Tegnap pont egybe esett az éves 25 órás böjtöm az éppen esedékes anyóséknál tett látogatással. Egész jól fogadták, hogy én most ilyen költséghatékony vendég leszek - aztán egész végig, amíg ott voltunk, főzőműsorok mentek a tévében. Amikor szóvá tettem, nevettünk egy jót, de nem kapcsoltak volna el.
Még a szokásosnál is lassabban ment az idő.
A hétvégén tanulás helyett visszaolvastam a régi naplóimat, és nagyon vicces, 15-16 évesen mennyit tudtam írni a semmiről. Mert vicc nélkül, nem volt valami ingergazdag a kamaszkorom: suliba jártam, németül tanultam, és kb. ennyi, mégis, naponta oldalakat teleírtam, és az a vicc, hogy egész szórakoztató tartalommal.
Aztán 17 évesen fellendülnek a dolgok, akkor megszerzem a jogsim, találkozom Medveggyel, kifejlesztek egy jó kis étkezési zavart, elkezdek jógára járni, jönnek az érettségik majd egyetemek, de arról már koránt sem írok annyit.
Most pedig már naplót sem írok.
Hát így megy ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése