2015. április 14., kedd

Néha belegondolok, hogy tök jó állatorvos lettem volna, legalábbis az alapján, ahogy a saját macskámat szadizom ellátom.

Kullancsot már kiskoromban is ki tudtam szedni (amikor vidéken laktunk, rutinná vált a csavargásból hazatérő macskák azonnali vizsgálata - és most öröm boldogság, Zuglóban azt hittem, ez nem lesz gond, erre a macska a tavasz első napjaiban már kullancsokkal jön haza), és Dorci mellett megtanultam karmot is vágni: egyszerűnek tűnik, de speciális technika kell hozzá, hogy a nem éppen együttműködő jószág négy lábából hogyan fogjunk le hármat, míg a negyediken dolgozunk, a közben folyamatos harapásveszélyről nem is beszélve.

Oké, maradjunk abban, hogy remek cicaorvos lettem volna.

Bár az sem, mert valahányszor meghalna egy, hangosabban zokognék, mint a gazdája.

2 megjegyzés:

  1. Állatorvosi egyébként nem merült fel neked komolyabban, mint továbbtanulási irány? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh, csak a macskákat imádom ilyen mániákusan, és egy fővárosi állatorvos munkája javarészt ivartalanításból és oltásból áll, ami nem nekem való...

      (az "emberi" orvosi viszont időnként még mindig kísért, de mostmár mindegy:D)

      Törlés