Én: És mit csinálunk majd a fiunkkal, ha esetleg meleg lesz?
Ő: Hát szólunk neki, hogy ne vegyen pulcsit.
Én: ..?
Ő: Miért, mi mit csinálunk, ha meleg van?

Ma megint kiselőadást tartottam, és komolyan a fene se gondolta volna, de FLOW élményem volt közben.
Egy hét alatt ez a második, és már az előzőnél is kaptam dicséreteket tanártól-szaktárstól, de ma L. konkrétan azzal fogadott az asztalomnál, hogy zseniális voltam, és egy előttem ülő, random iskolatárs is megdicsért.

WTF.

Összehasonlítási alapként: két éve az első előadásomnál még remegett a kezem, ezért el kellett dugnom a hátam mögé és az első tíz percben végig olyan hangom volt, mint aki mindjárt elsírja magát.
Fejlődés, bitches.


(Medvegy mondta, hogy gyakoroljam mindezt németül, hogy értelme is legyen a jövőre nézve.
Ok.)

Eredettörténetünk - vágatlan és romantikátlan verzió

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon gagyi közösségi oldal, amit úgy hívtak, hogy Veledutaztam.hu*.

*ami lényegében a mai Pesten láttalak facebook csoport elődje.

Akkoriban, a távoli kétezres években menők voltak a közösségi oldalak, én pedig szerettem profilokat csinálni, szóval amikor Zsófi küldött nekem meghívót (ha jól emlékszem, meghívós volt, ugye..? de az tuti, hogy te mutattad az oldalt), lelkesen regisztráltam (és jelölgettem az embereket: fiúkat, lányokat véletlenszerűen - bárkit, aki szimpibb volt.
Meg egy bizonyos valakit is, aki ma már Medvegy néven fut.)
Éééés itt figyel be, hogyan módosulnak az emlékeink az évek alatt: Medvegy felhívta a figyelmem, hogy ő jelölt be engem először, nem fordítva.
Upszika.

Az viszont utólag érdekes, hogy ugyan nem akartam "pasizni", kezdeményező fél pedig végképp nem voltam soha, de neki írtam egy levelet ("Szia, szereted a mazsolát?").
Amire Ő nem válaszolt.
Szóval vállat vontam és éltem a kis életemet tovább.

Eltelt egy fél év, a veledutaztam.hu-nak le is áldozott (akkor kezdett felfelé ívelni a facebook, átváltottam arra), már fel sem jártam, amikor augusztus 22-én email értesítőt kaptam: levelem érkezett az oldalon. Tőle.

Az a levelezés sajnos már nincs meg, mert az oldal törlődött a profiljainkkal és legelső kis cuki beszélgetésünkkel együtt (annyi még rémlik, hogy Medvegy tett valami megjegyzést az emós profilképemre), de mindenki szerencséjére nem sokáig maradtunk dokumentálatlanok, mivel gyorsan MSN-re váltottunk, amit mint korábban mondottam volt, rögeszmésen naplóztattam:

CITROMAIL, PLS

Minden remekül alakult: órákon át beszélgettünk, a kicsi nem egészen 17 éves Sieglinde naplójában megjelentek a véletlenül elejtett félmondatok egy bizonyos D.-ről, aztán az addig ígéretes események hirtelen váratlan fordulatot vettek - egy délután MSN-re belépve a személyes üzenetében szivecskéket, szivárványt és egy kezdőbetűt láttam. Pár nappal később bejelölte facebookon, hogy kapcsolatban van.

Az őrjöngés igen enyhe kifejezés arra, amit valóban műveltem.

már ekkor kifinomult királylány voltam

A száraz tények: Medvegy az ELTÉs gépéről lépett be, ahol a legutóbbi MSN-es beállításai voltak - a személyes üzenete is az akkori barátnőjére utalt a szivecskével és a kezdőbetűvel.
Mivel túl büszke voltam rákérdezni, ő azt hitte, lekoptatom a diszkrét hallgatással.
(fun fact: a problémamegoldó képességem azóta nem sokat javult)

Ezután majdnem egy hónapig nem beszéltünk, én passzív-agresszívan nem szóltam hozzá, ő meg nem értette, mi is történt.
Október elején ő törte meg a jeget, újra rám írt: én kimérten válaszolgattam. Végül nagy nehezen tisztáztuk a félreértéseket és lefixáltunk egy randit a Margitszigetre, és október 7-én, szerdán fél négykor találkoztunk először élőben a Blaha meki előtt.

A többi pedig már híres dátum és történelem.

További mókás adatok:

- Medvegy mondta ki először az Sz-betűs szót, kb. a harmadik randinkon.

- Legelső közös képünk egy mediamarktos kiállított telefonnal, poénból fotózva, dátum szerint 2009. október 14-én:

- 2010. októberében mentünk először közösen, kettesben nyaralni Athénba - mivel iskolaidőben volt, anyukám igazolta le a hiányzásaimat miatta...

- 2010. október 17-én egy év intenzív randevúzás után (átlag 6 találkozás/héttel) "összeköltöztünk" - vagyis Medvegy beköltözött hozzánk, "átmenetileg, amíg talál albérlet":

- 2012. augusztus 21-én az olasz tengerparton féltérdre ereszkedett és feltette a Nagy Kérdést - állítólag komplett kis beszéd is volt előtte meg a teljes nevemen szólított, de én annyira meglepődtem, hogy beszűkült tudattal még az Igen-t sem mondtam ki normálisan, csak a nyakába borultam:

- 2013. február 27-én, hosszas felújítások után birtokba vettük a saját kis lakásunkat, ahol jelenleg is élünk (a kép bal oldalán van az asztalom, ahol most írok):

...és ha csak el nem üt valamelyikünket egy villamos, 2017. augusztus 4-én lassan hét év vadházasság után hivatalosan is asszonyává tesz:

Sok mindent imádok Medvegyben.

Ezek közül az egyik, hogyha este 11-kor kitalálom, hogy akarok végre egy saját "dolgozószobát" és rendezzük át a lakást, ő megteszi.

Things I Loved This Week

(mostantól átütemezem ezeket vasárnapra - csütörtökönként eddig örültem, hogy élek, így viszont remélhetőleg könnyebb lesz az előttem álló hétre hangolódni)

♥ minden baljós előjel ellenére időben elkészült a beadandónk és nem is lett rossz ♥ eredményesen felkészülni egy ZH-ra ♥ jól sikerült kiselőadás - mint megtudtam, a belülről idegbetegnek hitt előadásmódom kívülről "pörgős és dinamikus" ♥ füstölt lazac ♥ megint rendszeresen írok naplót ♥ szar helyzetekből jól kijönni: az irodában ellopták az asztalomról a töltőmet - nem csak kölcsönkaptam aznapra másét, de cuki kolléganőtől kaptam vigaszul diós túró rudit; elromlott a fülhallgatóm - megörököltem Medvegy Sennheiserét ♥ Sonata Arctica: Till Death's Done Us Apart - Medvegy legnagyobb örömére az utóbbi hét háttérzenéje minden helyzetben ez a szám volt egy végtelenített loopban (haha hoho, de ez nem vicc) ♥ BFF randitájm ♥ Medvegy szülei mutattak képeket a kicsi Medvegyről, és hát én majdnem meghaltam - mostmár borítékolható és 100%-os superfactként kezelendő a jövőbeli kölykünk elképesztő cukisága ♥ Csupasz Pisztoly estek - és én ugyanúgy végigvihogtam a filmeket, mint kiskoromban ♥ spontán 56-os kiállításba szaladni ♥ Hannibal finale ♥ "Lady Budapest az Operettben" - kaptunk rá jegyeket, de nem vitt rá a lélek... szóval szépen kiöltözve elmentünk sütizni és sétálgattunk ♥ hajpakolás - ezt a bejegyzést jelenleg egy kötött sapkában írom, alatta a fejem kókuszolajba és sheavajba van dunsztolva nejlonzacsival (szívesen, vizuális típusok) ♥

WTF

A Hannibal első évadának kb. négyszeres, és a második háromszor ismétlése után ma befejeztem a harmadikat is.

MI A F.SZ VOLT EZ?!?!?!?!?

Ma három órán át ültünk BFF-emmel egy kávézóban és végigvettük az élet dolgait.

Annyira szeretem őt, hogy van (úgy általában a világon, meg kicsit nekem is), és magamban hálát adok érte, hogy az élet mindig jókor hozott össze azokkal, akikkel. Mert egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire nagyon hasonlítunk, mennyire egyformán látjuk a világot -  azzal együtt, hogy két teljesen különböző életet élünk.

Komolyan nagyon kellett már a lelkemnek ez az este.

Ding dong ding dong, And everything did go wrong

Nincs kedvem írni.

A hétfőn virágnyelven leírt lánydráma kedden érte el a tetőpontját, amikoris én, a konfliktuskerülés koronázatlan királynője a direkt konfrontáció mellett döntöttem és kiálltam magamért - hogy aztán lófaszt ne érjek el azon túl, hogy stroke-közeli állapotba hergeltem magam és a cuki kis egyetemi baráti társaságunkat áthelyezhettem múlt időbe.

Szóval most minden szupi szuper.

Holnap gyors egymás után lesz egy kaksi ZH és tartok kiselőadást a fiktív magán nőgyógyászati rendelőnk marketingstratégiájáról.

Jeej.

Vihar a biliben

Annyira utálom, hogy hiába vagyok szarkasztikus meg gúnyos meg cinikus, mélyen belül béna naiv balfaszként görcsösen hinni szeretnék az emberekben, önzetlenségben meg a barátságban meg ezekben a nagy szavakban, hogy aztán végül ott álljak egyedül, hogy a faszomat már megint én vagyok az a szerencsétlen, aki csak a végén, gigászi fáziskéséssel veszi észre, hogy ez nem valódi, csak kihasználtak és palira vettek.

Fasznak erőltetem itt a tartalmas emberi kapcsolatokat, amikor egyre nyilvánvalóbb, hogy nem vagyok rá alkalmas.
Törölnöm kéne magam az emberi nyilvántartásból és elvonulni Medveggyel és a macskával egy elhagyott szigetre valahol a halál faszán (ahová még szállít az amazon könyveket és a tesco élelmiszert).


Ez most nyilván fel van nagyítva, mert éppen nyakig benne ülök és friss és este van (nem tudom, ki hogy van vele, de napnyugta után sokkal intenzívebben élem meg az érzelmeimet), de ez azért holnap reggel is szomorú lesz.

Tudom, tudom, stop being so dramatic.

Tanulnom kéne, szóval ceruzával csináltam egy vázlatot az esküvői meghívónkra, ami olyan kibaszott kurvajó lett, hogy szerintem már ez lesz a végleges design is.

Yolo.

Igazából nem tudom, mi mókásabb: a beteg Medvegy, aki kifogásként használja a betegségét, vagy a majdnem beteg Medvegy, aki a közelgő betegségével csinálja ugyanezt.

Élelmiszerhigiénét tanulva őszintén rácsodálkozom, hogyan nem ment rajtam végig a fél tankönyv: elég hanyag módon szoktam megmosni a fogyasztott gyümölcseimet, a tojást nem áztatom 10 percre ipari hipóba, és menet közben táplálkozva hiába van nálam ilyen zselés kézmosó trutyi, néha óhatatlanul anélkül is hozzáérek a kajámhoz.

*az új Sonata Arctica album első kijött számát hallgatva*
Én: Imádom... majdnem olyan, mint a régi számaik.
Medvegy: Á, dehogy, azok ezerszer jobbak voltak. Mintha több szám lenne egyben, változatos, de mégis összefüggő... Mint a White Pearl, Black Oceans.
Na mi jött ki az új albumon..?

Kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy az ekönyv is könyv, csak e (dabumm tss).
Korábban valamiért nem gondoltam rájuk valódi könyvekként, csak az egy olvasásra jó ponyvák tartoztak ide vagy tankönyvek, amikre csak egy szemeszter erejéig lenne szükségem.
Medvegy persze boldogan üdvözli a változást, mert már a jelenleg birtokomban lévő könyvek is betöltik a fél lakást.

#napom

Reggel megyek dolgozni. Minden szipi szupi, amíg fel nem érek az emeletünkre, és gyanús a csend.

Minden üres.

Beérek a mi irodánkba, ahol egészen konkrétan nincs senki.

Egyedül vagyok.

Nem tudom, rémlik-e valakinek a Palkó egyedül a világon című mesekönyv, de nekem ma valamiért eszembe jutott.

Óvatosan leülök a gépem elé, bekapcsolom, majd felugrik az outlook emlékeztető, hogy 37 perces késésben vagyok a GIGAMEGASZUPER minden részlegnek szóló meetingről, amire mint utóbb kiderült, még a vidéki kollégák is feljöttek.

Upszika.


(végül potom egy óra magányos szorongás után mindenki előkerült és a főnöknőm csak legyintett, hogy amúgy sem kellett volna mennem, mert a gyakornokokat nem érintő dolgokról volt csak szó, de addigra már elhasználtam a jövő hétnyi idegrendszeremet is)

Lefoglaltuk a nászutat is.

Visszamegyünk oda, ahol van egy ilyen lakatunk:

Kicsit most boldog vagyok.

Szobahőmérsékleten kötök

Az a helyzet, hogy nem a legmenőbb hobbi, de nagyon szeretek kötni.

Egy csodás nagymamás este

És miután tegnap anyukám (akitől mellesleg az egész hülyeséget annó tanultam) vetett egy pillantást a Medvegynek készített sálamra, megjegyezte: ha nem tudná, hogy én csináltam, elmenne gépi kötésnek is, kicsit megörültem, hogy ezek szerint nem csinálom rosszul.

Igen ám, de ez a csodálatos minőség nem készülhet el pillanatok alatt: a szóban forgó egyszerű rizsmintás, négygombolyagos sálon heteken át kotlottam, mire ma elkötöttem az utolsó szemet is.

Ezek alapján állíthatom, hogy ha száz évvel ezelőtt én lennék egy finn vagy más kötésmániás nemzet háziasszonya, az én családomnak lennének a leggyönyörűbb holmijai - és minden szükséges ruhájukból lenne egy darab, mert szezononként ennyit tudnék legyártani.

Dorci (4), a cicajogi aktivista fekvősztrájkot folytat a háztartás macskáinak jobb élelmezéséért, mert a jelenlegi Purina/Whiskas kombinációt illetve az alutasakos étel hihetetlen monotonitását (néha akár egy hétig ugyanaz a márka minden étkezésre!) elfogadhatatlannak tartja.

Az elnyomó hatalmak már tárgyalnak a megoldásról, addig viszont a lakóegység cicái nem adják fel, kiállnak a változatos és aranyárba kerülő élelmiszerhez való jogukért.

Köszönöm, a szó a studióé.

Hála annak, hogy van egy gyerekkorú unokahúgom (meg egy facebookon igen aktív nővérem), a természetesnél kissé több belátást kapok a mai tíz év alattiak szülinapjaiba - és kicsit lecsúszik az arcom, amikor az anyukák sorra töltik fel a fotókat az Aquaparkos, lézer tagezős, kalandparkos bulikról.

Amikor én kicsi voltam, az ultimate szülinap a mekiben volt.

És ha így megy tovább a tendencia, mi a gyerekünket majd vihetjük a Nobuba vagy kibérelhetjük neki a Parlament egyik termét, hogy ne ő legyen a csóró gyerek az osztályban.

Holnap lesz a hetedik évfordulónk.

Kicsit vicces, mert még fel tudom idézni a boldog izgalmat, amivel napra pontosan hét éve az első randinkat vártam (nem ennyire király a memóriám, csak nagyon részletekbe menően írok naplót), és hát akkor nem sejtettem, hogy az első randi csak a kezdete lesz a mi legendás és epikus közös életünknek.

Rajta vagyunk a közös évek sokszorosításán.
Eddig úgy tűnik, meg sem állunk hetvenig.

2016 - néhány perccel és pár szivecskével ezelőtt

Az élet fekete macskával

101/1001 - #83, #22

84. grillezést tartani
Nemrég átfutottam a listámat, hogyan is állok, mi legyen a következő - és rá kellett jönnöm, hogy szegény grillezés teljesen elfelejtődött. Még a nyáron tartottunk egy kisebb eseményt egy másik baráti párral (a végére esni kezdett az eső, de megszavaztuk: minket ez nem fog megakadályozni semmiben), sőt, nyár végén kettesben is beizzítottuk  a kis grillünket.

Ez az ultimate kedvenc képem.

22. 10 túra (10/2)
Tegnap Medveggyel spontán megmásztuk a budaörsi Kő-hegyet és hosszú ideig ücsörögtünk a tetején.
Jó volt.

Előbbi teljesítéséért ment is a 200 forint a perselybe.

A környezetemben való lomtalanítást folytattam az online életem nagytakarításával.

Az egy dolog, hogy lelkesen szelektálok az ismerőseim között, de most unfollowoltam egy bloggert, aki az imént tett fel egy 13 perces videót, amiben a sok gonosz húsevőről háborog, akik gúnyt űznek a vegákból. 

Ez a blogger három hónapja nem eszik húst és a fentebb említett kommenteket Tibi atyánál olvasta.

És ahelyett, hogy bekomenteltem volna a "vadász, vadász, te szopni jársz ide" c. örökérvényűt, inkább csak kivettem a lájkomat, háborogtam kicsit Medvegynek élőben meg itt írásban, és többet nem látom és nem kell háborognom sem.

Zen lesz itt és belső béke, a faszomat már.