Képtelen vagyok napi másfél liternél többet inni, egyszerűen nem megy.

Hazahoztunk egy dobozt. A macska öröme határtalan. Egyébként felszereltem neki egy deszkát az ablakhoz, mostmár kedve szerint mászkál ki az udvarra.

És most megyek szendvicseket gyártani.

Ma randiztunk, amolyan régimódin, ami nekünk valahogy kimaradt: fagyi-süti, mozi, utána Gellért-hegy, kaptam virágot, aztán csöpögő esőben át a Lánchídon.
Végül felpattantunk a trolira, és együtt hazajöttünk a macskánkhoz, aki kipurrogta a belét örömében, hogy végre itthon vagyunk és adjunk már neki enni.

Vettem egy kék müzlistányért és egy kis kék csíkosat. Anyukám utálta, hogy ahogy törtek az étkészlet darabjai, ha négynél többen akartunk együtt enni, valaki kilógott a sorból.
Én idáig nem akarok eljutni: nekem két egyformám sincs.

Tegnap torna közben Dorc folyton a lábam alatt ugrándozott, így sátáni ötletem támadt.
A macskára szíjaztam a félkilós bokasúlyom, mint egy kis nyerget, aztán elgurítottam neki a kedvenc csörgőslabdáját. A látványtól fetrengtünk a röhögéstől, így Medvegy telefont ragadott és levideózta, ahogy a kicsi jószág úgy imbolyog és vergődik a lila labda után, mint egy kis részeg.
Megmutattam anyukámnak, szerinte állatkínzó vagyok, és felnyom a WWFnél. De azért röhögött.

(és utána kapott egy kis marékkal a kedvenc sajtos jutalomfalatkájából, úgyhogy kérem ez tiszta üzlet volt)

Amikor már a negyedik nővért hívták, hogy csodálja meg a vénámat, kezdtem pirulni. Ilyen szép bókokat is ritkán kap az ember a keringési rendszerére.

Mellesleg kicsit elszoktam tőle, a tű elsőre akkorának tűnt, mint egy spagetti szívószál PVC cső metróalagút. De túléltem.

Ma azt álmodtam, hogy Medvegy megcsalt.
Már korábban megvitattuk, hogy ha félrelép, és én megtudom, neki eljön a világvége. Ezt megerősítve az álmomban először pusztító dühöt éreztem, de utána, amikor ott állt előttem és számtalanszor ismételte, hogy mennyire sajnálja, nem gyilkoltam, hanem csak kitöltött a néma, végtelen szomorúság. Mert tudtam, hogy bármennyire is szeretnék, képtelen lennék megbocsájtani.


(szegénynek reggel többször bocsánatot kellett kérnie álombeli viselkedéséért)

Beneveztem szerény személyem meg Medvegyet életünk első futóversenyére.
Én lázasan edzem, ő tojik bele.
Két hetem van, az alatt feltuningolom magam annyira, hogy ne a babakocsis kismamákkal és ötévesekkel fussak be. Célom az erős középmezőny, a gyakorlatilag semmiből.

Tavaszi haiku

Dorci nagyon rossz
Ellenben az idő szép
Vastag a combom.

Things I Love Thursday

TAVASZ ♥ JÓ IDŐ ♥ SOK SÉTA ♥ Dorci ♥ étcsokis-áfonyás zabpehely ♥ öten fehér köpenyben, metropolból hajtogatott csákóban ("vákuumvédelmi felszerelés") jegyzőkönyvet írni ♥ utána ugyanabban a köpenyben és csákóban utazni a kombinnyón és a metrón ♥ kint dögleni az egyetem előtt a füvön és röhögni ♥ izomláz ♥ Szabolcsi Mákos Almatorta ♥ házi füstölt sajt ♥ házi diós füstölt sajt ♥ toxikológián akasztófázni... ♥ ...melynek révén megtanulom, mi Paraguay fővárosa ♥ csajos nap keretében végigsétálni a Városligeten ♥ Stephen King ♥

Ma randiztunk, megint. Végigsétáltunk a napsütötte körúton, beültünk egy cukrászdába, és meghívott egy sütire (szabolcsi mákos almatorta cukormentesen - szavak nincsenek finomságára), amit a teraszon fogyasztottunk el.
Tavasz. Idén először. Mintha minden új lenne, pedig már régóta nem az.
Ilyenkor olyan jó érzés lenni.

El is felejtettem, hogy én szeretek egyedül lenni. Mindig is szerettem, ezért lehet, hogy életem első 17 évében nem volt pasim, sem említésre méltó szociális életem. Lehet, hogy ezért önzőnek tűnök, de annyira élvezem a saját társaságom, hogy nem mindig igénylem másét.
Régen lazán eljártam egyedül: sétálni, könyvtárba, kávézni, sőt, moziba és színházba is. Ez persze megváltozott, mióta párosban tolom, és ezt egy cseppet sem bánom. Ugyanis Medvegy társaságát éppen annyira élvezem, mint a sajátomat.
Ennek az egésznek a konklúziója:
1: ha veled vagyok, azt jelenti, hogy veled akarok lenni, nem pedig nincs jobb dolgom.
2: az utóbbi időben alig voltam magammal, ideje ezt pótolni, mert féltékeny leszek.

Akarok egy magassarkút.

Ez a hétvégém Medvegytelenül alakul, napok óra stresszelem magam a gondolattal, hogy mi lesz velem szombat este, mivel konkrétan (tényleg konkrétan, nem szófordulatként) évek óta akárhogy is alakul a napunk, este mindig az ő karjaiban alszom el.
Lehet összenövésnek meg egymásra akaszkodásnak nevezni, de én ezt élvezem, úgyhogy nem érdekel.
Bekészítem holnap estére a Sherlockot, a könyveimet és egy doboz teát, és tuti beszélgetni fogok a macskával.

Néha egészen komolynak érzem magam, amikor a miliméterpapír fölé görnyedve próbálom rekonstruálni az oszcilloszkópon látott ábrát.
Aztán amikor a KMNO4-oldatainkat a felvisszük a liftben a spektrofotométerhez, és közben azt játsszuk, hogy a babarózsaszín lötyijeink halálos vírusok amik kiszabadulva elhoznák a zombiapokalipszist, akkor meg fehér köpenyes óvodásnak.
És mindkettőt élvezem.

Volt valami furcsa Dorci fizimiskájában, amikor hozzánk került, és beletelt egy kis időbe, mire rájöttem: nincs bajusza. Nem nem nőtt, hanem levágták. Néhány eleven kis rosszcsont biztos jó mókának találta.

Inkább kihagynám a prédikációt a macskák hatodik érzékszervének fontosságáról, amit így Dorc fejlődésének eme fontos szakaszában nem tanult meg használni, elvégre már kezd visszanőni. 

De amikor az ölembe bújik, és a lábamra hajtja a fejét, olyan, mintha gombostűkkel szúrkálnák a bőröm. Borostás a szentem.

(Igyekszem nem folyton a macskáról beszélni, élőszóban visszafogom magam, így ez az utolsó menedékem. Azt hiszem, a környezetem lelki épsége érdekében kénytelen leszek egy cicablogot nyitni, és később TUTI fogok vezetni babablogot is)

Bal oldal: az én macskám a múlt héten.
Jobb oldal: valaki más macskája kb. 5000 évvel ezelőtt és kb. 2500 km-rel arrébb.

"Levágassam a töredezett hajvégeket? Kizárt." - mondja a csillogó szőke hajzatát dobáló nőci az új samponreklámban, én meg majdnem ráborítottam a dohányzóasztalt a tévére.
Igen, buzdítsák csak tovább a sok idióta lányt, akik rögeszmésen ragaszkodnak sz.rrátört, de "szép hosszú" hajukhoz. Nem tudom, miért, de kevesen fogják fel, hogy nem véletlenül kell egészségügyi vágásra járni három-négy havonta. Egy-két centi rövidülést nem csak a pasik, de senki sem vesz észre, a haj viszont láthatóan szebb lesz, és sokkal élettel telibb, mint bármelyik csodasampontól.
A töredezett hajvégeket meg semmilyen balzsammal, pakolással, olajjal vagy ráolvasással nem lehet megjavítani, legfeljebb ideig-óráig összeragasztani.
Szóval röviden: olló.

Az absztinencia egyetlen hátránya, hogy jogsival párosítva az ember taxisofőrré válik.

Crazy Cat Lady Problems

- A cica olyan ragaszkodó, hogy soha nem vagy egyedül. Még a vécén sem, mert megtanulja kinyitni az ajtót.
- Órákig nem mersz megmozdulni, mert hangosan dorombolva alszik valamelyik testrészeden.
- Hízelegve az arcodhoz hajol, majd ásít egy hatalmasat. Ilyen szaga lehet egy déli napon felejtett konzerv tonhalnak.
- Legbékésebb álmodból hajnali háromkor arra ébredsz, hogy egy érdes cicanyelv belenyal a füledbe.
- Hiába veszed neki a lazacos, borsó vagy tojásos, csudifinom cicakaját, jobban érdekli, amit te eszel. Legyen az sajt, zabpehely, spagetti, leves vagy paradicsom.

Ma voltam Csernus Imre előadásán a férfilélekről.
Most hozzábújok a saját példányomhoz és még emésztem a hallottakat, elég kemény volt.

Megosztó téma következik

Megnéztem a Néma sikoly illetve a 22 hét című csodás abortuszellenes alkotásokat, meg egyébként is több kedves plakáttal találkoztam az utcán az utóbbi időben, és most zakatolnak a gondolataim.
Nem vagyok vad feminista, vagy bármelyik vallás elvakult híve, nincs gyerekem és terhes sem voltam soha - de majd szeretnék. És már most szeretem annyira a jövendőbeli kisfiamat gyerekemet, hogy a tőlem telhető legjobbat szeretném nyújtani neki. Egy gyerek rengeteg áldozatot igényel (időt, érzelmet, csúf anyagi dolgokat, mint ennivaló, ruhák, amiben nem csúfolják ki, esetleg olyan luxusholmikat, mint játékok vagy úszásoktatás), ami mindenkinek jár.
Személy szerint nem hiszek az élet szentségében: a minőségét klasszisokkal többre becsülöm a lét puszta tényénél. A saját életemhez is addig ragaszkodom, amíg azt tehetem, ami engem boldoggá, az életem érdemessé teszi, nem pedig amíg dobog a szívem. Így ha a gyerekemnek (csúnya birtokosviszony: az ÉN, a SAJÁT gyerekemnek) nem tudok olyan életet nyújtani, amit megérdemel, inkább magamra vállalom ezt a bűnt.
A gyerekem lesz, és őt várni akarom, nem megtűrni.

Medvegy új pornóötlete: Anya, lánya és a pizzáscica.