2014. január 30., csütörtök

Things I Love Thursday


♥ elkezdtem a Hobbitot és a Dopplert - előbbiről mondta Medvegy, hogy félreteszi a fiunknak estimesének, és tényleg olyan hangulatba kerülök tőle ♥ HÓ! ♥ sétálni egyedül a hóesésben - egyszerűen választottam irányt: arra, amerre nincsenek emberek ♥ tésztát gyúrni ♥ frissen sült kenyér illata ♥ új laptoptöltő - mostmár nem csak egy bizonyos pozícióban tudok laptopon ügyködni ♥ Medvegy költési moratóriumot hirdetett, ez roppant kreatívvá tesz a konyhában (igazából anyukámtól örököltem a pocokmentalitásom, zombiapokalipszis vagy hótorlasz esetén egy hónapig tuti lenne mit ennünk) ♥ 2 Broke Girls ♥ HIMYM németül - érdekes. ♥ megint esti séták ♥ már énis kezdek kocsikat nézni, ez a vég ♥ munkát keresni - kilátástalannak tűnik, de még lelkes vagyok ♥

2014. január 27., hétfő


Képeket kerestem Alan Turingről.
Csak szerintem hasonlít egy bizonyos szögből kísértetiesen Sherlockra..?

2014. január 26., vasárnap

Ő: Mit nézel?
Én: Two Broke Girls-t.
Ő: Hm, vagyis a belőled kettőt..?

Életemben először bucira vertem magam, egészen konkrétan a fejem. Amilyen zseni vagyok, előbb próbáltam kinyitni az ajtót, hogy sikerült volna elhúzni a fejem az útból. Hab a tortán, hogy aznap délután akartam új fotót csináltatni Medveggyel az önéletrajzomba, erre mire hazaért, a homlokom már kezdett életet adni egy második fejnek. Quasimodo szeretne jelentkezni meghirdetett állás.

A héten lusta voltam kenyeret venni, úgyhogy inkább sütöttem. Most dobtam be a harmadik veknimet a sütőbe, és szerintem soha többet nem veszek boltban kenyeret.

2014. január 25., szombat

Zsófitól loptam, mivel nem volt túl hosszú, megtetszett. Elég gyakran csórunk egymástól ilyeneket, úgyhogy semmi megbánást nem tanúsítok.

1. Do you have any regrets?
Igazából nincs, mert akármit tettem vagy nem tettem, hozzájárult ahhoz, aki most vagyok.
Amúgy már kapásból rávágtam volna, hogy nem kellett volna kémia szakra mennem, de igazából összességében jól éreztem magam, és közeli barátaim közül ott ismertem meg párat.

2. Do you have a deep, dark secret?
Sok kis titkom van.

3. Have you ever hurt someone?
Próbálok odafigyelni mások testi-lelki épségére, de akaratomon kívül biztos sikerült.

4. Have you ever self-harmed?
Még régen, amikor sok hülyeséget csináltam, csak, "hogy tudjam, milyen", néhányszor megvágtam magam. Akkora nagy megkönnyebbülést nem hozott, mint vártam, úgyhogy csak feltűnési viszketegségnek érzem: bibibí nézd milyen bibis a lelkem.

5. How would you like to be remembered?
Bizonyos helyzetekben elmosolyodva: igen, ez tetszene neki.

6. Who are the three most important people in your life?
Kapásból: Medvegy és a szüleim. De egy elég hülye szempont szerint osztályozom az embereket az életemben: ha valami (számomra) nagy esemény lenne az életemben, kiket értesítenék? És ezen a listán pár barátom szerepel még.

7. Was there one event that changed your life and the way you think?
Az a nyári délután az Astorián, egy padon ülve, amikor arra jutottam, hogy otthagyom az egyetemet. Nem volt könnyű és nagyon sírtam (jópáran hülyének nézhettek aznap, az egyetemtől a villamoson párszor elbőgtem magam), de utána annyira megkönnyebbültem, és úgy éreztem, kinyílt a világ... rájöttem, hogy a saját elképzelésem az életemről torz, és nem vezet a boldogsághoz. Márpedig én boldog akarok lenni, és azóta azon dolgozok, hogy ne féljek tenni érte.

8. Would you sacrifice everything for love?
Mindent nem, de elég sok mást gond nélkül.

9. Are you afraid of dying?
A haláltól cseppet sem, elég biztos a hitem abban, mi fog velem történni utána. Csak attól, hogy lassú lesz, vagy fájdalmas, vagyis magától a haldoklástól. Úgy akarok kihunyni, "mint egy gyertya lángja".

10. Have you ever been abused?
Szerencsére nem.

11. Have you ever been in love?
Persze, és nem leszek álszent, Medvegy előtt is voltam párszor rajongva szerelmes, ahogy az ember tizenpárévesen szokott. De egy kiteljesedett szerelem kicsit más, már nem rajzolok szivecskéket a tankönyveim lapjára, de ha ránézek, most is átjár a bizsergés, hogy basszus, mennyire szeretem.

12. Are you happy with who you are?
Néha igen, néha összeverném magam. Lehetnék kicsit felszabadultabb, lazább, és sokkal vékonyabb.

13. Would you ever give up your life to save someone else’s?
Ez most nagyon önző és nem túl népszerű vélemény lesz, de nem. Kockáztatnám az életem vagy hoznék áldozatot a legtöbb szerettemért, de meghalni csakis egyetlen okból lennék képes: a gyerekemért.

14. Have you changed at all in the last year?
Hát, ja. De ezt már fentebb leírtam.
Ja, és sokkal háziasabb lettem! Kész röhej, de remek érzés.

15. Would you ever settle for someone you didn’t feel was “the one”?
Szerencsére erre nem lesz szükség.

16. Is there someone you can tell everything to without fear of judgment?
Jobban belegondolva többen is vannak, mint elsőre hittem.

17. Are you pursuing your dreams?
Igen. Vagyis jelenleg egy helyben toporgok és várom, hogy lehessen intézni a felvételit, de mégis úgy érzem, sínen vagyok.

18. Do actions speak louder than words?
Igen, sőt.

19. Is there something you would never do?
Igen, az anális szex.

20. What makes you uncomfortable?
Elég sok minden. Úgy általában ismeretlen helyzetek, méretemnél kisebb ruhák, kosz, közösen bemenni valakivel a női mosdóba, boltból kijönni, amikor nem vettem semmit... soroljam még..?

2014. január 23., csütörtök

Things I Love Thursday


(nem irigylem azt a néhány embert, aki követ instagramon, nem csinálok semmit egy hétig, aztán csütörtökön feldobok egy halom képet a macskámról meg hogy mit ettem)

♥ tetkóhoz asszisztálni és lefogni a kérdéses testrészt ♥ EXTRA SZŰZ KÓKUSZZSÍR - mióta vadásztam, de ez tényleg minden várakozást felülmúlt, elképesztő hatása mellett isteni kókuszos süti illata van ♥ "remekül vezetek" - apukám mindig fogja a fejét, hogy ahhoz képest, hogy szökőévente vezetek, milyen jó sofőr vagyok ♥ elkísértem apukámat fogorvoshoz, mert egyedül nem mert - másfél óráig ültem kint a váróban és olvastam ♥  saját kenyér ♥ csicseriborsó leves ♥ krumplitortilla - még Medvegy munkatársai is megdicsérték, milyen guszta ♥ izomláz, amitől mozdulni is alig tudok ♥ My Mad Fat Diary - tényleg jó, pedig nem akartam ♥ fahéjas nemkávé ♥ visítva röhögve birkózni - a felénél magamhoz ragadtam a telefonom, úgyhogy most van egy rakat elmosódott képem eltorzult fejekről és kormos testrészekről ♥ 47 ronin - hazaúton végig pattogtam, annyira tetszett ♥ fehérjepalacsinta - nem tudom, mi járt a fejemben, amikor az egy kilós fehérjeporból kiválasztottam a csokis marcipánosat. körülbelül a harmadik fogyasztás után már rosszul voltam tőle, azóta elég kinyitnom a zacskót és forog a gyomrom. így viszont... isteni! ♥

2014. január 22., szerda

Ma felmentem homárra, és az élet máris szebb lett.
De azért kétségbeejtő, hogy vannak olyan buta emberek, akik annyira nagyon buták, hogy amikor valaki vállon ragadja őket és a két szemükbe mondja, hogy "te rettentő buta vagy", még ahhoz is buták, hogy ezt felfogják.

Ilyenkor kicsit megnyugszom, mert lehet, hogy nekem rossz érzés hülyének lenni, de legalább az emberiséget nem fárasztom annyira.

2014. január 21., kedd

Ma piros rúzzsal a számon, rövid ruhámon csókmintás kötényben* és sárga gumikesztyűben sikáltam a fürdőszoba csempéjét.
Pornót, lélektani drámát és művészfilmet is el tudok képzelni hasonló nyitójelenettel.

* BFFem műve, tőle kaptam karácsonyra. hihetetlenül ráérzett, sajnos annyira nagyon, hogy lényegében elvesztette valódi funkcióját és így jobban vigyázok a kötényre, mint az alatta lévő ruhára tenném.

2014. január 19., vasárnap

Freud szerint a nők sok hülyeségének egyik oka a péniszirigység.
Szerinte amikor egy kislány/nő először lát kisfiút/férfit, egyből a lényeges különbséget veszi észre, vagyis a péniszt. Arra következtet, hogy a férfitest a teljes, így a kérdéses szerv híján a női test hiányos, és ebből fakad a féltékenység és a frusztráció.

Egészen sokáig hülyeségnek tartottam, de mostanában egyre többször csúszik ki a számon szorult helyzetben a "faszom!" felkiáltás, ami ezek szerint nem az egyre mocskosabb szám jele, hanem csupán egyre gyötrőbb hiányosságom felett érzett fájdalomkiáltás.

(nincs rám jó hatással, hogy a múltkor betévedtem a könyvtár pszichológia részlegébe)

2014. január 18., szombat

Alig várom, hogy terhes legyek, és mehessek az IKEÁba a hasamat simogatva, lépésben haladva lézengeni az áruházban.
De ha megszületik a gyerek, akkor sem távolodok el nagyon, csak tábort verek az étteremnél, úgy állítom a babakocsit, hogy mindenki átessen rajta és adok a lurkónak valami hangosat, amivel remekül elszórakozik.

2014. január 17., péntek

Ma megint tanultam valami újat - láttam testközelből, hogyan készül egy tetoválás.
Habár a szakembernek együttlétünk röpke órája alatt sikerült az összes jelenlévőből legalább egyszer WTF fejet kiváltania:
- a kozmetikustanulóból azzal, hogy kijelentette, nem érti, mi, nők miért lihegjük túl az arcápolást, amikor bőven elég a fertőtlenítő szappan és a vazelin, ahogy ő is teszi;
- belőlem az elméletével, miszerint a tetoválás tanítását a zsidó maffia nem engedélyezi az országban, mert túl sok benne a pénz;
- a gyógyszerész hallgatóból pedig pusztán azzal, hogy "az előbb csak a felszínt karcolta, ezen át kell menni még egyszer".

2014. január 16., csütörtök

Things I Love Thursday


♥ kontyocska - le kellett volna fotózni anyukám arcát, amikor megmondtam neki, hogy egy zokni tartja egyben ♥ hajtóvadászat egy könyv után - hazaúton csak ölelgettem, úgy örültem neki, mire Medvegy megjegyezte: magatokra hagyjalak titeket..? ♥ Emma Becker - M - pornót olvastam a buszon és pokolian szégyelltem magam. ide nekem egy "én nem vállalom be, prűd vagyok" karkötőt ♥ dobozcica ♥ egyre jobban sütök-főzök, a túrórudi tortám világbajnok lett ♥ kaptam egy szivecskét a poros monitoromba - régen is ezt csinálta, egyszerre hozva tudtomra érzelmeit és azt, hogy lusta vagyok port törölni ♥ zöldségfasírt ♥ tonhalas spagetti ♥ trollkodni a tüntető vegánok bejegyzései alatt - tudom, rossz vagyok, de pokolian idegesít a felsőbbrendű stílus, ahogyan páran megnyilvánulnak ♥ Ed Wood - amíg ilyen filmeket eredményez Tim Burton és Johnny Depp románca, nem érdekel ♥ Van Canto úgy általában ♥ 

2014. január 15., szerda

Ma enyém lett a könyv, amit a könyvtárból hoztam, de a trolin olvasva már körülbelül a tizedik oldalnál villogott a fejemben az a veszedelmes NEKEM EZ KELL felirat. Nem volt könnyű meló, bookline-on a mocsadék "átvételi díjjal" együtt már átlépte a keretemet, a kiadótól nem lehetett rendelni, és végül az Alexandrától rendeltem meg az utolsó darabot messze a legjobb áron.
Most itt van mellettem kettő, egy leharcolt könyvtári és egy megkímélt immáron saját, meg egy macska, aki nem tud fára mászni.

2014. január 14., kedd

Macska kapott egy dobozt. Ismerve a macskák és a dobozok kapcsolatát, nem volt nehéz megjósolni, hogy szeretni fogja, de hogy ennyire, azt nem sejtettük. Éjjel-nappal benne van, csak enni mászik ki néha, vagy hogy velünk összebújjon.
Az előbb egy ilyen dobozmentes rövid pillanatban Medvegy beleállt a dobozba. A macska odament hozzá, és jelzésértékűleg, óvatosan megharapta a vádliját. Medvegy röhögve kilépett, mire a macska megvetően nézett utána, lassan bemászott a dobozába és leült.
Most megint ott fekszik, és minket néz.

2014. január 13., hétfő

Ma megcsináltam életem első kontyát. Hát megküzdöttem vele, mire minden hajtűt a helyére ügyeskedtem, kicsit ferde és viharvert, de eddig mindenkinek bejött.
Olyan hosszú már a hajam, ideje lenne kicsit kreatívabbnak lenni a hajzatommal, mint az eddigi "csak hagyom lógni".

2014. január 12., vasárnap

Történetekben gondolkodom.

A szüleim sokat emlegetik, kiskoromban milyen sokat rajzoltam, több lapot telefirkáltam minden nap. Azóta sem mondtam el, de azok gyakorlatilag gyerekképregények - már akkor továbbgondoltam a kedvenc meséimet-filmjeimet, csak még nem tudtam írni. Nem szerettem a babákat, mindig figuráim voltak, akik élték az életüket, családokat alakítottak vagy szakítottak szét. Komoly drámák voltak, kérem szépen.
Ha egyet befejeztem vagy túlságosan belezavarodtam, pár napig nem nyúltam hozzájuk, majd átöltöztettem, átrendeztem mindent és kezdtem egy újat.

Olvasni Garfield meg Kázmér és Huba képregényeken tanultam, és amint megbízhatóbb lett a tempóm, megállíthatatlanul faltam a könyveket. Egész gyorsan megtanultam írni, és utána évekig panaszkodtak rám a tanárnénik, most pedig Medvegy, miért ilyen csúnya a kézírásom (valószínűleg az enyhe diszlexiám miatt, de közrejátszhatott az is, hogy az ügyetlen kezem nem bírta a tempót a mondanivalómmal).

Próbáltam reál beállítottságú lenni, szerettem a biológiát, kémiát, matekot, de titkos kedvencem mindig az irodalom maradt, amiből minimális energiabefektetéssel voltam mindig dicséretes (noha verset elemezni soha nem tanultam meg rendesen, mert nem is értettem őket: csak a balladákat szeretem mai napig, lehet sejteni, miért). Érdekes, hogy utálom a történelmet, amit apukám úgy reklámozott nekem régen, hogy "csak sok régi sztori", de szeretem a történelmi regényeket.

Szeretek írni? Nagyon.
Tudok írni? Nem tudom. Majd kiderül.

2014. január 10., péntek

Things I Love Friday



♥ egész héten normálisan ettem... ♥ ...és eddig minden nap tornáztam! ♥ hányszor ér beletenni ugyanazt a mákos kekszet a gyűjteménybe..? ♥ a macska reggel rám telepedik és még egy órán át az ágyban tart ♥ gyűlik a zsé a kalandperselyembe ♥ eddigi legkellemesebb plazmaadásom ♥ első lettem Szókirakósban! hajnali kettőkor, de akkor is ♥ almás-zöldteás fogkrém ♥ Joanne Harris - Egész évben karácsony ♥ Thomas Dormandy - A Fehér Halál ♥ Dorc a hidegben hájacskát és melegebb bundát növesztett - ilyenkor olyan pufi és egészen barna ♥ napsütés! napelemmel működöm ♥ egyre ritkábban kapcsoljuk be a tévét és inkább zenét hallgatunk ♥ hajnali kettőkor csikiháború és röhögcsélések ♥ Van Canto - My Voice - fenének nem jönnek ide, vagy legalább Bécsbe koncertezni... ott üvölteném nekik az első sorban, hogy You hear my call, Wide and tall, Yes, I can be heard! My voice is strong, Builds a wall around - Every single word! I'm hunting high Hunting low, I am everywhere, My voice is there Fills the air, My voice can be heard! még egy metálacapellát, akiknek ráadásul ilyen feelgood szövegeik vannak ♥

2014. január 9., csütörtök

Utálom a könyvtárat vizsgaidőszakban.
Nekem a könyvtár menedék, ahová a világ elől bújhatok - erre a világ utánam jön. Csupa oda nem illő ember, akik elfoglalják a kedvenc helyeimet, akik mellett zavarban érzem magam, folyton jönnek-mennek, és csúnyán néznek, ha leülök a földre.

De a bölcsészkar mellett haladva egészen felvidultam.
Éppen azon lamentáltam, hogy talán kulturális antropológiára kéne jelentkeznem, amikor mellettem a biciklisávon elhúzott két gördeszkás.
A csajon műszőrme kabát, a pasin csiricsáré mintás pulóver.

2014. január 7., kedd

Ma csuda izgalmas napom volt.
Először is beszélgettem és kedves voltam felém kedvesen közeledő emberekkel. Nem tudom, mi van velem, általában annyira sugárzik belőlem az antiszocialitás, hogy még a buszon se mernek mellém ülni. De ez ma jó érzés volt.
Másrészt láttam civil ruhás nyomozókat! Odamentek egy trafik előtt álló nőhöz tőlem nem messze, mutatták neki a jelvényüket és mondtak valamit, majd mind bementek. Én meg percekig nagyon dobogó szívvel mentem, főleg mivel arrébb sima rendőrök is ácsorogtak. Szeretem a rendőröket, vagyis nem magukat az embereket, hanem amit képviselnek. Vagyis... amit képviselniük kéne.

2014. január 6., hétfő

Ma voltunk az egyetemen. Csak a to-n ügyet intézni, de voltunk.
Megszakadt a szívem, mert nagyon szerettem volna oda tartozni. Egy évig próbáltam elérni, hogy befogadjon az egész, a rendszer, az épület, de most mintha soha nem is jártam volna oda. Mert ismertem minden előadót és termet, minden lépcsőt, de mégis idegen és fura volt.
Pedig a túrórudi automaták a helyükön voltak.

2014. január 4., szombat

Én sosem szerettem a bőrdzsekis rosszfiúkat.
Nem akartam motorokon kapaszkodni és fejem két tetovált váll közé hajtani, nem akartam erőszakos, sör- és cigiszagú csókokat. Nem vágytam kiszámíthatatlanságra, váratlan eltűnésekre és felbukkanásokra az életemben. Nem akartam senkit megmenteni, jó útra téríteni.

Egyszer a nővérem, amikor még jóban voltunk (az se tegnap volt), mutatott egy képet aktuális kedvencéről, egy fehér atlétatrikós, vékony, tetovált srácról, hogy ugye, milyen helyes. Nem szóltam semmit, mire pikírten megjegyezte: ja tényleg, neked csak a Dolhai féle nyálgépek jönnek be.

Erre ugyancsak nem szóltam semmit, de később rájöttem, igaza volt. Dolhai Attila szerintem mai napig jó pasi, és most sem tartanék igényt arra az atlétatrikós rosszfiúra.
Én boldog vagyok az én "nyálas" párommal, aki ugyan egy pszichopata és van bőrkabátja is, de előbb leszáll a buszról és lesegít azon a veszedelmes három lépcsőfokon, az első munkanapomon rezzenéstelen arccal vett tőlem egy körömlakkot, az első egyetemi előadásomra az előadó ajtajáig kísért, és megnézte velem a színházban a Rómeó és Júliát (ráadásul úgy, hogy tőle kaptam a jegyeket).

Szeretek rá hercegként tekinteni, és jó érzés királylánynak lenni mellette. És szerintem minden lány megérdemelné, hogy így viselkedjenek vele.

Ez az egész egyébként a régi képek között nézelődve jutott eszembe.
Tipikus rosszfiú, nem?

2014. január 1., szerda

Újévi fogadalmak

1. Naponta fél órát tornázom, hetente ötször. Kifogás nincs, legfeljebb lájtosabb fél órát választok.

2. Elolvasok 50 könyvet...

3. ...és ebből legalább 3 idegen nyelvű lesz...

4. ...másik 4 pedig a Gyűrűk urák és a Hobbit.

5. Minden edzés és kiolvasott könyv után dobok egy százast egy erre a célra kialakított kalandperselybe. Az összegyűlt zséből valami "kalandot" finanszírozok.

6. Hetente produkálok egy rajzot vagy mázolmányt.

7. Ugyanígy naponta időt szánok az írásra.

8. Mindig főzök, nincs kifogás. Nekem gyakorlás, Medvegynek fincsi házikoszt, a családnak komoly financiális segítség.

9. Megfontoltabb leszek anyagilag. Minél kevesebbet szórok el feleslegesen, annál több marad nyaralásra vagy hasznosabb dolgokra.

10. Naponta foglalkozom egy kicsit a némettel vagy duolingón az olasszal.

11. Rendben és tisztán tartom az otthonomat, na nem teljesen, épp csak annyira, hogy öröm legyen hazaérkezni.

12. Keresek valami munkát, hasznossá teszem magam.

13. Indulok egy futóversenyen.

14. Gyakrabban találkozom a barátaimmal.

15. Nem sumákolom el az arctisztítást- és ápolást.

16. Lekorlátozom a napi nethasználatot, még nem találtam ki konkrétan, de valamilyen időkorlát vagy -határ mindenképpen lesz, elkerülendő az egész napos gépen függéseket.

17. Megtanulok bal kézzel írni.

Évértékelés - 2013

Minden évben csinálok ilyet, most sem hagyom ki, pedig eleinte szerettem volna. Elég sikertelennek éreztem az évet, és ennek az okáról hamarosan lerántom a leplet. De haladjunk sorban.
Előre szólok, hosszú lesz, és elég személyes.

Az év kicsit letargikusan kezdődött, egy Bevezető Matematika Kémikusoknak 1. vizsgával, amin őszintén szólva a barátnőm rugdalt át, én a békés megbukás szándékával slattyogtam be. Ez a hozzáállás jellemezte az egész évet.
Az év legjelentősebb eseménye rögtön februárban a költözés volt. Addig tartott a felújítás, amit mi csináltunk, de február 26. éjjel már itt aludtunk, dobozok között, üres hűtővel, de a saját kis kuckónkban. Amúgy emellett egész jól sikerült a vizsgaidőszakom is, bár ekkor sikerült először bőgve hazajönnöm a buszon. A trolin. És az utcánkban is.
Aztán voltam boncoláson, újabb meghatározó élmény. Végig az járt a fejemben, és utána a metrón is, hogy basszus, nem beszöknöm kellett volna, hanem ezt tanulni (egész életemben orvos akartam lenni - a szerk.).
Az új félévben megszokott társaságunk kicsit széthúzott, de továbbra is összejártunk, és mai napig összetartunk. A kedvenc órám a Tudományos Fantasztikus Világnézetek nevű csoda volt, EGYETLEN ÓRÁRÓL SEM HIÁNYOZTAM, és négyest kaptam belőle.

Újabb fontos dátum március 23., amikor leutaztunk Székesfehérvárra egy üres-, és visszajöttünk egy teli cicahordozóval. Lett egy Dorcink, akinek igazi neve Dorian Gray, de ezzel szerintem ő sincs tisztában.
Meglettek a karikagyűrűink, de közelebb nem kerültünk az esküvőhöz. Ez egy még hosszabb sztori.
Elkezdtünk moziba járni, így kiderült, hogy az ott megtekintett filmekre szélsőségesen reagálok: vagy imádom, vagy ki akarok jönni a feléről. Megszerettem az Iron Maneket és az összes Marvel hőst, valamint meglepő, de a Hobbitot is.

Sikersorozatunk kezdete rögtön egy elég nagy törés volt, amikor május idusán Medvegy munkanélküli lett. Egy hónapig sem tartott, mire új, sokkal jobb munkát talált, de az kicsit érzékenyen érintett.
A nyári vizsgaidőszak komolyan borzalmas volt. Hajnali négyig tanultam, alig éltem. Július elején megbuktam Általános Kémiából, amire kritikus tárgyként tekintettem. Még megvigasztaltam egy másik lányt a vécében, aztán elhatároztam, hogy otthagyom a kémia szakot, az egyetemet. Mivel akkor már késő volt felvételizni máshová, passziváltam, és rájöttem, hogy egy üres év előtt állok.

Nyáron elkezdtem futni, és őszig szorgosan rohangásztam. Jó volt, tavasszal folytatom.
Megjártuk Münchent, első önállóan szervezett-tervezett nyaralásunk, sátorral, hátizsákkal, vonattal. Rákaptunk az ízére, biztos lesz még ilyen.
És dolgoztam! Egy komplett napot, mert utána kiderült, a beosztásomba és a munkavégzés helyébe nincs beleszólásom, így kiléptem, de akkor is!
Mellesleg rögtön az első munkanapom után mentünk hajóra vacsorázni, Medvegy munkahelyi jutalomként kapta a kollégáival. Felejthetetlen élmény volt, és nem csupán a grillezett barack miatt.

Az ősz volt a mélypont, amikor rádöbbentem, hogy nem megyek vissza a többiekkel tanulni. Hetek teltek mélységes önutálattal, amit csak tetézett, hogy nem találtam rendes munkát sem. Erről nem szeretnék sokat írni, elég szánalmas voltam akkoriban.
De szerencsére magamhoz tértem. Mivel ezt az egy évet is ki kell tölteni valamivel, jelentkeztem szakács képzésre, tavaszra oklevelem lesz róla, hogy tudok főzni. Írni kezdtem, először terápiás célzattal, de már látok benne komoly perspektívát, és rajzolni, hobbiból. Beiratkoztam a könyvtárba (saját pénzből, először diákkedvezmény nélkül...) és újra olvasni kezdtem, a régi lendülettel. Rendet ugyan nem sikerült teremteni, de már nem is zavar: ez az én kreatív alkotói környezetem.

Összességében nem volt rossz, bár elég hosszúnak tűnik. Elolvastam 38 könyvet (ebből mondjuk nyolc SzJG volt...), láttam sok filmet, kaptam új laptopot és telefont. Medveggyel egyre erősebb egységgé kovácsolódunk, kezdek szuperhősként tekinteni magunkra. Nőtt a hajam, elég sokat, és szőkült is: szeretem így. Kicsit ugyan meghíztam, tavalyhoz képest három kilót, terveim szerint februárban már nem lesznek meg. Nem voltam beteg, egy kisebb torokfájást leszámítva, ami szerintem nem rossz arány.
Kezdek életrevalóbb lenni, sőt, úgy tűnik, megmaradok.