A munkaköröm szerint elvileg egy boltban ülök, azt rendben tartom és a betérőkre kedvesen mosolygok.

Meglepő módon a legutolsó megy a legnehezebben, főleg mivel naponta többen behajolnak az ajtón, köszönés helyett csak csodálkozva a kolléganőmet keresik (akit helyettesítek), hogy "hát a Julcsika..?". Az első néhányat még jól viseltem, már kezdek odáig jutni, hogy a következőre visszakiabálok, hogy NINCS JULCSIKA, VIKIKE VAN, de ő egyébként sem szeret senkit, menjen szépen innen és hagyjon olvasni.

(a többiekkel azért rendesebb vagyok, csak elég idegesítő, hogy látványosan csalódást okozok a puszta létemmel)

Olyan furcsa, hogy ha nagyszabású esküvőről látok fotót facebookon vagy bárhol, egyrészt megkönnyebbülök, hogy nekem ilyet nem kell, másrészt féltékeny vagyok, mert jó lenne, ha élvezni tudnék egy ilyen nagy lagzit.
De úgysem tudnék, szóval tök jó, hogy nekünk nem ilyen lesz majd.

Tegnap Medveggyel összefutottunk a Bajza utcánál. Én biciklivel voltam, ő gyalog, úgyhogy hazáig toltam Waltert - kivéve a Városligeten keresztül, ahol Medvegy tekert, én pedig felültem a csomagtartóra, és közben a fülébe kiabáltam az aktuális pletykákat. A márkás bőrtáskám kicsit elcsúszott és egy kis foltban megkoptatta a kerék, de őszintén nem bánom, mert legalább valahányszor rá nézek eszembe jut ez a hülye péntek délután.

Ma megint voltunk gyúrni. Utána remegett a lábam és előre félek, hogyan fogom a számhoz emelni a fogkrémmel nehezített fogkefét. Abba már bele sem merek gondolni, holnap hogyan fogok leülni a vécére.

Aztán biciklizni mentünk, és kaptam Medvegytől egy olyan dobozt, ami elvileg jól zár, szóval a jövőhéten ismét ehetek főtt ételt. Egy hónap után. Wow.

Rákaptunk a Bob Burgerfalodájára, egészen zseniális, minden szereplőt imádok, de a legjobban Tinát és Louist. Meg Jimmy Juniort. Meg Gene-t. Meg természetesen Bobot.
Ja, és feminista könyvet olvasok, amiből rájöttem, hogy mégis feminista vagyok, de azért inkább nem dicsekszem vele, mert nem akarok egy kalap alá kerülni Beyoncéval és a többi agyalágyult szőröshónaljú "rape-kultúrát" kiáltó amerikai tumblerszökevénnyel.

Things I Love Thursday

♥ voltunk együtt gyúrni... ♥ ...utána napokig nem működtem fájdalommentesen ♥ Medvegy a szabadnapján meglátogatott és hozott sütit ♥ ÚJRA LESZ A MOZART! AZ OPERETTBEN!!!!!! - hát én alig fértem a bőrömbe, amikor megtudtam, hát még amikor jegyet kaptam rá Medvegytől... ♥ kék körmök ♥ Kazuo Ishiguro: Ne engedj el ♥ sportot űzök abból, hogy minél undibb kajákat vigyek magammal: az ott müzli joghurttal, ma kakaós zabos chiapudding volt, ami masszív hasmenésnek nézett ki befőttes üvegben ♥ Medvegy nézett sátrat és kempingeket, már mindkettőből vannak kiválasztottak ♥ biciklivel mászkálni - szerelmes lettem a szabad közlekedésbe ♥ randi BFFemmel - néha sokáig nem találkozunk, de aztán mindig rájövök, nem véletlen a titulusa ♥ norbiápdét croissant - ISTENI volt ♥ Lindt csoki ♥

Valamelyik nap visszaolvastam a blogom, és megtaláltam a bejegyzést az első városi biciklizésemről. Megnyugtató, hogy akármennyit is változom, ugyanolyan irreális félelmeim vannak most, mint akkor, három éve.

"Összeszedtem minden bátorságom, legyőztem minden félelmemet (melyek listába szedve a következők:
1. A többi biciklis kiutál, mert nincs futártáskám meg kiszuperált versenybiciklim pirosra festve;
2. Az autósok kiröhögnek;
3. A jobbra-balra szédelgő gyalogosok kiröhögnek;
4. A jobbra-balra szédelgő gyalogosok elém szédelegnek;
5. A BKVsok kiröhögnek;
6. Elém szalad egy kutya vagy egy macska;
7. Elütnek), és felpattantam Walterra, mert így hívják."

Zsófival már említettem, hogy elég nagy bullyk vagyunk. Most is éppen szokás szerint genyultunk, én pedig mentséget keresek magunknak:

Én: Szerintem a gonoszság konzervál
Ez az öröklét titka.

Ő: Amilyen szemetek vagyunk, örökké fogunk élni
Egymás mellett lesz a két hintaszékünk, kötögetünk, és közben sunyin és gonoszan kuncogunk mindenkin

Én: És a végén csak azért hullunk el, mert mindenki kihal mellőlünk, akit fikázhatnánk.

Egyszerre mindketten: PONTOSAN!

Tegnap voltunk ketten kondizni (büdös életben nem gondoltam volna, hogy egyszer ez lesz a szombati randiprogramunk), ma meg csináltam túrórudilevest és Rémálom az Elm utcában maratont tartunk.

Imádok biciklivel járni.
A szabadság netovábbja, amikor áttekerek egy irreleváns piroson, vagy a dugóban ácsorgó kocsik mellett, közben lobog a hajam a szélben, a szoknyám felcsúszik a combomon és egyre szaporábban veszem a levegőt, de szárnyalok, mint amikor turbózást kapok Crash Team Racingben.

(mellesleg nem tudom, a Samsungnál ki volt akkora zseni, hogy beb.szta a zenék közé A CSENGŐHANGOKAT. Amikor tekerek a városban, fél fülemben a fülhallgató, táskámban a telefon, többször is hallgattam hosszú percekig valami idióta csengőhangot, mielőtt kifogtam egy pirost vagy nyugis útszakaszt ahol továbbléptethettem.)

Elképesztő, mennyire nem veszem észre, ha flörtölnek velem, és csak akkor esik le a tantusz, amikor már félreérthetetlenül egyértelmű a dolog. Akkor viszont azonnal lángolni kezd a fülem és szörnyen zavarba jövök.
Pedig a nővérem azzal kábított kiskoromban, hogy csak a szüzek pirulnak.
Hát nem. A béna paráznák* is.

*már amennyiben annak nevezhetünk mindenkit, akinek házasság előtt nemiélni szottyan kedve.

Belejövök majd valaha, vagy csak idővel majd megöregszem és ezzel csökken az ilyen élethelyzetek száma..?

Az előbb bejött a főnököm (az egyik), és megszerelte nekem a hifit, amiről azt hittem, nem működik. A múlt héten végig Class fm-et kellett hallgatnom egy zsebrádióról, csütörtökre törtem meg, amikor ötödjére hallgattam a Happyt meg Tóth Gabit, és átváltottam a Klasszik Rádióra. Holnaptól hozhatok saját CD-ket! (Medvegy szerint Van Canto vagy Rammstein annyira nem fér bele, de akkor is)
Igaz, leszakította a polcot mögöttem, amit kazettákkal támasztottunk meg, hogy megmaradjon, de akkor is, most tökre szeretem.
Ráadásul még meg is tudom írni mindezt munkaidőben, és ha végeztem, megyek vissza bioszt tanulni.
Jó nekem itt.

Így szoktak aludni.
Bennem meg ilyenkor túlcsordul a szeretet mindkét kis szőrös iránt.

Things I Love Friday

♥ munka és minden vele járó dolog: vannak főnökeim, kollégáim, céges email címem, beléptetőkártyám meg minden ♥ minden félelmem ellenére mindenki nagyon kedves, és én sem vagyok olyan béna ♥ de közben azért nem kell megszakadni, kiolvastam egy könyvet és németeztem is ♥ Medvegy újra gyúrni jár - imádom utána a bedurrant bicepszét fogdosni ♥ építettem bunkert ♥ új fajta fagyik a Szamosban! a Baunty és mascarponés eper már tesztelve, még érdekelne a sóskaramelles is ♥ kipróbáltam a chiamagot - finom! ♥ az eddigi tötymörgős futás után kipróbáltam az intervallt - minden sarkon hányni akartam és kétszer majdnem elájultam, de ISTENI VOLT ♥ előkerültek a tavalyi nyári szandáljaim - ilyenkor mindig úgy megörülök nekik, mintha újak lennének ♥ meleg! ♥

Lett munkám.
Visnyogtam itt is, hogy nincs pénzem, erre tegnap reggel álmomból keltett egy telefonhívás, hogy SOS, nem kezdek-e inkább két óra múlva. Én meg belementem.
Úgyhogy tegnap óta dolgozom.
Nem egy nagy cucc, nem a leendő szakmámban van és csak napi hat óra, viszont mégis heti öt munkanap és nem túl húdeha, de fix fizetés.

Hát én olyan boldog vagyok!

Hosszú haj, pro és kontra

KONTRA:
- nyáron csak összefogva tudom elviselni, annyira melegít
- macerás mosni
- hajvégápoló kell a végére, hogy ne legyen száraz
- a hajvitamintól minden szőröm gyorsan nő
- az az érzés, amikor a vizes haj hozzáér a hátamhoz
- iszonyúan melegít
- szárítgathatom minden torna után
- fél év, mire megszárad
- könnyen elveszti a tartását, lehúzza a súlya
- a mellettem alvó Ember orrába-szájába-szemébe megy
- hajszálak mindenhol
- egyre nehezebb úgy összefogni, hogy a vége ne legyen vizes a zuhany alatt
- fésülködés
- említettem már, hogy mennyire melegít..?

PRO:
de hát olyan szép hosszú...

Tegnap levágtunk néhány ágat a fenyőfáról, ami alá Alfonzt parkolni szoktuk. Utána több sebből véreztem, mindkét karom gyantás lett, és még a melltartómban is találtam fenyőtűt. Az a fenyő felkerült a Súlyosan Bántalmazók Listájára.

Nálunk a macska viseli a legnehezebben a meleget, a szívem szakad meg, amikor látom, hogy lemászik a kanapéról és lefekszik a hideg csempére. Nem irigylem szegényt, biztos megsül a fekete bundájában.

Nem tudom, mit keresek tumblin. Nem hiszek benne, hogy mindenki gyönyörű, nem vagyok feminista, szerintem a nyilvános szoptatás undorító, és megutáltam a vegánokat (az egyik kijelentette, hogy nem fogja szoptatni a gyerekét, mert az nem vegán... no comment). Szerintem kevésbé vagyok toleráns, mióta ott is fent vagyok.

Csinálnom kéne egy képet, amin Medvegy átölel, és rádobnám egy béna sablonra, valami különösen bénára, ami olyan lesz, mintha egy téli tájon a jegesmedvék a mi kivetülésünket néznék. Talán még valami idézet is ráférne az igaz szerelemről.

Nemrég Zsófi küldött egy képet.
Vagyunk vagy tizenkét évesek, és MINDENKIT zsarolni lehetne a képpel, olyan gáz az egész (farmerdzseki farmernacival, két copf, szemüvegek és előnytelenül rövid hajak, az én óriási pulcsimról nem is beszélve) - mégis tetszik, mert mind összekapaszkodunk, vigyorgunk és boldogok vagyunk.

És ilyenkor örülök, hogy nem most vagyok tizenéves, mert rajtam nem volt semmilyen nyomás, lehettem béna és gyerekes, és hihetetlen jó volt.

Ma mezítláb vezettem. Kicsit ilyen lehetett Frédi és Béni. Paleo gépkocsivezetés, hehe.

Amúgy le is mostuk Alfonzt, kettős erővel, de tagadhatatlanul én voltam a lelkesebb és ügyesebb fél, ami meglepő volt a házimunkához való hozzáállásomat ismerve. Szóval a kis drága most ragyog, öröm volt vele utána kihajtani a sok nyárfaszöszbe.

A gyerek első napja az óvodában semmi lesz Medvegy első gyúrásához képest egy új konditeremben.

Ma eszembe jutott egy csomó mókás gimis sztori, például egy időben mindent dalba öntöttünk: Zsófi valamennyi fiúját (a legtöbbnek még gitárkísérete is volt!), egy osztálytársunk bullyzását ("XY a fiú, ki a falra izgul / végigtapizza az utcát mert erre izgul / végignyalja a kilincset és az ablakot / végignyalja az utcát és ez rossz állapot"), és a gyanúnkat, hogy az egyik osztálytársnőnk azért nem mer levetkőzni tesióra előtt, mert nincsen mellbimbója (a híres "bimbidal" csak abból állt, hogy törzsi dalként kántáltuk a "bimbi-bimbesz-mellbimbó-mellbimbó" és a "van vagy nincs? van vagy nincs?" sorokat).
Igazából ott tudott a legjobban érvényesülni a hülyeségem.

Új fizikális célom: fekvőtámaszozni akarok. Meg lemenni állásból hídba.

Anyukám rám szólt, hogy röhejesen sajtfehér vagyok, feküdjek már ki a napra. Nem is mertem elmondani neki, hogy márpedig én már megvettem a kicsi, táskába való húsz faktoros naptejet és tervezek egy olyan szalmakalapot is beszerezni, amit nem ciki városban hordani. It's not a phase Mom, you just don't understand, most fekete ruhákat hordok és sajtfehér vagyok. Meg nem akarok bőrrákot kapni és hamar mazsolává öregedni.

Things I Love Thursday

♥ kávézás hármasban - kicsit agyamentek voltunk, csak a szokásos ♥ betanulok a nyári munkámba ♥ maesteszínház.hu ♥ Lumpáciusz Vagabundusz a Vígben - még Medvegynek is tetszett, pedig ő elég válogatós ♥ végre normális kenyerek ♥ fitt sajtos tallér ♥ a kis tanítványom megdicsért, hogy jobban magyarázok, mint a kémiatanára - hízott ám a májam rendesen ♥ Dorci - csak úgy van, és ez elég ♥ végre mentem a négyes metróval - olyan, mint egy hangár és fogorvosszaga van a kocsinak ♥ normálisan eszem! ♥ még mindig írok ♥ vettünk útikönyveket ♥ Jóbarátok ♥

Siralmas az anyagi helyzetem.
Haldoklik a laptopom (először megtört a töltő, már arra sem volt pénzem, erre lassan az aksit is cserélni kéne), be van sózva a seggem (= nagyon rajtam van a mehetnék, és jellemzően nekem nem elég a belföld), és persze megvannak a szokásos igényeim könyvekre, ruhákra és flancos egészséges kajákra. Az esküvőről nem is beszélve.
Munkám ugyan elvileg lesz a nyárra, de mivel nem luxusprosti vagy miniszterelnök leszek, kizárt, hogy mindre jutna.

El kéne kezdeni lottózni, vagy felrakom vaterára az egyik vesémet.

Ma a színházban én voltam az a megkeseredett mocsok picsa, aki rászólt az előtte ülő, előadás alatt boldogan csacsogó tinilányokra, hogy fogják már be. Medvegytől megkérdeztem, a szünetben kibeszéltek-e a vécében, milyen szemét vagyok, szerinte minden bizonnyal.
De utána legalább kuss volt.

Pedig elég toleráns voltam, mivel azt is megkérdeztem Medvegytől, hogy vajon az én gimis lánybandám volt-e ilyen idegesítő, amire habozás nélkül rávágta, hogy igen.


(mellesleg a végén, amikor lefotóztam a színpadot, megkérdezte, hogy ez csütörtökre lesz..? túl jól ismer)

Imádom, amikor teljesen váratlan helyzetben eszembe jut valami random hülyeségünk, ami akkor vicces volt, utólag meg már egyenesen fergeteges, és egyszerűen hirtelen felröhögök ebben a teljesen váratlan helyzetben, ami általában utazás tömegközlekedéssel.
Ma történetesen egy idős néni képébe sikerült belekacagni a földalattin, de jött már rám (látszólag) semmiből röhögőgörcs a villamoson állva, vagy egy boltban nézelődve is.

Korábban anyukám azt mondta, olyan férfit válasszak, akivel tudok nevetni. Mert akármilyen problémánk is adódik az életben, ha meg tudjuk nevettetni a másikat, akkor a nehezén már át is lendültünk.

Medvegy a PS-t nyomigálja, én a macska mellett döglök a kanapén.

Én: Csak akkor kezdek el főzni, ha teszel be Nostalgia Criticet (egy bolond comedian, aki filmeket reviewol - Videómánia Dancsó eredetije, róla másolt mindent - a szerk).
Ő: Nem tudok, most törlöm a Tomb Raidert.
Én: És közben nem tudunk videót nézni?
Ő: Nem.
Én: Ez egy szar.
Ő: *szokásosnál is mélyebb hangon* Ha ő nem lenne, nem tudnál Nostalgia Criticet nézni 32 colos képernyőn!

PS.: szokásom használati tárgyakat inzultálni.

PS2.: ezek szerintem tipikusan olyan helyzetek, amin csak mi röhögünk, mások meg hülyének néznek, de szeretünk egymás hülyéi lenni.