Things I Love... Whenever

♥ Ázsia centeres teák ♥ vezetni egy kicsit. néha nem rossz, na ♥ névnap - nem ünnep, de az alkalomból megleptem magam egy szénceruzakészlettel ♥ KÖNYVEK. megtöltöm velük a kádat és úszom ♥ bejgli. ohhommnommnomm ♥ tornázni ♥ ebből következő izomláz ♥ Raffaello ♥ Baileys ♥ színház, Rómeó és Júlia - ezerszer láttam-olvastam, szokásomhoz híven cinikus idióta vagyok, de a végén csak elmorzsoltam egy könnycseppet Rómeó halálakor) ♥ CDket vásárolni ♥ Subway to Sally Bastard LIMITED EDITION ♥ gyönyörűséges, nyitott kabátos idő ♥

Most jut eszembe, hogy két tesitanár is lóg nekem egy-egy tábla csokival.
Az egyiket fogadásból nyertem. A tanár felrakta a magasugró lécet magasabbra, mint amit addig bármelyikünk át tudott ugrani, azzal, hogy aki meg tudja ugrani, az kap egy tábla csokit. Nem is feltétlenül a konkrét jutalom miatt, hanem a kihívás kedvéért... nekifutottam és lazán megugrottam, én egyedül. (Nem is csoda, én voltam a legmagasabb, ergó a leghosszabb lábakkal megáldott)
A másik alkalommal a szabad foglalkozásként a tanárnő beállt közénk pingpongozni, és mondta, csak, hogy legyen valami tétje, játsszunk csokiban. Úgy tervezhette, hogy majd jól szarrá ver minket, mert még meg is mondta, legyen fehércsoki. De nem tudhatta, hogy a szüleimet többször kérdezték már, melyik egyesületben játszom, amikor a suliban ütöttem pár kört, úgyhogy mondhatni egyenlő erőviszonyokkal, igazságosan nyertem. Rejtélyesen óra végén már nem volt olyan fontos neki a csoki.

A történet tanulsága: soha ne bízzatok a tanárokban. Különösen a testnevelés tanárokban.

"Tudod, mi az új perverzióm? Este, elalvás előtt elképzelem, hogy reggel bepakoljuk a táskáinkat a saját kocsinkba, beraklak az anyósülésre, aztán beülök és beírom a GPSbe az úticélt. És veszekszem veled, hogy ne hozz ennyi mindent, mert úgyis többet fogsz csak hazahozni, és remélem átveszed majd a kormányt a nyolc óra alatt."

Nem tudom, mi perverzebb, ez, vagy hogy én ebben a monológban mekkora örömet leltem, és hogy hányszor fogom még visszaolvasni.

Amúgy ha ezt az első randin elsüti, lerepül rólam a bugyi és én kérem meg a kezét ott azonnal.

Félretettünk x összeget karácsonyfára.
Ma nekiindultunk, hogy megvesszük.
Ezzel jöttünk haza.

Az öregedés egyre egyértelműbb jeleit tapasztalom magamon. Nem fizikai jelekről van szó, ősz hajról vagy ráncokról - mert ezek sokkal rémisztőbbek.

Ma elmentünk Zsófival az Ázsia Centerbe, és az első utunk nem a sminkekhez, nem a csokikhoz, de még csak nem is a kotonokhoz vezettek. 

Hanem a teákhoz. 

Fél órát lamentáltunk a különböző teafajták előtt, végül boldogan távoztunk több dobozzal, és utána rohantunk a buszhoz, hogy tudjunk filtereket csereberélni.

Things I Love Thursday

♥ Anya-lánya nap kávézva ♥ új telefon - neve még nincs, de van rajta elől is kamera, úgyhogy csináltam gyorsan egy duckface-es peace selfie-t ♥ ebből kifolyólag rájöttem, milyen bőkezű volt idén a jézuska: új telefon, új laptop... és a többiről még nem is tudok ♥ piros rúzs - megvettem, a képen nem tudom, mennyire látszik ♥ ágyban a macskával - innen nézve olyan, mintha egy párduc feküdne a vállamon ♥ egyedül a városban ♥ mákos keksz - megcsináltam újra, szerintem a mák az én heroinom ♥ Hobbit - Smaug pusztasága - az első rész alatt rettentően szenvedtem, és gyakorlatilag felszántottam tiltakozásként földbe vetett sarkammal a járdát, míg Medvegy bevonszolt a moziba: erre annyira tetszett, hogy most nekiállok a könyvnek ♥

Soha soha soha soha soha soha x1000 nem veszünk többet a Sugár moziban popcornt.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én azért szeretem a mozis pattogatott kukoricát, mert már az épület bejáratánál érzem az illatát és forró a kezemben a zacskó.
Erre ott előre kiporciózzák zacskókba és a hideg cuccot kapja a vásárló, elvéve az egész hangulatot. Mire az ember a terembe ér vele, körülbelül olyan, mintha otthon kipattogtattam volna magamnak egy adag mikrósat, megutaztattam a buszon majd villamoson, és bevittem a moziba. Ha meg már megvettem, kényszeresen rágcsálom, pedig olyan, mint a besózott hungarocellbogyó.

Tudunk mi filmet nézni zabálás nélkül is.
Köszi, Sugár mozi.

Amúgy rettentő jó volt a Hobbit 2!

Most tesztelem, hány ujjal gépelek. Eddig szánalmas: Jobbon majdnem minden ujjamat használom, a balon KETTŐT. Tegnap torna közben rájöttem, hogy elég féloldalas vagyok (a jobb lábammal magasabbra és erősebben rúgok, a jobb kezemmel több ismétlést bírok ugyanazzal a súllyal), na de ennyire... Ideje elkezdeni bal kézzel fogat mosni.

Wishlist

Most gyűlt össze elég cucc, amire vágyom, hát csináltam belőle egy csini montázst. Így nekem is jobb, haladhatok sorban a beszerzésekkel.

Egy cicás pulcsi - Szerintem magáért beszél, egyszerűen tökéletes. Eredetileg egy crazy cat ladyset akartam, de ez egy fokkal még jobb.

Fonalak - Szeretnék kicsit ügyesedni kötésileg, hogy komplexebb mintákon is kiigazodjak (mondjuk egy crazy cat lady pulóveren...), és megtanulni horgolni. Ehhez pedig sok-sok pihepuha fonal kell.

Egy shopper - Szeretem az ilyen kis vászontasikat, van már kettő, de őket kezdem unni. Én csináltam mindkettőt, csak az alap táskát vettem meg, én dekoráltam ki őket, és a harmadikkal is ez a tervem. És amilyen kis nyomi vagyok manapság, hordanám én ezt sima táskaként is, mert fuck the police.

Piros rúzs - Talán eljött a bátorságom, hogy nem csak otthon próbálgassam, hanem rendesen viseljem is. Nő vagyok, nem ártana úgy is kinézni.

Fekete szemfesték - IGAZÁN FEKETE. Nem szürke, nem csillogós, hanem sima, egyszerű, matt fekete. Még van a régi Manhattanemből, de az már kezd veszíteni a minőségéből, szerintem ígyis tovább használtam, mint kellett volna.

Csíkos hátizsák - Korábbról lehetne engem idézni, ahogy hisztiztem, hogy hátizsákot csak az általános iskolások hordanak, de ez... ez tetszik. Shame on me.

Imádom a régi gépem.
Nem titok, egy időben fanfictionöket is írtam. Ezen szerintem minden lány túlesik, amikor a fandomában nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeli.
Íme egy korai paródiám, amit egy Mary Sue sorozatba szántam, már nem emlékszem, végül elküldtem-e.
(ha van még a világon olyan, aki nem olvasta a Harry Pottert, SPOILER ALERT)

"...Így hát Mary Sue visszaszökdécselt a Nagyterembe, ahol mindenki ujjongott. De Mary Sue ügyet sem vetett rájuk, hanem a tanári asztalhoz ment, ahol Piton professzor ült magába roskadva. A múltkori eset óta, mikor Mary Sue többre tartott egy tonhalkrémes muffint a bájitaltanár társaságánál, az élete, ha lehet, még pocsékabb lett.

De most Mary Sue egyenesen Pitonhoz ment, belenézett az éjfekete szempárba, ami annyira éjfekete volt és annyira magával ragadó, hogy Mary Sue egyenesen beleszédült a férfi karjaiba. A lány érezte Piton izmos testét, mert a tanár szabad idejében, ha éppen nem Voldemortnak/Voldemortról szerzett infókat, gyúrni szokott.

Bizony! Mik nem derülnek ki Pitonról!

- Oh, Mary Sue…

- Oh, Perselus…

- Oh, Mary Sue…

- Perselus, sajnos szakítanom kell veled. Beleolvastam a hetedik könyvbe, és te meg fogsz halni, és az én érzékeny lelkivilágomnak ez nem tenne jót. Szóval pá. – kacagott csilingelő hangján Mary Sue, elvett még egy tonhalkrémes muffint és lelépett."

Things I Love Thursday

Szerettem a TILTeket, és rám is fér. Mostantól nem hagyok ki egyet sem.

♥ Advent Bécsben - aki utolsónak ér ki karácsony előtt az a záptojás ♥ új laptop - őszintén szólva nem új, de nekem az, szóval az ♥ egy délutánom elment a pakolászással, de két doboznyi múltamvacaktól megszabadultam ♥ musical nosztalgia - igen, azok ott mind színházjegyek. egy időben musicalbuzi voltam, van aláírt jegyem többek között Dolhai Attilától, MÁZstól, Bereczki Zoltántól, Kamarás Mátétól, és középen a Rebecca (3x) és We Will Rock You (csak 2x) a Bécsi Raimund Theaterből vannak. pont Medvegy előtt zárult le ez a korszak, de azon a nyáron még Svájci vonatjegyre gyűjtöttem, hogy kimehessek megnézni a Der Graf von Monte Cristót (Thomas Borchert volt a gróf!). nem jutottam el, kicsit azért sajnálom, hogy kimaradt ♥ nyugodt esték kötéssel, könyvvel és jószággal - most nagyon anyás, követ, bújik, puszilgat ♥ pihe-puha alvószokni ♥ citromos-mákos keksz - innen. most nyammogtam be az utolsó darabot, és a hétvégén tuti csinálok még egy kört ♥

RED: If you could write a daily column in any newspaper of your choice, which would it be and why?

Az egészséges táplálkozásról írnék, és jól kiosztanám az összes aktuális divatdiétát, lúgosítást, méregtelenítést (ennyire hülyének nézni a szervezetet...).

ORANGE: What is your favourite type of cheese? Have you ever been afraid to eat cheese before bed in case you got nightmares?
Rendszeresen eszem sajtot vacsorára, és még nem jött be. Amúgy nem vagyok sajtrasszista, imádom én mindet.

YELLOW: Are you happy? If not, when were you last happy?
Jelen pillanatban nem vagyok kimondottan boldog, csak diszkréten elégedett. De elég boldog voltam tegnap, amikor Medvegy megdicsérte először a sóskafőzelékem, majd egy rajzomat is, és kirobbanóan boldog a hétvégén voltam, amikor megláttam Bécs fényeit a busz ablakából.

GREEN: Many families have been on camping trips at some point, tell us about one of your tent/caravan experiences.
Húúú! A szüleimmel sokat kempingeztünk, szerintem mindegyik epic volt. Ugyan pár éve elég felnőttnek érzem magam, és nem járok velük nyaralni, de szerencsére Medvegy is megfertőződött a kempingezés hangulatával. Az idei Müncheni nyaralás egy zsebkendőnyi, drazsémintás sátorban számomra hihetetlen emlékezetes volt, a létező legjobb értelemben.

BLUE: Do the personality test on: 16personalities.com/free-personality-test and copy & paste your results. 
INFP personality vagyok. Pár éve is kitöltöttem, akkor asszem más jött ki. Úgy tűnik, változom.

"Idealism is the banner of INFP personalities – and they are proud of it. Unfortunately, it also means that INFPs can often feel misunderstood and isolated, as they are relatively rare (only 4.3% of U.S. population)." <- na ennél a pontnál adtam meg magam a tesztnek.

INDIGO: What do you wear to sleep in? How do you feel about sleeping naked?
Egyszer próbáltam, nem jött be. Maradok a leggings+baglyos póló+vastag bolyhos zokni kombónál.

PINK: What were your favourite toys to play with as a kid?
Playmobil mániákus voltam, később átálltam a Scalara, mert abban szebb volt a lófigura. Egyáltalán nem babáztam, viszont rengeteg plüssöm volt, a legkedvesebb, Coci most is itt van mellettem.

PURPLE: Do you like girls or boys? i.e. what is your sexuality?
100%osan az ellenkező nemhez vonzódom, a sajátomat annyira undinak találom, hogy én sem vagyok alóla kivétel. Bár a cicimet szeretem ugráltatni, mókás, ahogy röcög.

TURQUOISE: Send me three names for ‘fuck, marry, kill’.
Politikailag semleges blogot vezetek, és ebből kettőre csak politikusok ugranak be, úgyhogy hagyjuk.

TAUPE: Have you done anything you’re really ashamed of? Tell!
Nincs olyan sok, szerencsére nem hozok gyakran rossz döntéseket. Bár mai napig ég a fejem, ha eszembe jut, hogy kiskoromban hagytam a nálam öt évvel idősebb szomszéd srácnak, hogy letapizzon a medencében. Akkor azt mondta, ez egy "játék", és csak később esett le, hogy milyen naiv voltam.

Valamiről írni akartam, de aztán elfelejtettem, amint megnyitottam a bloggert.

Ma kegyetlen hangulattal keltem, és úgy gondoltam, ezt egy jó kis szelektálásra fogom kihasználni. Félelmetes, hány fa adhatta az életét, hogy én tyúkszaros életem majdnem minden egyes mozzanatát megörökíthessem, a maradékban pedig kitalált életek krónikáit írjam.
A felét kidobtam. A többit újraolvastam.

Ha nem írhatnék, felrobbannék, és zsigerek helyett mondatok és szóláncok tekergőznének elő belőlem.

Ma semmi kedvem nem volt elhagyni a lakást, de mivel Medvegynek kellett csípős kecsap, felcsaptam a mackós sapkámat, és útra keltem.
A pláza tömve volt, meglepően sok hozzám hasonló csődtömeg van, akik kedd délben nincs jobb dolguk, és egy plázában gengelnek. Ettől csak egyre dühödtebb lettem, utáltam az embereket, sőt, fél óra után az emberiséget is. Aztán amikor kiesett a pink kesztyűm a zsebemből, hárman szóltak és ketten szaladtak utánam vele, amitől máris jobb színben láttam a világot és tisztára meghatódtam.
De annyira azért nem, hogy átadjam a helyem a buszon hazafelé.

Kiközösítésről

Valahányszor amerikai filmekben/könyvekben szóba kerülnek a klikkek, hogy vannak a menők és a lúzerek, egy kicsit összeszorul a gyomrom.
Pedig igazán soha nem voltam kiközösítve. Eleinte a társaság középpontjában voltam, mindenhol jelen és semmiből sem kimaradva. Egy nyár alatt jutottam el arra a pontra, tizenöt évesen, amikor kiközösítettem magam. Elvonultam, olvastam, és ha odajött hozzám valaki, csak tőmondatokban válaszoltam és reméltem, elhúz végre. Ez a korszak egy évig tartott, utána szépen lassan visszaintegráltam magam a társaságba.
De onnantól semmi nem volt ugyanolyan. Kívülről láttam az egészet, és megfigyeltem. Ki az a fiú, akinek a bólintására vár az összes többi? Ki az a lány, akinek a hiányzása felborítja a rendet? És kik azok, akiket meg sem kérdeznek, akiknek a véleménye nem is számít?
Próbáltam magamat is elhelyezni, de nem sikerült: addigra valóban kívülálló lettem. Ha akartam, ott voltam, részt vettem, de többnyire láthatatlan. Mint egy másik képből származó extra kirakósdarab, ami csak akkor kezd érdekelni, amikor látod, hogy nem illik sehová.
Szerettem a gimit, de örültem, amikor véget ért. Nem volt többet szigorú lúzer-menő skála, kötelező figurák (mókamester, stréber, balfácán, mindenki céltáblája, stb.), a népszerűség abszolút és mindenek fölötti értéke. Nem értettem, és most sem értem, mi alapján osztják vagy választják ezeket a szerepeket.

Megörököltem Medvegy laptopját, rám hagyta, dekoráljam, ahogy akarom.

Először csak egy pár matricát akartam rá, mint annó Sammyn is volt.

Aztán megszaladt a ló. Egy kicsit.

Íme az eredmény.

Szerintem akkor is menő.

Reggel kaptunk csokit a Mikulástól, egy-egy táblát mindketten. 

Elvileg mindketten diétázunk.

Elvileg.

Nem tudom, miért gondolja a mostani gyerekvállaló generáció, hogy ha a gyerek elhagyja a szülő látóterét, akkor nagy eséllyel beszippantja egy külön erre szakosodott dimenzió, és a szülő, aki ezt hagyja, hanyag és fúj és hogyteheti.
Engem volt, hogy úgy kellett összekiabálni, hogy hol vagyok már, és egész jól felnőttem. És ezer százalékos biztonsággal kijelentem, hogy a jelen defektjeim nem az akkori traumákból fejlődtek ki.

Esti sétánk közben hirtelen elénk pattog egy fekete kiscica, majd az elmaradhatatlan dögönyözés után boldogan átrongyol az út túloldalára. Medvegy szomorúan néz utána.
- Olyan kis figyelmetlen, ahogy ment az úton. El fogják ütni. - felcsillan a szeme - Szerintem haza kéne vinnünk.

Teremtettem egy Bolond Macskás Pasast.