BFF-emmel régóta terveztünk egy kiruccanást gyermekkorunk kies szemétdombjára, Veresegyházra, ahol még gyerekként megismerkedtünk és ahol sok nyár alatt lassan legjobb barátok lettünk.
A világ egyik legfurább érzése visszatérni egy helyre, ami egykor az otthonod volt, és látni, hogy már mások laknak a házadban, nem ismernek meg a szomszédok és ugyan a fák megnőttek, az egész környék sokkal kisebb, mint volt...
Amúgy ott röhögtünk, hogy milyen szép környéken is laktunk, ahol egy köpésnyire volt bármilyen természeti szépség: erdők, mezők, tavak (asszonykórus, medvefarm), mi meg hónapokat töltöttünk el azzal, hogy a gép előtt ültünk és Sims2-ztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése