2017. szeptember 14., csütörtök

Csendben és diszkréten megünnepeltük a szülihetemet is: néhány napig tökéletesen boldog voltam, és mindent megkaptam, amit kicsi szívem vágyott. És az említett szervnek elég finnyás és fura ízlése van, szóval ezen jeles alkalomból sétáltunk kb. tízezer kilométert négy nap alatt.

Fun fact, egyszerűen imádok sétálni.


Aztán meg a héten elkezdődött az iskola. Úgy két napig tartott a lelkes eufória, aztán az utcába befordulva már rázott az undor. Csinálnom kell valamit magammal, különben nagyon hosszú és érdekes lesz az előttem álló pár (*csendben zokog*) év.

Nálunk a családban szokássá vált az illendőnél hosszabbra nyújtani az egyetemi tanulmányainkat, de hát no, mások csipszet esznek, dohányoznak vagy kokainoznak, szóval lehetne sokkal rosszabb is.

Át kéne írnom a bemutatkozót az oldalsávban, ha már nem csak a korom, de a családi állapotom sem stimmel. Ja, és a macskáim száma sem.

2 megjegyzés: