Nem lett szivárványszínű a profilképem (nem mintha ettől még nem örülnék ugyanúgy a dolognak), és az indexért sem vagyok annyira oda, de ezen felnyüsszentem a röhögéstől.

Ja és annak örömére, hogy a következő két hétben még három vizsgám lesz, csillogósra és morzsamentesre tisztítottam a laptopom billentyűzetét. Komolyan milyen disznó vagyok már, egy fél vekninyi morzsát és egy kisállatnyi hajat és szőrt halásztam elő, de most megnyugodott a lelkem, rend van és tisztaság ott is, lehetne tanulni, erre itt írom ezt a hülyeséget.

Ő: nekem meg fura álmom volt

Én: Mi volt?

Ő: álmomban szültél egy fiút

Én: Oooo

Ő: és tök aranyos volt, meg az enyém volt

de marhára irigykedtem rád

mert amikor te beszéltél hozzá mosolygott, amikor meg én, akkor elfordította a fejét

Én: Muhaha:D

Ő: és nagy kerek zöld szeme volt

lehet megcsaltál

hogy lehetett zöld szeme?

Én: nem lehet zöld szeme (megj.: Medvegy szeme kék, az enyém barna, de genotípusra heterozigóta)

Ő: ezt mondtam

Én: amúgy ez tök cuki álom:)

Ő: tudom, fura érzésem is volt

hogy mostantól felelőségteljesebbnek kell lennem, meg ilyen furcsa érzések, hogy nini ágyékom gyümölcse

Megbuktam Anatómiából, mehetek belőle újra, és egy héttel megnyúlt az egyébként is röhejesen hosszú vizsgaidőszakom, hipphipphurrá.
A tanárnő nagyon rendes volt, és a tételeim sem voltak olyan vészesek, szóval még csak hibáztatni sem tudok (saját magamon kívül) senkit.
Szóval itthon ülök a kanapén harisnyában és fehér blúzban, csak most tűnik fel, mekkora gigászi rendetlenség van és valahogy nem tudok mit kezdeni az életemmel. Vigaszként vettem egy újabb kék körömlakkot és egy disznósörtés hajkefét (meg a macskának kaját, mekkora jutalom, hogy nem hagyom a macskámat éhen halni).

Még három vizsga van hátra, ebből a két könnyebbet szerintem turbóra kapcsolva letudom gyorsan, és akkor minden maradék életemet az Anatómiának szentelhetem.

(Ilyenkor kicsit meghalok belülről, amikor belegondolok, hogy én egészen 18 éves koromig orvos akartam lenni, erre a butított Anatómia és butított Élettan is csak hisztizve megy.)

Most jutottam a vizsgaidőszak "kill me" szakaszába. Szerdán várható a nagy megmérettetés, vagyis most kezdek igazán tanulni (*saját váll lapogatása*)

De voltunk Medveggyel futni, meg néha lopva olvasok pár oldalnyi élvezetes könyvet is, ez is valami.

Én csak este tudok jól tanulni.

Medvegy éjjel aludna, amit csak sötétben tud abszolválni.

A sötéttől felerősödnek a negatív hangok a fejemben.

Ha vizsgaidőszakban elveszítem az optimizmusomat, végem.

Szóval jelenleg nem valami fényes a hangulatom, leginkább Iggy Pop mellkasához hasonló.

No words needed

Társadalmi normákra tanulok, és a tankönyv tele van magyarázó lábjegyzetekkel. Már kezdem sértve érezni magam, hogy olyan közönségnek szánják ezt a könyvet, akiknek meg kell magyarázni, mit jelent a terminus technicus, az idea, az aszimmetria vagy a partikuláris.

Ma sütöttem csokis zabkekszet, vacsorára pedig összeütöttem egy kis uborkasalátát (uborka+joghurt+fokhagyma). Medvegy egymás után ette a kettőt. Mármint egy falat az egyikből, egy a másikból. Wut.

Elkezdtem összekötni a pötyiket a karomon. Medvegy persze vérszemet kapott, és folytatta a vállamon és a hátamon is. Ez az átlagon felüli szerelem kapcsolat csupa móka és kacagás, legközelebb befonjuk egymás haját és befejezzük egymás színezőjét.

2078 napja vagyunk együtt (+ kb. két hónapja ismerjük egymást), 2078 csúcsszuper napja.
Ezalatt az idő alatt
egyszer sem szakítottunk,
sőt, egyszer sem fordult meg a fejünkben.

Ezek szerint ez egy átlagon felülien király szerelmi kapcsolat.

Mondjuk mi ezt eddig is tudtuk.

Vettem magamnak egy olyan egybe rövidnaci-felsőt, rövid overallt, fasztudja komolyan, hogyan hívják, de egyből Hannah jutott eszembe az egyik epizódban.

Külön megjegyeztem, mert szerintem ritka előnytelen volt, de most magamnak is akartam egyet, és tudtam, hogy előnytelen lesz, de olyan könnyű az anyaga, és puha és cuki (kis madarak meg virágok vannak rajta), hogy egyszerűen nem érdekelt.

Szóval ezt viselem most. Elég durván a komfortzónámon kívül van, mivel megszoktam, hogy a felsőtestemet hangsúlyozom és próbálok úgy tenni, mintha semmi látnivaló nem lenne deréktól lefelé.

Medvegy még nem látta, most feszülten várok.

Bárcsak ilyen bevállalós mernék lenni a négy falon kívül is.

UPDATE: iszonyú bizarr vécére menni benne.

Aaannyira nagyon várom a nyaralásunkat, hogy kicsit belehalok, amikor valaki a sajátjáról tölt fel fotókat facebookra vagy bárhová. Nyaaaff.

Amúgy ez nálunk külön szervezést igényelt, mivel a szüleimen kívül senki másra nem bízom Dorcit (tavaly a nővéremre hagytam, egyetlen kikötéssel: ne engedjétek ki a lakásból. Természetesen kiengedték, és akkor pár napra el is tűnt, de erre nem szeretek gondolni), úgyhogy idén beosztottuk a nyarat, és a miénk lett az augusztus vége.
Ami még elég messze van.
Tekintve, hogy az utolsó vizsgám július 2.-án lesz (azzal az optimista feltételezéssel, hogy semmiből nem kell másodszor mennem), különösen hosszúnak ígérkezik ez a hónap.

Ma találkoztunk BFF-fel - közös fotónk nincs évek óta, mivel kicsit ritkábban találkozunk, mint szeretnénk, ezek az alkalmak viszont cserébe elég intenzívek (folyamatosan dumálunk találkozástól a végéig, csapongva és néha egymás szavába vágva, egyik leggyakrabban ismételt kifejezés a "hol is tartottunk..?", és én ezt szeretem).

Előtte vizsgáztam, ismétlőt a múlt héten bukottból, és őszintén nem tudom, nem lesz-e szükség harmadikra. Úgy mentem rá, hogy na, mindent tudok, hármasnál alább nem adom, erre a tanárnő kizárólag abból a három témából kérdezett (a kilencből), amit mindig csak gyorsan átlapoztam, a legfontosabb infókra korlátozódva - erre most olyan kis lényegtelen hülyeségeket kérdezett ki részletesen, hogy gyorsan csatlakoztam a folyosón "mi a fasz"oló tömeghez.

Amúgy manapság nem olyan jó bejárni az egyetemre, mindenki elég pesszimista, az emberek sorra buknak, bukdácsolnak vagy csúsznak féléveket, úgyhogy a jókedv manapság inkább hisztérikus sírvaröhögés saját nyomorunkon.
A többieket amúgy bírom, szeretem, hogy a saját kis csoportomon túl is jópáran vannak, akikhez oda lehet menni beszélgetni (meg vannak azok is, akiket ha meglátom, inkább visszafordulok a folyosón vagy átmegyek az út túloldalára, de ez már egy másik történet).

A vizsgaidőszak rejtett örömei

Nagyon aprócskák ezek az örömök és nagyon el vannak rejtve, de a leleményes diák mindenben megtalálja a szépet.

Jövőhétre vettem fel az Anatómiát, és minél többet tanultam rá, annál inkább pánikoltam, hogy erre egy hét nagyon nem lesz elég. Hely egy későbbi vizsgaidőpontra csak nem akart felszabadulni, csak júliusra, ami azért már igencsak későn van, úgyhogy csak csendben szorongtam.
Erre most rutinszerűen felnézek, és ott figyelt rám egy hely, szinte villogott a 20/19, nekem meg remegett a kezem, nehogy beteljen, mielőtt cserélek.
Úgyhogy most nyertem majdnem egy teljes hetet (hat napot), és még ismerős is lesz aznap (L., aki mellesleg vagy fél éve csatlakozott hozzánk, tehát illene neki nevet adni, mert úgy tűnik, vele is kezd maradandó lenni a dolog).

És most megyek vissza tanulni.

Ja, tegnap voltam A lepkegyűjtőn, szerintem jobb volt, mint első alkalommal. Ezt abban is lehet mérni, hogy teljesen kiragadott a saját faszságaimból, közben csak olyan ötször villant belém, hogy ó basszameg vizsgaidőszak, és így sem rontottam el utána az élményt a szorongásommal, mert valahogy nem érdekelt.

Ma moziban voltunk (Avengers 2, 10/3).
Este, amikor levettem a melltartóm, kiesett belőle két popcorn.
Csodás dolog nőnek lenni.

Voltunk utána futni is, le kellett dolgozni a kukoricát meg az előtte fogyasztott fagyit. A Nagy Betegség óta nem voltam, ami volt már vagy egy hónapja, szóval nem esett valami jól. Az élet harc.

Múlt heti vizsgaarány:
négyből:
- két kettes
- egy ötös
- és egy bukta.
A legviccesebb, hogy az a tárgy nem sikerült, amit nem vettem olyan komolyan, mert "áá úgyis tudom, biztos sikerül". Hát nem.
De mostmár látom az alagút végét, és kevesebb van hátra, amint amin túlvagyok, szóval ez is valami.

#15 - 101/1001

15. venni egy hamsa karkötőt

Kissé kalandosan szereztem meg: már Győrben kinéztem magamnak, de akkor még nem vettem meg, mondván, ki akarom érdemelni (mondjuk egy sikeres Élettannal). Igen ám, de ekkor jött minden nő rémálma: amikor aktuális lett a dolog, nem találtam sehol.
Több pláza végigjárása után végül tegnap a Westendben sikerült lecsapni rá: az eladó csak lesett, ahogy célra repülök és a belépéstől számított tizenöt másodpercen belül már a pénztárnál álltam.
Most öröm van és boldogság, a kétszáz forint pedig ment a perselybe.

Agyvérzést tudok kapni, amikor a könyvtári tankönyvekben a kulcsszavak vagy érdekes mondatok ki vannak húzva ceruzával, esetleg TOLLAL VAGY SZÖVEGKIEMELŐVEL.

A múltkor egy olyan példányt sikerült kifogni, amit egy ceruzás kretén olvasott előttem, ki is radíroztam mindent, még mielőtt én belefogtam volna a tanulásba, de ha csak az utóbbi kettővel kiemelt könyv áll a rendelkezésemre, inkább hagyom a fenébe.
Soha nem értettem, hogyan lehet valaki ekkora gyökér, hogy nem képes felfogni: ez nem a te példányod cseszd meg, más is szeretné még használni. Ha én könyvtárban dolgoznék, csakis makulátlan állapotban venném vissza a könyveket.

(én amúgy a saját könyveimet sem szeretem kiemelni, kijegyzetelem és azt színezgetem - ez alól az anatómiakönyvem kivétel, ahol az ábrák mellé halványan, ceruzával odaírtam a képleteket, mert zavart, hogy folyton keresgélni kell a neveket a számozott felsorolásban)

Manapság kijárunk az udvarra tanulni, úgyhogy van lehetőségünk megfigyelni, mit is csinál Dorci a szabadidejében.

- Nézelődik;
- Addig mászkál a szomszéd kutya előtt, amíg észre nem veszi, és amikor az hörögve őrjöng, jól felfújja magát, de egy tapodtat nem mozdul a kerítéstől, és végül a szomszéd kutyát a gazdájának kell arrébb vonszolni (én pedig pont olyan seggfej vagyok, mint a macskám, és nem csinálok semmit, csak behúzódom a takarásba és onnan nézem az eseményeket);
- Leheveredik az árnyékba tovább nézelődni;
- Eszik egy kis füvet;
- Alszik egy kicsit a kocsi alatt;
- Bemegy enni;
- Látványosan le akar vadászni minden elrepülő madarat vagy gyíkot a falon;

És a kedvencem:
- Valahányszor valaki elmegy az utcán, kihúzza magát, mint egy szurikáta, és addig követi a tekintetével, amíg el nem hagyja a területét. MINDIG.

Éjjel aludtam vagy három órát (négyet terveztem, de vagy fél elment azzal, hogy győzködtem magam, hogy ne gondolkodjak, reggel pedig megint fél azzal, hogy rettegtem, hogy biztos elaludtam és nem csörgött az óra - mire rádöbbentem, hogy csak egy óra múlva kell kelnem).

Az első vizsga váratlanul gonosz volt, a zh tesztes volt, erre a vizsga végig kifejtős volt. Az első sokk után azért egész jó érzésekkel hagytam el a termet, indultam a következő, AZEGÉSZÉVFOLYAMLEGNEHEZEBB vizsgájára.
A feladatokban előrehaladva egyre nőtt a gombóc a torkomban meg bennem a gyanú, hogy második vizsga pozitív a dolog. Ez hazaérve sem lett jobb, a kis naptárkámban tervezni kezdtem, mit hová teszek át, hogy legyen időm mindenre felkészülni.
Erre most kaptam az emailt.

Még soha nem sírtam a boldogságtól, de esküszöm, ebben a pillanatban voltam hozzá a legközelebb.

I am fearless, hear me roar

Olyan hülyeségektől félek.

Korábban komolyan azt hittem, hogy ha megbukom Általános kémiából, összedől a világ, és amikor bekövetkezett, komolyan mondom, óvatosan sétáltam a városban és vártam, hogy megtörténjen. Gondolom feltűnt, hogy a világ azóta is remekül megvan, sőt mi több, azon a nyáron is szép volt az idő meg finom a fagyi.
Medvegy akkor is szeretett, és a családom sem tagadott ki.

Őszintén szólva ez volt az az élmény, amikor rádöbbentem, hogy csak magamnak ártok, ha görcsölök bizonyos események elkerülésén, mert ha meg is történnek, minden bizonnyal megoldom valahogy és túl fogom élni.

Holnap megint egy fontos vizsgám lesz. Egy kicsit félek, de ez semmi a korábban ismert bénító, jeges rettegéshez képest, hogy mi lesz, ha mégsem sikerül.

Ilyenkor kicsit örülök, hogy tyúklépésben azért, de igenis haladok.

Egy teljesen felesleges kis fing tárgyra (amire mellesleg még tanultam is) éppenhogy kettest kaptam, a mellettem ülő kis eminens Mosolygós meg megbukott, WTF. Utólag megbeszéltük, hogy szerintünk a tanár dobott egyet két dobókockával minden vizsgázónál és azokból rakta össze a százalékot.

Kinéztem egy karkötőt, és megbeszéltem magammal, hogy csak akkor veszem meg, ha sikerült az Élettan. Jelenleg ez a legerősebb motivációm a tanulásra, mert ha most szerdán átmegyek, akkor a pénteki vizsgámra már viselhetem is.

Feltöltöttem az élelmiszertartalékaimat a következő kemény hétre, ugyanis vizsgaidőszakban az egyébként is hektikus étkezésem olyan mértékig szétcsúszik, hogy azt jövőbeli dietetikusként be sem kéne vallanom. Szóval felkészültem, lett itthon bio teljeskiőrlésű kenyér, puffasztott kukoricatallér, sós mogyoró, túró rudi, étcsoki, rengeteg alma és gumicukor. Valami örömöm legyen már az életben.