Én: Nézd már, milyen fura, hogy a pasinak tök sötét a haja, mégis alig van szőr a karján.

Ő: Csak azért vagy ilyen kritikus, mert az én medvekarjaimhoz szoktál.

Jobban belegondolva amúgy szerintem festett fekete a haja, ami nem ritka metálzenekari körökben és sok mindent megmagyarázna, leginkább ezt a karszőr dolgot.
És igen, mindig az ilyen lényeges részletek ragadják meg a figyelmem.

Wishlist

Eddig majdnem minden összejött, amit az ilyen wishlist-jeimre feltettem... szóval vagy van ebben valami, vagy csak uncsi dolgokra vágyom, amiket egyébként is megkapnék. Either way, szeretek ilyen posztokat csinálni és most nincs kedvem normális dolgokról írni.

iPod

A régi kedvenc, Frank már elég régen beadta a kulcsot, pedig nagyon szerettem, és mióta a telefonom is hanyatlásnak indult, egyre feltűnőbb a hiánya. Hatszor kell mennem plazmát adni egy szaros kis shuffle-ért, ha újat szeretnék, szóval szerintem kiegyezem egy régebbi, használt nanóval.

Parfüm: Givenchy Very Irresistible, Armani Code Satin, Nina Ricci Nina

Tavaly is ez a Givenchy volt a téli illatom és nagyon tetszett (#12 - 101/1001..?), csak sajnos már elég kevéske maradt, ami jó, ha őszre elég. Az Armaniba beleszerettem egy Gyógyszerésszel közös Mülleres portyázás közben, de annyira, hogy azóta valahányszor Müllerben járok, jól befújkálom magam vele. A klasszikus Nina Ricci almácska pedig a tavaszi-nyári illatom, de már fogyóban van és a karácsonyi csomagokban szokott lenni akciósan.

Lindemann - Skills In Pills CD
Úgy érzem, lesz ebből olyan alapmű, hogy érdemes fizikai formában is birtokolni. Plusz ez lenne az ötödik CD-m (#16 - 101/1001).

ÚJ AKSI A LAPTOPOMBA
Már hónapok óta ott tartunk, hogy ha véletlenül kirántom a töltőt egyébként csodálatos Lenovo készülékemből, kb. egy percem van visszavarázsolni, különben így jártam. És ez kezd kicsit uncsi lenni.

Régen volt annyira csütörtök, mint ma.

Elsősegély gyak volt, amire az ötös csapatból csak Szöszivel ketten jöttünk be, és egyébként sem volt valami magas a létszám, úgyhogy a hangulat is a szokásosnál is lazább lett (a demonstrátor srácnak kötöm be a kezét:
Én: És mi a sérülés háttérsztorija? Úgy jobban bele tudom élni magam.
Ő: Láttad a Mély harapást..?)

Ráadásul a nap felénél jöttem rá, hogy sikerült kommunista munkásasszonynak/elvtársnőnek öltözni.

+fekete bokabakancs

Miután ezt elmondtam Szöszinek is, kiröhögött, hogy tényleg, és ha már így alakult, még rá is játszottam egy kicsit.

"Megyek a piacra Lenin-portrét és céklát venni"

Szóval most tökre megkívántam a céklát.

(amúgy ne tévesszen meg senkit a csípőm hirtelen vékonysága, csak cseles pózban állok)

Ez olyan, mint amikor anyukám megjegyezte, egy esküvőn milyen aranyosak voltak a koszorúslányok, és én rájöttem, hogy nem tudnék annyi lánybarátot összeszedni. #antiszocproblems

Amúgy messzelakó barátom egy kicsit visszatért Pestre, ma indul vissza. Most olyan fura... az agyam nem fogja fel, hogy megint nem látom vagy egy évig, és szerintem a nyomottság is csak később fog beütni.

Dorci nem egy nagy doromboló, általában csak nagyon halkan purrog, amit nem is lehet hallani, csak érezni, ahogy belül zümmög.
De ma kivételesen olyan hangosan dorombolt, hogy csináltunk róla hangfelvételeket.

Medvegy kérte, hogy ezt ne írjam ki facebookra, hogy az ismerősei ne tudják meg, milyen elborultak vagyunk.

Több fitt/egészséges receptes blogot követek facebookon, és manapság egyre többen rászoktak arra, hogy bizonyos recepteket csak pénzért, egy "ebookban" lehet megvenni. Egyrészt értem én, élni kell valamiből, de a blogolás nem így működik... nyaff.

Ha izgibb életem lenne, most bevezetném, hogy bizonyos bejegyzéseket vagy események végét csak ebookban lehetne olvasni. Hehe.

Hogyan lehet engem kicsalni a lakásból

Találkozó előtt

Nemén: Mindjárt bealszom és esik az eső... nem jössz át inkább?
Én: Nemáár
Nemén: Van itt egy macska

Én: Veszem a kabátom

Ebben a félévben két kiselőadást is kellett csinálni két külön órára, és a tanárok nagylelkűen felajánlották, hogy lehet párban is. A legtöbben boldogan kaptak az alkalmon, de én őszintén nem bántam volna, ha egyedül csinálhatom - erre mindkét alkalommal betársult mellém valaki.
És nem tudom, mennyire normális, de én inkább bevállaltam, hogy egyedül megcsinálom az egészet és majd átküldöm, csak ne kelljen csoportban dolgoznom.
Ezt szerintem nem írom az önéletrajzomba.

Medvegy motiváló beszéde

Téged mindenki szeret, aki meg nem, az egy seggfej.

What is in my bag

Vagy két éve nyáron csináltam egy ilyen posztot, kedvem szottyant újrázni, mivel azért azóta változtak a dolgok.

Az aktuális táskám egy klasszikus "átvetős" fekete táska. Eccerű-naccerű, sok minden belefér, és felszabadul mellette mindkét kezem, ami komoly szempont nálam.

Ami mindig van nálam:
Sulis cuccok: a mappám üres papírokkal és néhány oldalnyi korábbi jegyzettel, tolltartó, naptárka (nincs eszem, van hát noteszem), és az éppen aktuális olvasmányom.
És persze az alap dolgok: pénztárca, kulcsok, telefon.
Hacsak nem szakad az eső, velem tart valamelyik napszemüvegem, még télen is. Van még nálam hajgumi: gyakorlatokra, tesire, vagy nemrég megfigyeltem, hogy amikor koncentrálok, azonnal összefogom a hajam. Nemrég vettem egy kis kompakt hajkefét, mivel vékony szálú hajam nagyon könnyen gubancolódik, és kócosan lelapul, eddig nagy a szerelem.
Nincs neszesszerem, ezért a táska oldalzsebében tartom az ajakápolómat, zsebkendőt, kézfertőtlenítőt és rágót, valamint a belső zsebben tartalék betétet és tampont.
Van nálam még valami rágcsa is (általában alma, csak abból most nem volt itthon, ezért maradt a müzliszelet), a hirtelen lecsapó éhség ellen, és víz, amiből manapság egyre több fogy.

Opcionális dolgok:
Tablet, ha nap közben kell tanulni vagy lyukas órám van, és ha olyan kedvem van és sminkelek, rúzs és egy kis tükör.

Évek óta nem voltak rémálmaim, erre ma egy kb. tíz másodperces álom miatt fel kellett ébresztenem Medvegyet az éjszaka közepén, hogy nyugtasson meg.
Álmomban valami olyan környéken sétáltam, ahol a járda és az út között árok van, szerintem valahol vidéken. Már sötétedett, és egy gyanús alak ácsorgott egy ház előtt. Ahogy elsétáltam mellette, próbáltam úgy fogni a kulcsaimat, hogy ha ütni kell, a bütykeim között legyen a kulcsok recés vége, és közben némi lelkiismeret-furdalást éreztem, hogy ilyen paranoid vagyok. Erre a szemem sarkából láttam, hogy az ember utánam indul, és mielőtt bármit csinálhattam volna, rám vetette magát, belökött az árokba és elkezdett fojtogatni, én pedig képtelen voltam bármi csinálni, és éreztem, hogy ez most a vége.
Lövésem nincs, ez a tudatalattim melyik szőnyege alól került elő, főleg mivel manapság teljesen rendben vagyok és tegnap kimondottan boldogan feküdtem le.

Ma megvolt az utolsó tesim. Egész könnyűnek tűnt, csak bokasúlyos és medicinlabdás gyakorlatok voltak - már csak három perc volt az óra végéig, örültem is, hogy könnyen megússzuk az utolsó alkalmat. Erre a tanárnő szemében gonosz fény csillan, és közli, hogy levezetésként irány a lépcsőház, menjünk le az alagsorig és fussunk vissza.
A tesiterem a negyediken van.
És ez nem olyan új építésű épület, ahol egy emelet kb. 10 lépcsőfok, hanem szééép naaagy belmagasságok vannak.
A végére már úgy égett az egész combom, hogy majdnem orra estem az utolsó három lépcsőfokon, és mivel megint elkezdtem itthon tornázni, szerintem holnap nyögve ülök a vécére is.

Basic őszi kép tornacuccal, digitális technika, 2015

Futás előtt - utána már nem mosolygott

Medvegy meg az öccse ma lefutották életük első valódi félmaratonját, méghozzá a Balaton mellett. Jövendőbeli anyóssal és apóssal két órán át ácsorogtunk Siófok különböző pontjain és kerestük a tömegben a két futóbolondot (badumm tss) - a végére már jojózott a szemem a folyamatos koncentrációtól, de legalább eredményezett pár mókás pillanatot ("Az ott nem Medvegy a távolban..?" "Á, tuti nem ő, túl vidámnak tűnik").

És ma láttam egy komoly relationship goal-t, egy idősebb házaspár képében. 50 körüliek lehettek, a feleség futott, a férj majdnem mindig mellettünk drukkolt neki - és valahányszor a nő elfutott mellettünk, a pasi megpaskolta a fenekét. Medvegy szerint teljesen reális számunkra is.

Amúgy döbbenetesen motiváló, hogy az ilyen versenyeken mennyi ember van. És nem csak kétméteres lábú atléták, hanem mindenféle korú, alkatú és edzettségű futó: ősz szakállú úr, kísérettel futó vak srác, látványosan szenvedő kezdők, könnyedén suhanó profik, pálcikalábúak, túlsúlyosak, sőt, kisgyerekek, akiknek a méretében nem is tudtam, hogy gyártanak már futócipőt... és mindenkinek drukkolunk, megtapsoljuk és örülünk nekik a célban. És ez olyan feeling gooddal tölti el még a közönséget is, amire most szükségem volt.

Dorci

Mindig nyaggatom Medvegyet, fotózzon már le egyszer minket Dorcival, mert hihetetlen cukik tudunk lenni: ha hosszabb idő (értsd: órák) után újra találkozunk, kölcsönösen megörülünk egymásnak, én rajongva ölbe kapom, ő pedig belesimul a karjaimba. Ez egy rettentő meghitt rituálé közöttünk, de mivel általában kettesben csináljuk, már beleéltem magam, hogy soha nem lesz róla maradandó emlék.

Hát, mostmár van.

Mintha valami transzcendens erő
sugározna a laptopomból

Ma végre eljutottam egy tesiórára és használtam is a tesicuccot, amit tegnap csak fel-le húztam. Már csak egy alkalom.
Meg egy komplett félév.

Van az egyetem mellett egy kínai mindenes bolt, amolyan mini Ázsia Center, ahol minden kapható a mosószertől a kozmetikumokon át a különböző biocuccokig. Most értünk oda, hogy a látogatásaim gyakorisága olyan méretet öltött (nyilván főleg különböző lisztekért és zabkorpáért járok olyan gyakran, nem csokiért), hogy a pénztáros srác már külön kedvesen üdvözöl.

Ezt leszámítva csend és béke van. Meg sok káposzta, mert manapság éjjel-nappal azt eszem.
Főleg nyersen.

Dorci meg egyre cukibb, habár ezen a képen történetesen csak két fül látszik belőle - de tény, szerintem az két kicsi fül is minden cukiság esszenciája lehetne.

Régen volt "ez történt ma" énblog.

Ma Szabad Keddem lett volna, de a fél napom elment azzal, hogy beutaztam az egyetemre, átöltöztem tesicuccba, nem tesiztem, majd kb. öt perc után visszaöltöztem és hazautaztam. Ezt kétszer. (don't ask)
Én pedig már örültem, hogy egyetemi pályafutásom során először a 10. hétre meglesz a 10 tesim és onnantól fuck this shit. HAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHA

Viszont szánsájn van és hepinesz, tegnap végre megint örömből főztem, és ez az istenek eledele lett a végeredmény. Improvizált zöldséges pite, leánykori nevén quiche: az alapja klasszikus sós omlós tészta, rá ment mindenféle zöldség, ami volt itthon és Medvegy megeszi+némi csirkesonka.
Rég volt már ilyen, hogy az alkotás minden részfolyamatát élveztem (jó a mosogatást nem), és őszintén szólva már amikor kitaláltam ezt az egészet, éreztem, hogy besz.rás finom lesz.
Aztán Medvegy ma megebédelte és megerősítette, hogy 10-ből 11 pontos.
Mondanám, hogy meg vagyok lepve, de nem.

Lényegesen többet iszom, mióta vettem egy fancy kulacsot. Még itthon is áttöltöm bele a vizet, és így ügyeskedve kb. duplájára nőtt tőle a vízfogyasztásom (extrém kevés helyett már csak simán kevés).

Szerintem minden párnak van titkos "akkor most mondd azt, hogy sok a dolgunk és mennünk kell" jele, amit elég diszkréten a másik kezére morzézni.

Ja, és tök királyul kitaláltam, hogy az esküvőnkön azt akarom majd hallani az anyakönyvvezetőtől a beszédében, hogy "Sieglinde akkor tudta, hogy Medvegy lesz a férje, amikor Gödöllőn neki adta a kakaós csigája közepét".
Szerintem ez azóta is a szerelem mértékegysége.

Csináltam káposztalevest. Aztán reszeltem rá sajtot.
Még soha nem hallottam volna, hogy "olyan finom ez a kaja, csak hát túl sok rajta a sajt". A sajt mindenhez illik. A sajt örök.

Nagyon messze (értsd: másik kontinensen) lakó barátom hamarosan jön haza, igazából már úton is van.
Ha véletlenszerű időpontokban elvigyorodom, annak ez az oka.
Szóval ja, most elég boldog vagyok.

Ha reggel órám van, mindig sír a szám (mivel sosem fekszem le időben és általában is csak olyan reggel 9 felé kezdek használhatóvá válni), és ugyan látványosan végighaldoklom az egész napot, estére be szoktam pörögni és így átlagban sokkal produktívabb vagyok.
Ha viszont nincsen órám délelőtt, irreálisan sokáig alszom (ha be is lövök ébresztőt reális időre, valódi motiváció híján simán kinyomom és alszom még két órát), délig pizsamában és/vagy köntösben lézengek, tétlenkedek és úgy általában nem csinálok semmit.
Nem tudom, melyik jobb.

Medvegy: A bűzös borz tényleg fart squirrel angolul..?
Én: ...
Én: Te mondjuk a cat snake-et is bevetted a görényre.
M: Jó, de a sea flap-flapnak tényleg nem dőltem be.