2016. december 30., péntek

Midnight Moonnál láttam ezt az egyszerű-nagyszerű képes kihívást, ami amilyen egyszerűnek tűnt, annyit lamentáltam vele végül: posztolj 10 képet, ami ebben az évben készült.

Az év képekben való jellemzéséhez nem volt kedvem (még én sem vagyok túl az év privát kiértékelésén), úgyhogy egyéni kedvencekre mentem, de végül az sem lett sokkal könnyebb feladat: elég nehéz volt csak ennyit kiválasztani.
Rá kellett jönnöm, hogy fényképezőgépet kínosan keveset használtam idén, viszont soha nem látott mennyiségű telefonos, spontán életkép keletkezett (ennek okát én az új telefonomban látom, aminek az eddigiekhez képest csodálatos kamerája van elől-hátul, és történetesen pont tavaly év végén kaptam). Ez szép és jó, de azért na, kaptam egy kis figyelmeztetést, hogy ideje lenne leporolni a fotómasinámat is.

Szóval, az én 10 kedvenc képem 2016-ból:
(az egyszavas leírásos kihívást már nem vállaltam, ahhoz túlságosan szeretek beszélni...)

1. arcoskodunk a macskával
2. kék koronában Bécsben a Judengasse ("zsidó köz") tábla alatt
3. az egyik nyáresti futkosás

4. első közös futás a Ligetben - imádom ezt a képet, az Insidious egyik jelenete ugrik be róla
5. random tavaszi kép, sokáig a telefonom háttere volt
6. lány lépcsőzetesre vágott, kócos hajjal fehér csipkeruhában, digitális technika, 2016
7. Medvegy és a macska természetes állapotukban

8. csillámos királylánykezek
9. egy madár? egy repülő? nem, ez SZUPERCICA
10. belaktam az irodát - motivációs poszter az asztalom fölött

2016. december 29., csütörtök

2016 olvasmányai

A valódi évértékelés előtt értékelem gyorsan az olvasmányaimat is.

Minden évben úgy állok neki, hogy kimondatlan célom kiolvasni ötven könyvet. Tavaly ez nagyon nem jött össze az akkori 37-tel, de már javuló tendenciát mutatott a korábbi 29-hez képest. Na nézzük, idén sikerült-e az 50.
(a sorrend nem időrendi, inkább csoportosítottam őket műfaj szerint, és a * az év nagyobb kedvenceit jelöli)

A Harry Potterek: (7 + 1 db)
  J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
  J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
  J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
  J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
  J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
  J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
  J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
  J. K. Rowling meg két valaki: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Tökéletes keretbe zártam velük az évet: a januárt a sorozat újraolvasásával kezdtem, és nagyon sokat segített kisimítani a vizsgaidőszakban leharcolódott idegrendszeremet. Novemberben meg végre megkaptam a nyolcadik részt is, és hiába a sorozat édesanyjának neve a borítón meg áldása az egészre, én nem tudom a kánon részének tekinteni.

Besorolhatatlan béna magyar könyvek: (1 db)
  Rados Virág: Bipoláris
Megtetszett a téma, aztán összességében mégsem tetszett. Szerencsére nem volt hosszú.

Egészségről, evésről vagy kajákról szóló könyvek, amik bizarr módon érdekelnek, és azzal áltatom magam, hogy szakmába vágnak: (5 db)
  Sebestyén Szilvia: Makrobiotika
  Schobert Norbert: A nagy kalóriahazugság
  Jo Marchant: Gyógyító elme*
  Giulia Enders: Bélügyek
  Juhász Márk – Kovács Ildikó: Lisztérzékenyek kézikönyve
Volt még néhány szakácskönyv és besorolhatatlan olvasmány, amik valahol félúton vannak egy album és egy lineárisan olvasható könyv között (Leszoktam a cukorról, Egyél jókat Ellával, stb.), de ezeket csalásnak éreztem volna beleszámolni. Viszont a Gyógyító elme tuti újraolvasós, iszonyú érdekes volt, csak túl sok volt benne az infó egyszerre.

Második Világháborúsok, nyomasztóak: (10 db)
  Gárdos Péter: Hajnali láz
  Stephen King (Richard Bachman): A Hosszú Menetelés
  Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály*
  Donald Ray Pollock: Mindig az ördöggel*
  Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
  Sylvia Plath: Az üvegbura
  Robert Merle: Mesterségem a halál*
  Hélène Berr: Hélène Berr naplója 1942–1944
  Anonyma: Egy nő Berlinben* (harmadjára újraolvasva)
  Antoine Leiris: Csak ​azért sem gyűlöllek titeket
Medvegy szerint nekem szenvedélyem a nyomasztó irodalom, és tény, ebből a kategóriából került ki a legtöbb kedvenc. A Rákosztály volt az ultimate kedvencem az évben, egyszerűen zseniális, de rögtön a nyomában jön a Mindig az ördöggel.

Béna krimik, főleg anyám ajánlására: (4 db)
  Caroline Kepnes: Te
  Chevy Stevens: Nincs menekvés
  Paul Tremblay: Szellemek a fejben
  Gillian Flynn: Sötét helyek*
Ebből a kategóriából egyedül a Sötét helyek említésre méltó, ha jól rémlik, egy hétvége alatt olvastam ki, pedig elég lassú a tempóm: nem annyira rajongós, mint a Holtodiglan volt, de fordulatos, olvasmányos, wow.

Futós könyvek: (2 db)
  Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?
  Scott Jurek – Steve Friedman: Futni, enni, élni
Utólag visszanézve elég ciki, hogy nyáron ilyen sokat olvastam a futásról, amikor az utóbbi három hónapban a busz után is csak akkor futottam, ha tényleg nagyon késésben voltam vagy az adott vonalon alacsony volt a járatsűrűség.

Béna önsegélyező könyvek: (3 db)
  Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha
  Brené Brown: Bátraké az erő
  Austin Kleon: Lopj úgy, mint egy művész!
Augusztusban magam alatt voltam, lapozzunk.

Minimalista korszak: (9 db)
  Jon Krakauer: Út a vadonba*
  Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták
  Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalism: Essential Essays (angol)
  Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalism (angol)
  Dave Bruno: The 100 Thing Challenge (angol)
  Marie Kondo: Rend a lelke mindennek
  Marie Kondo: Tiszta öröm
  Leo Babauta: A kevesebb ereje
  Leo Babauta: Zen to Done – The Ultimate Simple Productivity System (angol)
Ősszel meg ráakadtam a minimalizmusra. Ezeknek a könyveknek sokat köszönhetek - egyrészt a téma maga nagy hatással volt rám, másrészt segítettek átlépni az ellenérzésemen, hogy angolul olvassak. Nem tudom megfogalmazni, miért, valamiért túl kicsinek éreztem magam eddig, hogy az anyanyelvemen kívül más nyelven olvassak, de életemben először jobban érdekelt egy téma, mint amennyi magyar forrás volt - és ez meglepően erős motivációnak minősült.

Egyéb nyál-, YA- és tinikönyvek: (10 db)
  Samantha Shannon: A Mímes Rend
  Katie Alender: Bad Girls Don't Die – A rossz lányok nem halnak meg
  Nicolas Barreau: A nő mosolya
  Lauren Oliver: Szobák
  Tracy Chevalier: Hulló angyalok (újraolvasva)
  Octave Mirbeau: Egy szobalány naplója
  Rainbow Rowell: Eleanor és Park
  Rainbow Rowell: Fangirl (angol)*
  Radhika Sanghani: Virgin
  Jessie Burton: A ​babaház úrnője*
Ha az Eleanor és Park tetszett, a Fangirl egyszerűen beszippantott. Imádtam a főszereplő párost (szerintem a Neveletlen Hercegnő Michael+Mia párosa óta nem volt így), végig vigyorogtam az egészet, és különösen tetszett, hogy RR-nél nem az a fő szál, hogy a szereplők az egész könyv alatt kerülgetik egymást, és végül az utolsó fejezetben összejönnek - ez általában a könyv feléig megtörténik, aztán viszont a kapcsolatukba is bepillantást nyerünk, ami még az udvarlásnál is cukibb.
Imádtam, na.
A babaház úrnőjét nagyon régen kinéztem már magamnak, viszont eleinte nem tudtam hová tenni, de néhány fejezet után annyira beleszerettem a történetbe, hogy még napokig kísértett, miután kiolvastam. Könyvtári példány volt, de lehet megveszem majd.

Ez összesen 52.
Öhm... Hurrá..? Nem készültem fel rá, hogy idén sikerülni fog, szóval ünnepelni sem igazán tudok.

De összességében jó kis év volt, és a legfontosabb: idén egyetlen egy könyvet olvastam csak bűnös élvezetből, vagyis csak azért, hogy később lefikázhassam - Norbi Kalóriahazugságát. Rossz szokásom ez, így kerültek korábbi évek olvasmánylistáira Lakatos Levente, Leiner Laura vagy egyéb szennykönyvek, de idén ellenálltam minden kísértésnek.

Pedig egy pillanatra komolyan fontolóra vettem, hogy elolvasom végre Oravecz Nóra valamelyik könyvét, de végül nem tettem.

Nagy tapsot nekem.

2016. december 27., kedd

Megnéztük a Legendás állatokat (11/25, mindjárt a fele!), hát wow, oda voltam meg vissza. Kicsit féltem, tetszeni fog-e, de amint meghallottam a Hedwig's Theme első hangjait, fangörcsöt kaptam és végigvisongtam az egészet. Najó, néhány fárasztóbb részt nem, de a végén majdnem felsikítottam, szóval nagyon elégedetten pattogtam hazáig.

Ja, és a képi világért meg a jelmezekért annyira odavagyok, hogy most szívem szerint lobogós kabátban és bakancsban zúznék itthon is.

Képtalálat a következőre: „colleen atwood fantastic beasts”
Colleen Atwood

Életünk nagy drámái: a Nagy Diétás Fogadalmaim egyike, hogy nem nassolok többet, mivel igen rossz szokásom, hogy "vám!" felkiáltással jócskán beleeszek Medvegy kevésbé egészségesebb kajáiba.
Ma voltunk mekiben, és Medvegy reflexből több krumplit rendelt, mint amennyit meg tudott enni, mert fejben levonta belőle az adót is.

Hát ilyen történések vannak.

2016. december 26., hétfő

Boldog Bejglit

Micsoda karácsony, nem történt semmi, én meg híztam két kilót.

Nálunk amúgy nem divat a nagy ünneplés, de idén valahogy még a szokásosnál is jobban elkerült a karácsonyi hangulat - nyilván a 19.-ig tartó Anatómia-karantén miatt beszűkült tudat és a tény, hogy 23.-án még bent rohadtam az irodában, nem sokban járult hozzá a nagy átszellemüléshez.

Viszont idén is finom a bejgli*, ami nálunk családi hagyomány és amire egész évben várunk és úgy termeljük, mintha az életünk múlna rajta - és jócskán hozzájárul a motivációmhoz, hogy holnap ismét életet leheljek a fogyókúrás blogomba.

*Ami nem is bejgli, hanem a Dr. Oetker Nagy Süteményes könyvéből a "mogyorókoszorú" néven futó recept karika helyett vonalban kisütve - vagyis a szokásos unalmas gumitészta helyett isteni omlós tészta tartja össze (több-kevesebb sikerrel) az ipari mennyiségű tölteléket, aminek határt csak a fantáziánk szab: mák és dió alap, illetve pluszban marcipán, mazsola, sárgabaracklekvár, aszalt szilva és ezek kombinációi.


Amúgy sokkal boldogabb vagyok, mióta az otthon döglésre nem otthon döglésként, hanem rekreációként tekintek. Plusz, az nem lehet rossz, amiről ilyen instagramra kívánkozó képet lehet készíteni.

(itt éppen a takarításról olvasok.
ez nem vicc.)

2016. december 24., szombat

Több német magazint is követek facebookon: egyrészt azzal áltatom magam, hogy így is gyakorlom valamelyest a nyelvet, másrészt sokkal értelmesebbek és jobbak a magyar női lapoknál. 

Nagyon féltékeny vagyok, mert míg itthon kb. három igényes női lap van, és az érdeklődésemnek megfelelő egy sem, egy-egy német újságosnál nem csak tízszer annyi újságot lehet kapni, de komolyan még a legérdektelenebb vagy elvontabb hobbinak is van valamilyen szaklapja (láttátok volna Medvegy arcát a Berlini újságosnál - Linux magazin! triatlon magazin! nem gyúrós férfimagazin!). 

És mondanom sem kell, a legtöbb a jóval szebb kinézet mellett még értelmes cikkeket is rejt.

De ha ezt el is felejteném egy kicsit, ebbe futottam bele tegnap:


Máskor soha nem tesznek ki ilyen névnapos hülyeségeket, csak tegnap nekem és ma az Éváknak, mert gondolom sejtik, mennyire elfelejtődünk a karácsonyi hisztériában.

Az ilyen apróságokkal lehet megvenni az olvasókat, nem pedig a clickbait hírekkel és a különböző buzzfeedről lopott Disney hercegnős összeállításokkal.

Amúgy nem ünneplek névnapot, nem tartom ünnepnek, de na.

PS.: Angol magazinokról nem tudok nyilatkozni, arra még nem jártam általában sem, nem hogy újságosnál.

2016. december 21., szerda

Tegnap reggel 6-kor keltem, 8-ra bementem egy vizsgára megbukni (tudatos döntés volt, sajnos már nem tudtam leadni, és nem volt kedvem fizetni a meg nem jelenésért), 9-re pedig már haza is értem és visszabújtam Medvegy mellé aludni.
Délután meg kitaláltam, hogy megtanulok horgolni és vettem egy horgolótűt.

Én ma este:

(ígérem, az utcán nem így fogom hordani)

És csak kétszer kellett visszabontanom.
Kezdetnek nem is rossz.

Amúgy adta magát az első projekt, pont volt itthon három gombolyag 100% gyapjú fonalam, amit sálnak vettem, de az érzékeny nyakacskámat túlságosan szúrta, ráadásul nemrég az egyetlen sapkámat is elhagytam (lövésem nincs, hogyan), és azóta lefagyott a fejem. Hát, mostantól nem fog, az tuti.

A vizsgaidőszakot ezennel lezárom - erre a naptári évre, én ezen a héten már nem vagyok hajlandó tankönyv közelébe menni. Vagyis egyetemi tankönyv közelébe, mert most nagyon rajtam van a tanulhatnék, de persze csak olyan dolgok iránt bugyog a tudásvágyam, amiknek semmi haszna. Vagyis van, bocsánat, viszont kreditértékük az nincs.

2016. december 19., hétfő

Az úgy volt,

hogy a vizsga utolsó pillanatáig meg voltam róla győződve, hogy meg fogok bukni.

És ez nem a jó tanulóknál szokásos "jaj-meg-fogok-bukni-aztán-kijön-ötössel"-féle nyavalygás volt, hanem az, amikor teljesen tisztában vagy a tudásod mértékével és azzal, hogy ez nem elég. Ráadásul annyira feszült voltam, hogy tegnap este már tanulni sem tudtam, és végül egy idióta regénybe aludtam bele az éjjel.

Reggel beértem, másodiknak egy aranyos népeges lány után (meglepően gyorsan alakulnak ki sorsközösségek egy-egy vizsga előtt), neki is vállvonogatva mondtam, hogy valószínűleg csak kihúzom a tételeket és adom is vissza. Nem, ne mondjak ilyet, meg kell próbálni.

Bementem, négy tételt kell húzni. Általában van kabala-húzórituálém (bal kézzel, és sosem a legfelsőt), de mivel most nem számított, minden kupacból kihúztam a legfelső lapokat, ami egy hullámvasút volt: hármat jól tudtam, de sikerült belenyúlni az egyik legnagyobb mumusba.
Egy pillanatig haboztam csak, de megígértem Medvegynek, hogy küzdeni fogok, úgyhogy fogtam a papírjaimat és a rendelkezésemre álló 20 percet és nekiálltam.

A felelés alatt beigazolódott a félelmem, miszerint az általam elégnek hitt tudás sem elég, a tanárnő mindig tudott valamit kérdezni, amire nem tudtam válaszolni - végig remegve vártam, mikor unja meg és küld haza (még igen élesen élt a tavalyi vizsga emléke, amikor a másik tanárnő két kérdése után a folyosón találtam magam egy csúszott évvel), és minden tételnél őszintén csodálkoztam, hogy még van esélyem.
Végül eljutottunk az utolsó, rettegett tételhez, amiről kb. két mondatot tudtam mondani ("a vese belülről így és így néz ki és ez tök jó"), még kihúzott belőlem pár helyes választ meg némi feszült csendet, aztán rám nézett a szemüvege fölött.

Kedves Viktória, ez csak egy elégséges.

Csak? CSAK?!

Aztán majdnem sírtam a folyosón és csak akkor mertem örülni, amikor megkaptam a neptun értesítőt, mert meg voltam róla győződve, hogy miután kimentem a teremből, a tanárnő meggondolta magát.

Hát ez történt ma.



Egy kis hang a fejemben azt mondja, hogy komolyan büszke vagy erre, hogy egy tárgy harmadik nekifutásra lett meg kettessel, de ennek a hangnak csak azt tudom üzenni, hogy nyalja meg a herém.

A Nagy Nap

Tisztelt Hallgató!
Tájékoztatjuk, hogy Ápolás és betegellátás dietetikus szakirány (EK_APOLAS_TB_D) képzésén, 2016/17/1 féléven
a 'EBTMAB__MO16B-Anatómia' tárgyhoz tartozó
'CV' kódú kurzushoz
'Szóbeli' típusú vizsgára (2016.12.19.)
'Elégséges' eredmény lett beírva a 2016.12.19. időpontban!

Tippeljetek, ki zokogott kint a folyosón utána.

2016. december 18., vasárnap

Még 1 nap

A szüleimnek megrepedt a kádja, vettek újat. A csupa fehérben végre lehetett látni a macskát.


Amúgy jelenleg elég nagy seggfej, mert utálja, ha feszültek vagyunk, és szerintem sejthető, hogy a vizsgaidőszak kezdetével valahogy egyikünk sem mutat hasonlóságot egy zen buddhista szerzetessel. És Dorci nem az a fajta terápiás macska, aki ilyenkor az öledbe telepszik, dorombol és vigasztal, hanem ő inkább az "ó, látom valami problémád van... akkor majd visszatérek, ha minden rendben van, szia" típusú macska, és nagyon látványosan kerül minket.

Anyukám nemrég kifejtette, hogy szerinte akinek elég erős hátországa (családja/közeli barátja) van, annak nincs szüksége pszichológusra.
Ezt erősítendő ma fél órát bőgtem Medvegynek, aki tényleg elég jól betöltötte a pszichológusi feladatát, mert most fáj a szemem, de egész jól vagyok. Ilyenkor annyira örülök, hogy nem egyedül kell végigcsinálnom az egyetemet életet, mert ok, erős, független felnőttnek lenni tök jó, de azért az sem rossz, amikor minden szarrá megy és van, aki meglapogatja a vállamat.

Képtalálat a következőre: „me comforting someone gif”
(én így szoktam vigasztalni, de Medvegy ennél jóval tehetségesnek bizonyult)

2016. december 16., péntek

Még 3 nap

Kezdek őszintén szorongani egy újabb tény miatt, miszerint laposra ülöm a fenekem. Először órabérben ülök az irodában, majd hazajövök és folytatom itthon ingyen. Ráadásul az egyetlen, amire gyúrok manapság, az a szimpatikus idegrendszerem.

Arra mondjuk nagyon.

Ha az idegrostokon látszódna a használat, mint az izmokon, belülről már durván bodybuilder kinézetem lehetne, de mivel nem látszik, ezért csak simán pocsékul érzem magam. Nem tudom, meddig lehet folyamatosan stresszelni (Medvegy példájából ítélve évtizedekig lehet életvitelszerűen szorongani), de már nagyon várom a "szar is le van szarva" életérzést.


Egy kis wishlistezés:

Kedves Jézuska,

Idén karácsonyra nem kérek mást, csak egészséget a macskának, mert manapság köhög és nem tudom eldönteni, szőrcsomó vagy valami halálos cicatüdőbetegség miatt, de már kapott aranyárban mért szőroldó pasztát, meg anyukám bejglijének szokásos finomságát (amire egész évben várok, aztán általában három szelet után eltelítődöm vele és újabb évig nem kívánom).
Ja, és egy kibaszott Anatómia kettest.

Köszönöm.

2016. december 12., hétfő

Még 7 nap

Random kolléganő, akit eddig sem sikerült annyira megkedvelni, pedig nagyon próbálkozom: Direkt szőkíted a hajad?
Én: Hát... aha.
R.k.: Ó. Már nem bántásból, de a világos haj nagyon nem illik a bőrtónusodhoz meg a szemedhez. Valami sötét, gesztenyés barna sokkal jobban állna. De tényleg nem azért.
Én: *a fejemben* Köszönöm a kéretlen tanácsot, Random kolléganő, kurvára érdekelt ám a véleményed.
Én: *a valóságban* K.

Most még elszántabban akarok szőke hajat.

(és nem értem, az emberek miért gondolják, hogy nyugodtan lehetnek bunkók, ha elé vagy utána belefűzik, hogy "nem bántásból" vagy valami ilyesmit.)

2016. december 11., vasárnap

#26 - 101/1001

26. 10 magyar városban járni - 3-4/10 Sopron, Győr

A hétvégére leugrottunk négyesben a szüleimmel Sopronba. Sajnos nem volt elég időnk, csak este megvacsoráztunk a Jégveremben, másnap ittunk egy kávét a El Gustóban, majd végigszaladtunk a régi gettón, a főtéren (ahol ittunk egy forraltbort) és a karácsonyi vásáron. 

Hazafelé még útba ejtettük Győrt: egy ebéd a Captain Drake's-ben, majd ismét gyors városnézés a karácsonyi forgatagban és egy kávé egy cukrászdában. Még egy kis ünneplésbe is beleestünk, hát én oda meg vissza voltam a zenekartól meg a felvonulástól.

"Édes, kérlek ne sétálj bele a... mostmár mindegy"
Imádom az ilyen kis utcákat
Közhelyes karácsonyi kép
Ez meg csak tetszett
Hazaérve egy roppant durcás macska, egy csurig töltött cicaalom és 68 Anatómia tétel várt, szóval annyira nem örültem, de azt hiszem, jól rákészültünk az előttünk álló kemény vizsgaidőszakra.

(a név szerint említett éttermeket-kávézót meleg szívvel ajánlom, mi is jó eséllyel visszatérünk még)

2016. december 7., szerda

Életem


Mivel majdnem minden képregényénél felüvöltök, hogy EZ ÉN VAGYOK, ez a csaj vagy a lelki társam, vagy mégsem vagyok egy special little snowflake, mint ahogy eddig hittem.
Hüpp.

PS.: Tanulás helyett levágtam a hajam.
Vagyis fogtam a háztartás egyetlen ollóját, gondosan kifésültem a hajam és rétegekre szedtem (ez volt a legnehezebb része), ahogy a profik szokták, majd vágtam belőle bő másfél centit.

Fodrász fél évre: pipa.
Mára kijelölt tételek: még nem pipa.

:(

2016. december 6., kedd

Manapság az álmaim visszatérő részlete, hogy egyedül bolyongok egy elhagyatott épületben.
Félreértés ne essék, ezek jó álmok, és engem mindig vonzanak az üres iskolák, kórházak, gyárak, szóval tényleg nem értem, a tudatalattim mit akar üzenni nekem.

Talán csak annyit, hogy unatkozom, menj és keress egy elhagyatott épületet.

Ja, és vicces, nemrég volt egy nagyon érdekes álmom, amit nem akartam elfelejteni, ezért gyorsan megörökítettem a főbb motívumokat és érzéseket egy kis irományban. Nem bírtam ki, megmutattam Medvegynek, hogy véleményezze - aki tisztára ledöbbent, hogy én így álmodok? Mármint komplett történeteket, és nem önmagam vagyok benne? Én pedig szintén tisztára döbbenten visszakérdeztem, hogy miért, te nem így szoktál..?

(ha van idő rá, tényleg teljes történeteket szoktam álmodni, és szinte soha nem vagyok önmagam. mármint ja, én vagyok, de nem én.)

2016. december 5., hétfő

Könyves kérdések Tipegő Zombitól csórva, mert tanulnom kéne, szóval miért is ne.

Ebook vagy fizikai példány?
Is-is, amelyik elérhető. De ha igazán, nagyon tetszett egy könyv, akkor a polcomon akarom tudni.

Puhatáblás vagy keménytáblás?
Puha, kivéve a szakácskönyveknél, az legyen szépen kihajtható. Utálom, ha egy puha borítós szakácskönyvet nem lehet egy oldalon nyitva tartani - és most rád nézek csúnyán, kedves Legyen Vegán! könyv.

Online vagy könyvesbolti vásárlás?
Könyvesbolti! Ha online rendelek, annak egyetlen oka van: már kinéztem a boltban, de szükségem van az online rendeléssel járó 15% kedvezményre.

Trilógiák vagy sorozatok?
Egyik sem, de ha muszáj, akkor trilógia. Már direkt nem kezdek sorozatokba, öreg vagyok kivárni egy rétestésztára húzott történetet.

Hősök vagy rosszfiúk?
Hősök. Régimódi vagyok, plusz soha, sehol nem szerettem a rosszfiúkat.

Egy könyv, amit mindenkivel elolvastatnál?
Jelenleg a Mesterségem a halál.

Ajánlj egy alulértékelt könyvet!
Nabokov bármelyik könyve, amelyik nem a Lolita.

Az utolsó könyv, amit befejeztél?
A nyolcadik Harry Potter.

Az utolsó könyv, amit megvettél?
Anyukám szülinapjára rendeltem egy könyvet bookline-on.

A legfurcsább dolog, amit valaha használtál könyvjelzőnek?
Passz, felváltva használok szép képeslapokat vagy azt, ami éppen a kezem ügyébe kerül (blokk, zsebkendő, szalvéta), de néha simán megjegyzem az oldalszámot. Itthon pedig egyszerűen leteszem nyitva lefelé fordítva, aztán reménykedem, hogy nem rúgja fel senki.

Használt könyvek: igen vagy nem?
Nagy dagadt IGEN.

Top 3 kedvenc műfaj?
Történelmi, sima nemzetközi irodalom és non-fiction.

Kölcsönzés vagy vásárlás?
Mindkettő, de inkább vásárlás. Ha egy kölcsönzött könyv nagyon-nagyon tetszik, úgyis megveszem saját példányban - többször volt már rá példa.

Itt éppen az a pillanat van megörökítve, amikor hamarabb beszereztem egy könyvet,
mielőtt lejárt volna a határideje a könyvtárban.

Karakterek vagy cselekmény?
Cselekmény.

Hosszú vagy rövid könyvek?
Rövid. Ezért szeretem Stephen King novelláit is, némelyik annyira velős, hogy minden mondatnak, sőt, minden szónak súlya és jelentősége van. Nekem ez jön be, nem pedig az, amikor egy könyv végére már el is felejtettem, mi történt az elején (ráadásul sérvet kaptam, annyit cipeltem magammal).

Hosszú vagy rövid fejezetek?
Mindegy, ebben nem vagyok válogatós.

Nevezd meg az első három könyvet, ami eszedbe jut!
Anonyma: Egy nő Berlinben - tegnap újranéztük a filmet belőle, le kellett vennem a polcról és felolvastam a kedvenc részeimet Medvegynek
Marie Kondo: Tiszta öröm - szerepel a karácsonyi kivánságlistámon
Harry Potter és az elátkozott gyermek - tegnap beszéltünk róla a nővéremmel, én nem ajánlottam neki, ő pedig tudomásul vette.

Könyvek, amik megnevettetnek vagy megsiratnak?
Az Őrülten boldogon kuncogtam fel utoljára.
Sírni pedig nem rémlik, min sírtam utoljára... fel kell néznem a molyos listámra.
A Rákosztályon sírtam.

A mi világunk vagy kitalált világok?
Medvegy szerint nyomasztóan realista vagyok, de eddig a Harry Potteren kívül semmilyen más világra nem voltam vevő.

Hangoskönyvek: igen vagy nem?
Nem nagyon, bár nem sokszor használtam őket. Egy nyaralás alatt, a tengerparton hallgattam végig a Sörgyári capriccio-t (Pepin hangja KERN ANDÁS VOLT, az "unatkozik? vegyen mosómedvét!" résznél majdnem meghaltam), meg tavaly futás közben Csernus Imrétől a Nőt, na az elég motiváló volt.

Ítélsz könyvet borító alapján?
Persze, erre van kitalálva.

Könyvből film vagy könyvből sorozat?
Egyik seeem.

Egy film vagy egy sorozat, amit jobban szeretsz a könyvnél?
Amit én olvasok, abból ritkán csinálnak filmet, pláne sorozatot.
De az éppen fentebb említett Anonyma tökéletes példa erre: a könyvet és a filmet is imádom. A könyv a realizmusával zseniális, a filmben pedig a hatás kedvéért kicsit átírták a sztorit (konkrétan beleerőltettek egy romantikus szálat - wut), de a képi világ és a szereplők elviszik az egészet.
Rajongok mindkettőért.

Képtalálat a következőre: „anonyma egy nő berlinben” Képtalálat a következőre: „anonyma - eine frau in berlin”
könyv vs. film

Sorozatok vagy egykötetesek?
Nem szeretem a sorozatokat, szóval egyértelműen egykötetesek.

2016. december 4., vasárnap

Nem értem azokat az embereket, akik a saját gyerekük képével illusztrálva kívánnak valaki másnak boldog névnapot/szülinapot facebookon.
De lehet megint csak én vagyok érzéketlen seggfej, de engem saját cica-kisállat képével kéretik felköszönteni, köszönöm.


Hála annak, hogy az ízlésem egyre inkább rácsavarodik a német kalóz- meg folkmetálra, ezzel együtt a szókincsem is bővül, leginkább olyan hasznos és mindennapi szavakkal, mint hozomány (fentebbi dal címe), palló (e Planke), fedélzet (r Bord), romlottság (e Verderbnis), hordó (s Fass - hihi) vagy hóhér (r Henker).

Megkaptam nemrég az Őrülten boldogot (Rókánál láttam először, már akkor felpiszkálta a fantáziámat). Medvegy elolvasta a hátsó borítót, felröhögött és megállapította, hogy ezt akár énis írhattam volna.
Köszike.

(Eddig nem mertem soha olvasni vizsgaidőszakban, mert fúj az látványosan nem tanulás és ilyenkor az nem jár. Viszont tavaly végre bevallottam magamnak, hogy elb.szok így is elég időt, az olvasás legalább tényleg kikapcsol két valódi tanulós szessön között - és lám minden tárgyamat meg is csináltam, és közben kiolvastam három Harry Pottert. Nyáron valamiért megint letiltottam az olvasást, meg is buktam Anatból. Szóval idén már mértékletesen, de visszaengedtem a szórakozós könyveket a tankönyvek közé.)

2016. december 2., péntek

Az egyik tantárgyból az aláírás feltétele egy beadandó volt. Azt mondták, péntekig, de legkésőbb hétfőn mindenki megkapja az aláírást vagy az így-jártál-emailt.

Ma kiderült, hogy a két tanár nem együtt javítja a beadandókat, hanem úgy, hogy kettéosztották maguk között. Az egyik a mai nap folyamán értesítette a diákokat az eredményekről.

Na az enyém a másiknál van.

Vidám hétvége lesz.



UPDATE:

Kedves Hallgatók!

Örömmel jelzem felétek, hogy a beadandó étlapotok megfelelő. Az aláírást ezennel megszereztétek.

Üdvözlettel:


:')

2016. december 1., csütörtök

livin' the dream

Tegnap éltem az álmot: poénból elmentem a busz végállomására.

Tök móka volt.

Egészen addig, amíg mindenki le nem szállt, én meg fönt maradtam, aztán a busz félreállt és lekapcsolt minden fény, én meg ültem és vártam. Végül a buszvezető észrevett és rám szólt, hogy mit keresek itt, miért nem szálltam le a többiekkel.

De ettől még nagyobb móka lett.


Medvegy megjegyezte, hogy gyerekként mindig erre vágyott.

Énis, de én azért csináltam néha: a gimis barátnőimmel az akkori háromból két metrónál megnéztük, mi van a végállomáson túl (ehhez az élményhez hasonló elsötétülő járművek és értetlen metróvezetők), és egyszer ellógtam a suliból és egész nap tömegközlekedtem, majd rendes időben, fél négykor hazaindultam.

2016. november 28., hétfő

FASZOMAT

Hogyan lehetek komolyan ekkora szerencsétlen, hogy amikor este fél10kor végre befejezem a régóta halogatott beadandómat, nagy boldogan lementem és eljövök a suliból, hogy itthon jöjjek rá, amikor ki akarom nyomtatni,

HOGY A KIBASZOTT PENDRIVE-OT BENNEHAGYTAM A GÉPBEN.

Ez történik az agyatokkal, gyerekek, ha hat óra munka után még négytől estig étlapot terveztek.

Meg az, hogy akármilyen ételt láttok, magatokban kiszámoljátok, mennyi ch is van benne és melyik étkezésre lehetne beilleszteni.

2016. november 27., vasárnap

Medvegy úgy érezte, megértem arra, hogy Linux legyen a gépemen.
Most szokom.
Eddig a legnagyobb kényelmetlenséget az okozza, hogy ha váltani szeretnék a megnyitott dolgaim között, reflexszerűen lefelé indítom az egeret, ahol a windowsos tálca lenne, aztán a helyes irányban meg összekeverem őket a chrome-on nyitott lapjaimmal, de ez még bőven a kezelhető kategórián belül marad.
UPDATE: Medvegy eme posztot olvasva felháborodottan hozzám fordult, hogy miért nem szóltam, hogy ez baj, és két perc alatt áthelyezte a megszokott helyére.
Minden problémám legyen ilyen.

(ok, ez nem teljesen igaz, a kedvenc betűtípusaim hiánya LibreOffice-ban sokkal rosszabbul érint, de Medvegy orvosolni ígérte, szóval remélhetőleg ez sem lesz sokáig hiszti tárgya)

Kezdek megint becsavarodni, szóval visszatérek a régen bevált módszerekhez: vettem egy színházjegyet a vizsgaidőszak utáni első hétfőre.
Olyan furcsa volt rajta a 2017, még most is néha 2015-öt írok valahová dátumnak. Azt mondjuk lényegesen könnyebb volt átjavítani 6-ra, mint 7-re lesz bármelyiket is.

Tegnap bedaráltam a Gilmore Girl-öket.
(Látszik, mennyire dübörög a tanulás itthon)


A Stars Hollow musical volt a kedvencem.
Meg Mr. Kim.
Meg Kirk második filmje.
Szerettem majdnem az egészet, na, jól esett most viszontlátni a régi arcokat, nem lett erőltetett sem, tökéletesen elégedett voltam vele.

2016. november 25., péntek

Legszívesebben megkérdezném a manapság divatosan öltözködő (mondanám, hogy lánykáktól, de pasiknál is látni) emberektől, hogy nektek nem fagy le a bokátok ebben a kurva hidegben?
Mert oké, nekem is kicsit rövidebb a nadrágom a kelleténél (nálam mondjuk ez nem a sztájling része, hanem kényszerű kompromisszum a boltok kínálatával), de én nem csupasz bőrfelületet villantok, hanem mókás mintás zoknit.

Mai fiatalok, ki érti őket, hurr durr.

Ma Black Friday keretein belül jól bevásároltam: kapott tápot a macska (Purina One és más a Fressnapfból), Medvegy (kenyér) és jómagam is (füstölt lazac és humusz).
Aztán kb. ennyi is.
Mondjuk nem sok csábításnak voltam kitéve, mert itthon a szolgáltatók nem igazán kapisgálják a Black Friday koncepcióját.

Nagyon kimerített ez a hét, a mai tervek a pénteki party hard-ra kimerülnek abban, hogy olvasok fél órát, aztán ágyban tanulás közben kómaszerű mély álomba merülök és holnap reggel kisimultan és tiszta fejjel ébredek - a rettenet kuplerájos lakásban, amit két hete nem volt lelkierőm/időm/kedvem kiganéjozni.
Life is hell.

2016. november 24., csütörtök

Mindig is kivételes ügyességgel tudtam időzíteni, de nyilván a vizsgaidőszak előtti finisben kell rátalálnom az Eleanor és Parkra meg a Fangirl-re Rainbow Rowelltől.

Ilyenkor kicsit féltékeny vagyok, hogy nem most vagyok tini. Nem mintha lenne okom panaszra, azért nekem is volt mit olvasnom (Meg Cabot, Jacqueline Wilson, Sohonyai Edit..?), de basszus, sokkal több okos tinikönyv van most, ahol nem az a központi konfliktus, hogy úristenkiviszelasulibálba.


Medvegy most hívott a csapatépítésről. A szedett gyógyszereit összeadva a kásás hangjából besaccolt alkoholmennyiséggel, megkértem, hogy ha összefutna Zacher Gáborral az este folyamán, üzenem neki, hogy nagyon jó volt a tegnapi előadása.
De szerintem erre nem nagyon fog emlékezni.

Amúgy meg egyedül vagyok, szinglieste!
Szóval mindjárt felteszek egy hajpakolást és szellemes horrorfilmre fogok NaNoWriMo-val lemaradt regényt írni Anatómiát tanulni.
#yolo

2016. november 23., szerda

Ha sötétbarna vagy fekete hajam lenne, tuti túl rövid frufrut (Amélie..? Krysten Ritter..?) vágatnék magamnak, és imádnám, hogy én vagyok a túl rövid frufrus, művészi alter lány.

Világosbarna hajból valahogy nem lehet semmi izgis frizurát csinálni.

Az enyémhez hasonló hajjal a túl rövid frufru nem művészi meg alter, hanem simán túl rövid, és amúgy is jó eséllyel úgy néznék ki vele, mint a Dumb és Dumberből Jim Carrey.

Amúgy most nagyon rajtam van a kórság, hogy vágatni kéne a hajamból, vagy festeni, vagy mindkettő csak történjen már valami, de szerencsére a múltbéli énem kivételesen okosabb volt, és megkérte BFF-et, hogy a jövő nyári esküvőig ha kell az élete árán vetődjön az olló elé, de ne hagyja, hogy bármi drasztikusat is csináljak a hajammal.

Szőkére szeretném festetni. Nem tudom, hogy állna, de ki szeretném próbálni.

Olyan lúzer vagyok, hogy 24 évesen még mindig keresem azt a frizurát, amivel üvölthetek az asztalnál, hogy mától ez vagyok én.

Képtalálat a következőre: „this is me now bob's burgers”
Imádom ezt a jelenetet, és gyakran elhangzik tőlem élőben is

2016. november 22., kedd

Berlin


Néhány dolog egyértelműen látszik ebből a két képből.

És ebből a legnyilvánvalóbb az, hogy Medvegy új telefonján sokkal jobb a szelfikamera.


Amúgy a világ legdurvább mazochizmusa reggel hazajönni egy utazásról - így megeshet, hogy még Berlinben ébredek, hazaérkezés után röpke egy órám van kipakolni és hajat mosni, aztán tizenegykor már indulhatok is az egyetemre egy újabb lélekölő órára.

Mintha hétköznapi földi halandó lennék, nem pedig valaki, aki éppen az imént ért vissza Berlinből és még gyengéd visszaszoktatást igényelne a valódi világba.

2016. november 17., csütörtök

Ma azt álmodtam, a Bölcsészkarra jártam.
Irodalmat tanultam.
Kicsit csalódottan ébredtem.

Nemrég volt egy cetli a munkahelyi lépcsőházban, hogy vigyázat, a korlát frissen mázolva.
És nekem eszembe jutott a valahol olvasott eszmefuttatás, hogy egy csomó mindent olvasunk a neten és azonnal elhisszük, de bezzeg ha valahol ki van írva, hogy frissen festve, meg kell érintenünk, hogy megbizonyosodjunk róla.
És én is lehúztam a kesztyűmet és meg kellett fognom a korlátot.

Napok óta kotlok egy összeállított rendelésen Bookdepository-n, amit korábban amazonon néztem ki, csak ott egészen konkrétan megduplázza a költségeket a posta, amihez az ebayes free shippingen szocializálódott kis lelkem nagyon nincs hozzászokva (19 dolcsinyi könyv + 22 dolcsi útiköltség). Medvegy tegnap felhívta a figyelmemet, hogy mától 38 euró fölött ingyen postáz a német amazon - több se kellett nekem, ma reggel nagy boldogan kerestem ugyanazokat a könyveket.
Négyből kettőre nem vonatkozik az ingyenes postázás dolog, és történetesen pont az a kettő érdekel a legjobban.
Azok nélkül pedig meg sem közelítem a 38 eurós határt.
Fuck my life.

2016. november 15., kedd


Mára két orvoshoz is volt időpontom, az egyik rögtön suli utánra, a másik este negyed nyolcra.

A suliról nem is akarok beszélni, kritikán aluli volt. Utána rögtön siettem is az első dokihoz, ahol fél óra várakozás után az asszisztens fogadott, hogy próbált hívni (pár nappal ezelőtt valóban volt egy nem fogadott hívásom egy ismeretlen számról, de soha senkit nem szoktam visszahívni), mert a doktornő váratlanul szabadságra ment, ma nem tud fogadni.

Hazamentem, feszülten vártam két órát, hogy elmenjek a másik időpontra, ahol már a recepción figyelmeztettek, hogy a doktor úr az előbb ment el, kihívták egy szüléshez.

Most meg ez a szám jár a fejemben.

2016. november 14., hétfő

Things I Loved This Week


♥ Medvegy új frizurája - a mókás kedvű fodrászkisasszony (én) időnként félbehagyta a munkát és azzal fenyegetőzött, hogy így marad, de végül másnap mindenki dicsérte (a képen egy félbehagyás látszik - így nem engedném az utcára) ♥ nagyon olcsó füstölt lazac! ♥ sulis aerobik ♥ izomláz ♥ elmaradt óra, szabad csütörtök! ♥ sok könyv ♥ házi sajtos rúd - annyira finom lett, hogy ketten egy délutánnyi szorgos rájárással eltüntettük az egy egész tepsivel ♥ finom nyugitea ♥ új gyakornokok a munkahelyen - egyrészt cukik, másrészt végre nem én vagyok a legújabb új hús ♥ finom almás "kalács" - kalács lenne recept szerint, de hála a béna sütőmnek, inkább zsemléket formáztam, hogy garantáltan átsüljön ♥ finom őszi alma ♥ a minimalizmus mellé találtam magamnak egy másik szektát is: most "waste free" blogokat olvasok és tervezem a háztartás "ökosítását" ♥ házi mosogatórongyok - imádom legyártani, gyakorolhatok rajta új technikákat, gyors sikerélmény és mellesleg nem termelem vele a műanyag hulladékot! kiáltsuk együtt: hejehuja! ♥ jó idő - alig esett, még elég rétegezni az átmeneti kabátom alá és nem kellett elővennem a kesztyűmet, ez nálam jónak minősül ♥

2016. november 10., csütörtök

Mai napom

Lassan gyülekeztünk a reggel nyolcas gyakorlatra (amire amúgy a csoport fele, többek között jómagam is kiselőadásokkal, vagyis "minta prevenciós és egészségnevelő előadással" készültünk), de többen is gyanakodva kérdezték, biztos nem kaptunk valamit a tanárnőtől, nekik rossz érzésük van.
Erre bejön egy másik tanerő, hogy a kérdéses tanárnő az éjjel beteg lett, az óra elmarad.

Hatkor keltem, és csak ez az egy órám lett volna ma.

Dühömben elmentem plazmát adni (voltam már egy párszor, de hajnali 8:15re se kértem még időpontot), utána beültem a Frei kávézóba és egy vaníliás kávé mellett kiolvastam az aktuális olvasmányomat.
A napot megkoronázandó, a szemerkélő esőben lesétáltam a könyvtárig, majd miután leperkáltam a kemény 170 forintos tartozásomat, beszabadultam és tomboltam. És szerintem az univerzum a maga módján próbált kárpótolni a reggelért, mert manapság több könyv is felkeltette az érdeklődésemet, és majdnem mindet megtaláltam.

#haul
Aztán hazaérve rádöbbentem, hogy holnapi határidővel elő kéne teremtenem egy háromoldalas beadandót valamilyen anyagcsere- vagy tápláltsági állapotot meghatározó betegségről, szóval valószínűleg ma este sem alszom ki magam.
De inkább nem panaszkodom, elvégre ha egy beadandónak nincs fix kötelező témája, tudok olyat választani, ami érdekel, és így már nyertem is, mert munka helyett fun lesz belőle.

Szóval ez volt ma.

2016. november 9., szerda



Ma a munkahelyemen két feladat között felmentem facebookra agyatlanul görgetni a Trump hőzöngéseket és egyéb irreleváns infókat, amikor elém került Radnóti Miklóstól az Erőltetett menet.


Amúgy is jó manapság a közhangulat, mert Helene Berr naplóját olvasom (nyáron 300 forintért vesztegették a Lírában), és remek szokásom utánajárni egy-egy aktuális olvasmányomnak, és spoiler, Helene-t és családját deportálták '44-ben és egy évvel később Bergen-Belsenben meghalt.

Szerintem ma merő mazochizmusból megnézzük a Zongoristát is (a Schindler listája nem számít, azt szeretem, és abban a téma mániás depressziós jellegét kompenzálja Spielberg humora).

2016. november 7., hétfő

Minimalism Bitches

Nekiültem és a hat év alatt felgyűlt majdnem 2000 levelemet szépen sorban leredukáltam 23-ra (ezek többnyire visszaigazolások jövőbeli utazásokról és szállásfoglalásokról, vagy csak simán cukik és jó tudni, hogy vannak).

Most olyan üres az email fiókom, mintha tegnap nyitottam volna.

Fura.

Update: azóta rájöttem, hogyan működnek az archív mappák gmailen és már egy levelem sincs.

Még furább.
Ma valahogy minden oké volt.

Ennek több oka is van:
- kellemes izomláz van a lábaimban a tegnapi tornától,
- keveset ugyan, de tudtam aludni, 
- lényegesen csökkent a számban a bölcsességfogaim okozta diszkomfortérzet (aka. fájdalom), 
- munka közben a szokásosnál kevésbé vergődtem és az átlagnál produktívabb voltam, 
és ami a leginkább megmentette a napot:
- akciós volt a füstölt lazac a teszkóban.

Ezen meg nagyon nevettem

2016. november 6., vasárnap

Things I Loved This Week


♥ ebben a hétben leginkább a rövidségét szerettem ♥ Medvegy szülinapja ♥ Merle: Mesterségem a halál - nagyon nem tett most jót, amúgy is eléggé magam alatt vagyok, de IMÁDTAM ♥ mozis popcorn ♥Áine Carlin: Legyen vegán! - most akciós a Libriben, akit érdekel ♥ Labello Lip Butter - Caramel Cream ♥ új cipőm ♥ vega felvágott ♥

2016. november 5., szombat

Ha Medvegynek ajándékot veszek, a kedvenc részem az, amikor elmegyek a geekboltokba átvenni és kifizetni a neki való geekdolgokat.
Ilyenkor általában az ott tartózkodó geekek csodálkozva néznek (Medvegy szerint a külsőm alapján inkább szabadbölcsésznek nézek ki) és az eladó beszélgetni próbál velem az adott könyvről/játékról/akármiről, én meg belemegyek, mert nincs pofám bevallani, hogy nem nekem lesz.

Ma megnéztük a Doktor Strange-et (10/25), tetszett annak ellenére, hogy mindketten erős ellenérzéseket táplálunk Benedict Cucumberbatch ellen, viszont Mads Mikkelsen megint gonosz benne! Igaz, többnyire csak furcsán egyenes törzzsel futkosott, de legalább szerepelt. Ráadásul jó sokan voltunk a moziban, de senkire nem lehet panasz, ma mindenki jól viselkedett.

Ja, és akit érdekel: a Westend moziban friss popcorn van (nem tudtam, hogy ezt valaha értékelni kell egy moziban), viszont a legnagyobb popcorn is kicsi két főnek.

Hát nem lehet minden tökéletes, no.

Képtalálat a következőre: „fifth of november”

2016. november 4., péntek

Tegnap kiolvastam a Mesterségem a halált.
Az a könyv kinyitotta a lelkemet és belehányt.

Remekül haladok a NaNoWriMó-val, minden nap összenyűglődök 1667 szót - a teljesítményem hullámzó: néha megakadok és fél órán át kotlok száz szó fölött, aztán mire belelendülnék, általában elérem a napi penzumot, és akármekkora a csábítás, abbahagyom és lecsapom a laptop tetejét. Nem tudom, mennyire lesz eredményes, eddig bizakodó vagyok.
Még sosem írtam regényt.

Ma a szokásosnál is kevesebbet és felszínesebben aludtam (tele olyan hülye álmokkal, amikben pl.  újra érettségiztem, a ballagásomra eljött Medvegy családja és derékig érő raszta hajam volt), szóval minden munkahelyi döntésemet háromszor megkérdőjelezem és ellenőrzöm.

Amúgy most is dolgoznom kéne.

2016. november 2., szerda

Holnap három előadásom lesz, és én lamentálok, végül a háromból melyik legyen az az egy, amire be is megyek.

Képtalálat

Mondanám, hogy gáz vagyok, de inkább fogjuk rá a túlhajszoltságra meg a feszültségre. Manapság megint nem tudok aludni, és érzem, hogy kezd túlnőni rajtam a saját hülyeségem.

Csatlakoztam az idei NaNoWriMo-hoz. Az első nap számra pontosan sikerült az 1667 szó. Ez ígéretes kezdet, nem..?

Ez a szám tökre tetszett, amíg oda nem kezdtem figyelni a szövegére. They killed the only elephant in the Berlin Zoo..? WTF Sonata Arctica?
(és még csak nem is igaz, utánanéztem, és több elefánt volt és csak egy élte túl a háborút.)

Állítólag az az igazi szenvedélyünk, amit akkor csinálunk, amikor a kötelességünket halogatjuk. Ezek alapján számtalan izgalmas hobbim egyike, amit tanulás helyett szoktam, hogy híres gyilkosságokról keresek rendőrségi fényképeket, tanúvallomásokat és boncolási jegyzőkönyveket.
Meglepően sok van digitalizálva.

Most valahogy nem olyan jó, de nem tudom, mitől lenne az.

2016. november 1., kedd

Things I Loved This Week



♥ Életem első csapatépítése! Megnéztük a visegrádi várat - befagyott a fenekünk a süvítő szélben és nem láttunk semmit az elképesztő köd miatt, de utána az éttermezés feldobta a hangulatot ♥ LETT ÍRÓASZTALOM! Imádom, és döbbenetesen produktív vagyok, ha ott ülök ♥ az asztalomnak tulajdonítom, hogy sikerült egy este alatt felkészülni a kiselőadásra ♥ a héten háromszor is randiztunk Medveggyel munka után ♥ Dorci most nagyon ragaszkodós (jobb alsó kép: look at mah pussy) ♥ a gluténmentes másfél hónap vége - legalább már tudjuk, hogy egyikünk sem gluténérzékeny (és külön büszke vagyok Medvegyre, amiért kibírta) ♥ kéjes örömmel enni a Lipóti fitness croissant-ját ♥ előadás helyett kávézni ♥ a vártnál jóval korábban megérkeztek a rendelt bambusz kötőtűim! ♥ BÉCS ♥ és ha BÉCS, akkor szokásos családi lazacos reggeli az IKEÁban ♥ Gillian Flynn: Sötét helyek ♥ Dorci boldog csámcsogása, amikor a drága cicakaját falja ♥ négy napos hétvége - gyakrabban is el tudnám viselni ♥ visszaszokni az esti ágyban olvasásra ♥ végre Crimson Peak díszdobozos Bluray-en! és utána Crimson Peak este - még mindig imádom azt a filmet ♥

2016. október 29., szombat

Én: És mit csinálunk majd a fiunkkal, ha esetleg meleg lesz?
Ő: Hát szólunk neki, hogy ne vegyen pulcsit.
Én: ..?
Ő: Miért, mi mit csinálunk, ha meleg van?

2016. október 27., csütörtök

Ma megint kiselőadást tartottam, és komolyan a fene se gondolta volna, de FLOW élményem volt közben.
Egy hét alatt ez a második, és már az előzőnél is kaptam dicséreteket tanártól-szaktárstól, de ma L. konkrétan azzal fogadott az asztalomnál, hogy zseniális voltam, és egy előttem ülő, random iskolatárs is megdicsért.

WTF.

Összehasonlítási alapként: két éve az első előadásomnál még remegett a kezem, ezért el kellett dugnom a hátam mögé és az első tíz percben végig olyan hangom volt, mint aki mindjárt elsírja magát.
Fejlődés, bitches.


(Medvegy mondta, hogy gyakoroljam mindezt németül, hogy értelme is legyen a jövőre nézve.
Ok.)

2016. október 25., kedd

Eredettörténetünk - vágatlan és romantikátlan verzió

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon gagyi közösségi oldal, amit úgy hívtak, hogy Veledutaztam.hu*.

*ami lényegében a mai Pesten láttalak facebook csoport elődje.

Akkoriban, a távoli kétezres években menők voltak a közösségi oldalak, én pedig szerettem profilokat csinálni, szóval amikor Zsófi küldött nekem meghívót (ha jól emlékszem, meghívós volt, ugye..? de az tuti, hogy te mutattad az oldalt), lelkesen regisztráltam (és jelölgettem az embereket: fiúkat, lányokat véletlenszerűen - bárkit, aki szimpibb volt.
Meg egy bizonyos valakit is, aki ma már Medvegy néven fut.)
Éééés itt figyel be, hogyan módosulnak az emlékeink az évek alatt: Medvegy felhívta a figyelmem, hogy ő jelölt be engem először, nem fordítva.
Upszika.

Az viszont utólag érdekes, hogy ugyan nem akartam "pasizni", kezdeményező fél pedig végképp nem voltam soha, de neki írtam egy levelet ("Szia, szereted a mazsolát?").
Amire Ő nem válaszolt.
Szóval vállat vontam és éltem a kis életemet tovább.

Eltelt egy fél év, a veledutaztam.hu-nak le is áldozott (akkor kezdett felfelé ívelni a facebook, átváltottam arra), már fel sem jártam, amikor augusztus 22-én email értesítőt kaptam: levelem érkezett az oldalon. Tőle.

Az a levelezés sajnos már nincs meg, mert az oldal törlődött a profiljainkkal és legelső kis cuki beszélgetésünkkel együtt (annyi még rémlik, hogy Medvegy tett valami megjegyzést az emós profilképemre), de mindenki szerencséjére nem sokáig maradtunk dokumentálatlanok, mivel gyorsan MSN-re váltottunk, amit mint korábban mondottam volt, rögeszmésen naplóztattam:

CITROMAIL, PLS

Minden remekül alakult: órákon át beszélgettünk, a kicsi nem egészen 17 éves Sieglinde naplójában megjelentek a véletlenül elejtett félmondatok egy bizonyos D.-ről, aztán az addig ígéretes események hirtelen váratlan fordulatot vettek - egy délután MSN-re belépve a személyes üzenetében szivecskéket, szivárványt és egy kezdőbetűt láttam. Pár nappal később bejelölte facebookon, hogy kapcsolatban van.

Az őrjöngés igen enyhe kifejezés arra, amit valóban műveltem.

már ekkor kifinomult királylány voltam

A száraz tények: Medvegy az ELTÉs gépéről lépett be, ahol a legutóbbi MSN-es beállításai voltak - a személyes üzenete is az akkori barátnőjére utalt a szivecskével és a kezdőbetűvel.
Mivel túl büszke voltam rákérdezni, ő azt hitte, lekoptatom a diszkrét hallgatással.
(fun fact: a problémamegoldó képességem azóta nem sokat javult)

Ezután majdnem egy hónapig nem beszéltünk, én passzív-agresszívan nem szóltam hozzá, ő meg nem értette, mi is történt.
Október elején ő törte meg a jeget, újra rám írt: én kimérten válaszolgattam. Végül nagy nehezen tisztáztuk a félreértéseket és lefixáltunk egy randit a Margitszigetre, és október 7-én, szerdán fél négykor találkoztunk először élőben a Blaha meki előtt.

A többi pedig már híres dátum és történelem.


További mókás adatok:
- Medvegy mondta ki először az Sz-betűs szót, kb. a harmadik randinkon.

- Legelső közös képünk egy mediamarktos kiállított telefonnal, poénból fotózva, dátum szerint 2009. október 14-én:


- 2010. októberében mentünk először közösen, kettesben nyaralni Athénba - mivel iskolaidőben volt, anyukám igazolta le a hiányzásaimat miatta...


- 2010. október 17-én egy év intenzív randevúzás után (átlag 6 találkozás/héttel) "összeköltöztünk" - vagyis Medvegy beköltözött hozzánk, "átmenetileg, amíg talál albérlet":


- 2012. augusztus 21-én az olasz tengerparton féltérdre ereszkedett és feltette a Nagy Kérdést - állítólag komplett kis beszéd is volt előtte meg a teljes nevemen szólított, de én annyira meglepődtem, hogy beszűkült tudattal még az Igen-t sem mondtam ki normálisan, csak a nyakába borultam:


- 2013. február 27-én, hosszas felújítások után birtokba vettük a saját kis lakásunkat, ahol jelenleg is élünk (a kép bal oldalán van az asztalom, ahol most írok):


...és ha csak el nem üt valamelyikünket egy villamos, 2017. augusztus 4-én lassan hét év vadházasság után hivatalosan is asszonyává tesz:

2016. október 24., hétfő

Sok mindent imádok Medvegyben.

Ezek közül az egyik, hogyha este 11-kor kitalálom, hogy akarok végre egy saját "dolgozószobát" és rendezzük át a lakást, ő megteszi.

2016. október 23., vasárnap

Things I Loved This Week

(mostantól átütemezem ezeket vasárnapra - csütörtökönként eddig örültem, hogy élek, így viszont remélhetőleg könnyebb lesz az előttem álló hétre hangolódni)


♥ minden baljós előjel ellenére időben elkészült a beadandónk és nem is lett rossz ♥ eredményesen felkészülni egy ZH-ra ♥ jól sikerült kiselőadás - mint megtudtam, a belülről idegbetegnek hitt előadásmódom kívülről "pörgős és dinamikus" ♥ füstölt lazac ♥ megint rendszeresen írok naplót ♥ szar helyzetekből jól kijönni: az irodában ellopták az asztalomról a töltőmet - nem csak kölcsönkaptam aznapra másét, de cuki kolléganőtől kaptam vigaszul diós túró rudit; elromlott a fülhallgatóm - megörököltem Medvegy Sennheiserét ♥ Sonata Arctica: Till Death's Done Us Apart - Medvegy legnagyobb örömére az utóbbi hét háttérzenéje minden helyzetben ez a szám volt egy végtelenített loopban (haha hoho, de ez nem vicc) ♥ BFF randitájm ♥ Medvegy szülei mutattak képeket a kicsi Medvegyről, és hát én majdnem meghaltam - mostmár borítékolható és 100%-os superfactként kezelendő a jövőbeli kölykünk elképesztő cukisága ♥ Csupasz Pisztoly estek - és én ugyanúgy végigvihogtam a filmeket, mint kiskoromban ♥ spontán 56-os kiállításba szaladni ♥ Hannibal finale ♥ "Lady Budapest az Operettben" - kaptunk rá jegyeket, de nem vitt rá a lélek... szóval szépen kiöltözve elmentünk sütizni és sétálgattunk ♥ hajpakolás - ezt a bejegyzést jelenleg egy kötött sapkában írom, alatta a fejem kókuszolajba és sheavajba van dunsztolva nejlonzacsival (szívesen, vizuális típusok) ♥

2016. október 22., szombat

WTF

A Hannibal első évadának kb. négyszeres, és a második háromszor ismétlése után ma befejeztem a harmadikat is.

MI A F.SZ VOLT EZ?!?!?!?!?

2016. október 21., péntek

Ma három órán át ültünk BFF-emmel egy kávézóban és végigvettük az élet dolgait.

Annyira szeretem őt, hogy van (úgy általában a világon, meg kicsit nekem is), és magamban hálát adok érte, hogy az élet mindig jókor hozott össze azokkal, akikkel. Mert egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire nagyon hasonlítunk, mennyire egyformán látjuk a világot -  azzal együtt, hogy két teljesen különböző életet élünk.

Komolyan nagyon kellett már a lelkemnek ez az este.

2016. október 19., szerda

Ding dong ding dong, And everything did go wrong

Nincs kedvem írni.

A hétfőn virágnyelven leírt lánydráma kedden érte el a tetőpontját, amikoris én, a konfliktuskerülés koronázatlan királynője a direkt konfrontáció mellett döntöttem és kiálltam magamért - hogy aztán lófaszt ne érjek el azon túl, hogy stroke-közeli állapotba hergeltem magam és a cuki kis egyetemi baráti társaságunkat áthelyezhettem múlt időbe.

Szóval most minden szupi szuper.

Holnap gyors egymás után lesz egy kaksi ZH és tartok kiselőadást a fiktív magán nőgyógyászati rendelőnk marketingstratégiájáról.

Jeej.

2016. október 17., hétfő

Vihar a biliben

Annyira utálom, hogy hiába vagyok szarkasztikus meg gúnyos meg cinikus, mélyen belül béna naiv balfaszként görcsösen hinni szeretnék az emberekben, önzetlenségben meg a barátságban meg ezekben a nagy szavakban, hogy aztán végül ott álljak egyedül, hogy a faszomat már megint én vagyok az a szerencsétlen, aki csak a végén, gigászi fáziskéséssel veszi észre, hogy ez nem valódi, csak kihasználtak és palira vettek.

Fasznak erőltetem itt a tartalmas emberi kapcsolatokat, amikor egyre nyilvánvalóbb, hogy nem vagyok rá alkalmas.
Törölnöm kéne magam az emberi nyilvántartásból és elvonulni Medveggyel és a macskával egy elhagyott szigetre valahol a halál faszán (ahová még szállít az amazon könyveket és a tesco élelmiszert).


Ez most nyilván fel van nagyítva, mert éppen nyakig benne ülök és friss és este van (nem tudom, ki hogy van vele, de napnyugta után sokkal intenzívebben élem meg az érzelmeimet), de ez azért holnap reggel is szomorú lesz.

Tudom, tudom, stop being so dramatic.


2016. október 15., szombat

Tanulnom kéne, szóval ceruzával csináltam egy vázlatot az esküvői meghívónkra, ami olyan kibaszott kurvajó lett, hogy szerintem már ez lesz a végleges design is.

Yolo.
Igazából nem tudom, mi mókásabb: a beteg Medvegy, aki kifogásként használja a betegségét, vagy a majdnem beteg Medvegy, aki a közelgő betegségével csinálja ugyanezt.

Élelmiszerhigiénét tanulva őszintén rácsodálkozom, hogyan nem ment rajtam végig a fél tankönyv: elég hanyag módon szoktam megmosni a fogyasztott gyümölcseimet, a tojást nem áztatom 10 percre ipari hipóba, és menet közben táplálkozva hiába van nálam ilyen zselés kézmosó trutyi, néha óhatatlanul anélkül is hozzáérek a kajámhoz.

*az új Sonata Arctica album első kijött számát hallgatva*
Én: Imádom... majdnem olyan, mint a régi számaik.
Medvegy: Á, dehogy, azok ezerszer jobbak voltak. Mintha több szám lenne egyben, változatos, de mégis összefüggő... Mint a White Pearl, Black Oceans.
Na mi jött ki az új albumon..?

Kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy az ekönyv is könyv, csak e (dabumm tss).
Korábban valamiért nem gondoltam rájuk valódi könyvekként, csak az egy olvasásra jó ponyvák tartoztak ide vagy tankönyvek, amikre csak egy szemeszter erejéig lenne szükségem.
Medvegy persze boldogan üdvözli a változást, mert már a jelenleg birtokomban lévő könyvek is betöltik a fél lakást.

2016. október 14., péntek

#napom

Reggel megyek dolgozni. Minden szipi szupi, amíg fel nem érek az emeletünkre, és gyanús a csend.

Minden üres.

Beérek a mi irodánkba, ahol egészen konkrétan nincs senki.

Egyedül vagyok.

Nem tudom, rémlik-e valakinek a Palkó egyedül a világon című mesekönyv, de nekem ma valamiért eszembe jutott.

Óvatosan leülök a gépem elé, bekapcsolom, majd felugrik az outlook emlékeztető, hogy 37 perces késésben vagyok a GIGAMEGASZUPER minden részlegnek szóló meetingről, amire mint utóbb kiderült, még a vidéki kollégák is feljöttek.


Upszika.


(végül potom egy óra magányos szorongás után mindenki előkerült és a főnöknőm csak legyintett, hogy amúgy sem kellett volna mennem, mert a gyakornokokat nem érintő dolgokról volt csak szó, de addigra már elhasználtam a jövő hétnyi idegrendszeremet is)

2016. október 11., kedd

Lefoglaltuk a nászutat is.

Visszamegyünk oda, ahol van egy ilyen lakatunk:


Kicsit most boldog vagyok.

2016. október 9., vasárnap

Szobahőmérsékleten kötök

Az a helyzet, hogy nem a legmenőbb hobbi, de nagyon szeretek kötni.

Egy csodás nagymamás este
És miután tegnap anyukám (akitől mellesleg az egész hülyeséget annó tanultam) vetett egy pillantást a Medvegynek készített sálamra, megjegyezte: ha nem tudná, hogy én csináltam, elmenne gépi kötésnek is, kicsit megörültem, hogy ezek szerint nem csinálom rosszul.

Igen ám, de ez a csodálatos minőség nem készülhet el pillanatok alatt: a szóban forgó egyszerű rizsmintás, négygombolyagos sálon heteken át kotlottam, mire ma elkötöttem az utolsó szemet is.

Ezek alapján állíthatom, hogy ha száz évvel ezelőtt én lennék egy finn vagy más kötésmániás nemzet háziasszonya, az én családomnak lennének a leggyönyörűbb holmijai - és minden szükséges ruhájukból lenne egy darab, mert szezononként ennyit tudnék legyártani.

Dorci (4), a cicajogi aktivista fekvősztrájkot folytat a háztartás macskáinak jobb élelmezéséért, mert a jelenlegi Purina/Whiskas kombinációt illetve az alutasakos étel hihetetlen monotonitását (néha akár egy hétig ugyanaz a márka minden étkezésre!) elfogadhatatlannak tartja.

Az elnyomó hatalmak már tárgyalnak a megoldásról, addig viszont a lakóegység cicái nem adják fel, kiállnak a változatos és aranyárba kerülő élelmiszerhez való jogukért.

Köszönöm, a szó a studióé.

2016. október 7., péntek

Hála annak, hogy van egy gyerekkorú unokahúgom (meg egy facebookon igen aktív nővérem), a természetesnél kissé több belátást kapok a mai tíz év alattiak szülinapjaiba - és kicsit lecsúszik az arcom, amikor az anyukák sorra töltik fel a fotókat az Aquaparkos, lézer tagezős, kalandparkos bulikról.

Amikor én kicsi voltam, az ultimate szülinap a mekiben volt.

És ha így megy tovább a tendencia, mi a gyerekünket majd vihetjük a Nobuba vagy kibérelhetjük neki a Parlament egyik termét, hogy ne ő legyen a csóró gyerek az osztályban.

2016. október 6., csütörtök

Holnap lesz a hetedik évfordulónk.

Kicsit vicces, mert még fel tudom idézni a boldog izgalmat, amivel napra pontosan hét éve az első randinkat vártam (nem ennyire király a memóriám, csak nagyon részletekbe menően írok naplót), és hát akkor nem sejtettem, hogy az első randi csak a kezdete lesz a mi legendás és epikus közös életünknek.

Rajta vagyunk a közös évek sokszorosításán.
Eddig úgy tűnik, meg sem állunk hetvenig.

2016 - néhány perccel és pár szivecskével ezelőtt