézek magamra a tükörben.

2018. június 21., csütörtök

Things I Love Thursday - when will death come

semmi nem jut eszembe, kicsit nemjó most.

Adam Ellis fényképe.
ezen indokolatlanul sokat röhögtem

♥ rájöttem, hogyan csavarjam úgy kontyba a hajam, hogy kibírja az ugrabugrálást az edzésen és ne essen szét ♥ voltunk BFF-fel alkoholos fagyikat mérő cukrászdában - APEROL SPRITZ FAGYI ♥  Apukám örült az apák napi képeslapnak, amit neki rajzoltam ♥