2015. október 10., szombat

#29 - 101/1001

29. legalább 5 km-t futni futóversenyen

Most szerintem nagyon sok embert meg fogok lepni, de nagyon nem vagyok egy futóalkat.

Ugyan szép hosszú lábaim vannak, jócskán meg vagyok áldva cipelendő súllyal, és a tüdőkapacitásom is kb. a fele egy normális emberének.
(plusz az utóbbi időben a kondim is rég látott mélységekbe zuhant, de ez már csak mellékes)

Szóval ha én futok, az nem igazán az élvezetről szól - hanem a küzdelemről. Persze, kapok vissza endorfint rendesen, de ez ritkán kárpótol a táv 90%a alatt érzett szenvedésért.

Akkor miért is futok?
Mert hülye vagyok.
Meg mert szeretem a pólókat, amiket a versenyeken adnak.

5 km-t futottam ma, és szerintem jobban nyűglődtem, mint akik maratont futnak holnap. Minden bajom volt, párszor bele is sétáltam egy kicsit, de tényleg nem sokat, és ennek egyetlen oka van: a közönség. Valahányszor hagyni akartam a p.csába az egészet, elmentem valaki mellett, aki megtapsolt, integetett vagy csak bátorítóan mosolygott, én pedig előhalásztam valamiféle rejtett erő- és akarattartalékot, és mentem tovább.

És a végén valóban büszkén vettem át az érmet, mert lehet, hogy a mezőny végén futottam be, de most átéltem a közhelyt, és egy kicsit legyőztem önmagam.

A 200 forint meg ment a perselybe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése