2012. július 31., kedd

Attila, a hun

Én: Te jó ég, mi az a párnádon?
Ő: Hát... úgy tűnik, vér.
Én: Álmodban vérzett az orrod?
Ő: Ezek szerint.
(csönd)
Én: Megnéznéd, legalább a tarkóm nem véres?

(éjjel én voltam a kiskifli)

2012. július 28., szombat

First World Metal Problems


Ma merő véletlen volt, hogy elindultunk otthonról, és csak az utcán döbbentünk rá, hogy Medvegy fekete nadrágot visel fekete Jackes (Nightmare before Christmas) pólóval, én meg fekete alapon szürke virágos szoknyát fekete trikóval.
Hordunk mi színeket is azért! Bár a fekete is egy szín.

2012. július 27., péntek

-

Annyira nagyon örülök magamnak manapság, hogy csak ma jutott eszembe a fogadalmam, amit akkor tettem, amikor még csak kezet tördelve "lógtam a levegőben": hogy csinálok egy külön blogot az emelt kémia érettséginek.
Mit ne mondjak, jelenleg kisebb gondom is nagyobb a jövő nemzedék segítésénél, de ha egyszer megígértem...

2012. július 26., csütörtök

-

A Duna Plázában ülök egy szúrós, de végülis kényelmes fotelben, a leendő csoporttársaimmal beszélgetek, vitatkozunk Medveggyel, mi legyen a nevem, ha egyszer úgy dönt, feleségül vesz (én a Jolánra szavazok, de neki az nem tetszik), ás már van ETRem is, ami úgy meghatott, hogy majdnem könnyeket csalt a szemembe.
Ja, és pisilni is kell.

2012. július 25., szerda

Új

Tegnap este nem tudtam aludni az izgalomtól. Medvegy már jó ideje szuszogott mellettem, nekem meg csak azon járt az agyam, hogy mennyi minden fog most velem történni...
Valami hasonlót éreztem, amikor összejöttünk. Hogy most minden, amiről álmodtam, valóra válik. Annyi élmény, lehetőség áll előttem, és én olyan izgatottan várom!
Új naplót kezdtem, és facebookon is szelektáltam. Nincs már szükségem az iskolai közmunka vagy a bioszos csoportra, és pár ismerőstől is megválok. Ha már változik a világ, változzon nagyon!

(de azért nem festem be/vágom le a hajam, és Medvegyet sem áll szándékomban lecserélni)

2012. július 24., kedd

!!!

Felvettek.
Egyetemista lettem.

-

Hamarosan mindenre fény derül, én meg itthon ülök és szorongok.
De akármi is lesz, még az is jobb annál, hogy egy hónapja csak lógok a levegőben.

2012. július 23., hétfő

-

Letol, hogy miután rendet rakok, nem találja a cuccait, és most is keres valamit, de nem tudja, merre van, de ő itt hagyta azt asztalon, erre most nincs itt.
Én meg végighallgatom, és előhúzom a táskájából a kérdéses dolgot, amit ő tett oda, csak már megfeledkezett róla.
Na, az ilyen csendekért érdemes élni.

2012. július 20., péntek

Néha a Margitszigeten kell sírni ahhoz, hogy tisztán lássunk dolgokat.

life sign

Kitört az allergiaszezon, így noha kevés dolgot utálok jobban, mint takarítani, kénytelen voltam sterilszobává alakítani a hálóvackunkat (még az ágy alá is bemásztam ecetes vízzel).
Egy hosszú estére hibásan választottam cipőt. Mint azt már írtam, ha egy cipő töri a lábam, azt akaratpróbaként fogom fel. Szerencsére igen magas a fájdalomküszöböm, mert imádok sétálni, és majdnem három órát romantikáztunk az esti belvárosban. Az utcánkban már sántikáltam, itthon mindkét lábam vérzett, és lábanként két vízhólyagról tudok.
Most meg Gossip Girlt nézek és bepakolok a vidéki hétvégénkre.

Gondolom sokan aggódtak értem, úgyhogy talán mégis tartozom valami magyarázattal, miért is ritkulnak meg a szösszeneteim.  De most túlságosan lefoglal az életemben a közeljövőben beálló rengeteg és igen nagy változás. Idővel minden kiderül majd, semmit sem szeretnék elkiabálni.

2012. július 16., hétfő

Tanácsok sátorozáshoz/kempingezéshez

Lassacskán rutinos kempingezőnek mondhatom magam, elvégre sátoroztam tengerparton, tóparton, városban, hidegben, melegben, esőben... A kemping ugyanis lényegesen olcsóbb, mint a szálloda, szóval szenvedélyes utazóknak korlátozott anyagiakkal tökéletes, viszont cserébe pár dologról le kell mondanunk.
De ha felkészülünk, a lemondások nem lesznek drasztikusak. A sátorozás ugyanis egy életérzés, amivel vagy azonosulni tudunk, vagy nem. Elvégre sehol máshol nem köszön ránk egy idegen, akivel együtt megyünk fogat mosni, nem lehet éjszaka gitárszót hallani, és sehol nem fogunk hajnalban szembejönni álmos tekintetű, meztelen pasikkal (csak egyszer ugyan, de megtörtént).

- Sátorvételnél az x személyes sátor azt jelenti, hogy x nagyon vékony ember csomag nélkül. Ha nem csak aludni kell majd és a kényelemre is gondolunk, érdemes egy kicsit nagyobbra beruházni.

- Az alap neszesszert jobb kiegészíteni vécépapírral és egy rakat nedves törlőkendővel. A kempingek mosdói többnyire nincsenek túl jó állapotban, papucs nélkül megközelíteni nem ajánlatos.

- Szárítókötél! Viccesen hangzik, de a sátor kötélkéire a vizes fürdőruhát még ki lehet tenni, de a törülközőt már nem.

- Aki igényli, kisszék vagy kisasztal. Nekem mondjuk nem gond, hogy egy hétig nem tudok lógó lábbal ülni, de valakinek ez kényelmi kérdés. Ugyanígy piknikpokróc, amire ki lehet ülni vagy feküdni.

- Biztosan zárható tárolódoboz. A természet lágy ölén minden, ami ehető, célpont a hangyáknak és egyéb élőlényeknek. Valamint egy kevés mosogatószer, ha enni is szeretnénk.

- Az éjszaka többnyire a tengerparton is hideg, úgyhogy elkélhet a vastag zokni, pulóver. Éjszakai mosdólátogatóknak továbbá zoknival kompatibilis kijárós papucs és elemlámpa.

- A mosdó mellé verni a sátrat elsőre jó ötletnek tűnhet, mégsem ajánlatos. Lehet, hogy nem kell sokat gyalogolni, viszont a szagok zavaróak, és az az egyetlen helyiség, amit ugyanolyan gyakran látogatnak éjjel tizenkettőkor, mint hajnali ötkor.

- A sátor fala nagyon vékony, minden be- és kihallatszik. Általában szokott lenni zajtilalom, de a nyugodt alvást biztosítandó, vigyünk szemmaszkot és füldugót.

- A kemping egy ideiglenes közösség, ezért nagy az összetartás, nem piszkáljuk egymás cuccát. Mégis, inkább ne vigyünk kísértésbe tisztességes embereket se, és ne hagyjunk látványosan elől értékes holmit. A portán vállalnak értékmegőrzést, illetve ha szépen mosolygunk, ott lehet hagyni elektronikus kütyüt tölteni.

2012. július 12., csütörtök

Monte Cristo

"M. Beauchamp," interposed this strange man, "the Count of Monte Cristo bows to none but the Count of Monte Cristo himself."

2012. július 11., szerda

felvi.hu

Tegnap végre rádöbbentem, hogy a tavalyi nem túl magas ponthatárt és az én ahhoz képest magas pontszámomat figyelembe véve igen nagy a valószínűsége, hogy felvesznek az egyetemre, úgyhogy most azon aggódom, hogy biztos elrontottam valamit a e-felvételi közben. Tehát így se vesznek fel, csak vigasztalhat a tudat, hogy nem a képességeim miatt, hanem azért, mert simán BÉNA VAGYOK.

2012. július 9., hétfő

Buddhulunk

Medvegy kitalálta, hogy neki nem elég az Asperger, ő buddhista aspergeres akar lenni. Jövőhéten megyünk közös meditációra (mivel az én vallási meghatározásom "mindenre nyitott és kíváncsi zsidó", még belefér), és már most könyveket olvas a témában.
Mit is mondhatnék... Büszk.

2012. július 8., vasárnap

Gasztrorgazmus

El is felejtettem, milyen ISTENI FINOM tud lenni az IGAZI hamburger. Nem a mekis/börgeres szemét, hanem a buciban megbúvó isteni csirkehús, salátalevéllel és paradicsommal, a tetejébe némi mayóval és kechuppal...
Medvegy vett magának egyet, és belekóstoltam. Kedvenc szomszédasszonyom mondta a legfinomabb étkekre, hogy "egy nemi élmény", és valóban, ez is az volt.
Úgyhogy a jövő hét projectje előállítani ezt az istenek eledelét egészségesen.

2012. július 6., péntek

pitty

Reggel arra ébredtem, hogy pittyeg Jürgen visszaszámlálója az időzített fotózáshoz. Pitty, pitty, pitty... kinyitom a szemem, és Medvegy szentségel fölém hajolva, hogy olyan cukin aludtam, le akart fotózni, csak időzítettben hagytam a múltkor, így volt tíz másodpercem meghiúsítani a tervét.
("cuki" = fejem fölé dobott karok, nyitott száj)
Aztán meg végigpróbáltam a fürdőruháimat ("nincs egy göncöm, amit felvehetnék"), és végül közös megegyezéssel választottuk ki holnapra a megfelelőt. Mert megyünk a Balatonra (jövendőbeli) anyósomékkal!
(Életemben háromszor voltam a Balatonnál: egyszer osztálykiránduláson, egyszer kiskoromban oda nyaraltunk a barátainkkal, és tavaly ősszel. ENNYI)
Most meg megyek turkálóba, mert nincs egy göncöm sem miért ne.

2012. július 5., csütörtök

TAG - megint

1. Van olyan beceneved amin csak a családod hív?
Igen, anyukám csavargatta egy időben a nevemet, és halál idegesítő volt, amikor az egyik messzitávoli rokonlány meghallotta és ő is elkezdett úgy hívni. Ilyenekhez szerintem csak az anyukáknak van joguk.

2. Milyen fura szokásod/szokásaid van/vannak?
Utálok vendégségben pisilni, mert meg vagyok róla győződve, hogy mindenki elképzel a vécén ülve. Minden járművön becsatolom magam, ahol van biztonsági öv. Akárhová lépek be, jó hangosan köszönök. Mindig lenyalom a joghurtospohár tetejét. Ha közösen eszünk, megvárom, amíg mindenki előtt van étel és csak akkor kezdek enni.

3. Van valamilyen furcsa fóbiád?
Kiskoromban rettegtem a sötéttől és a bohócoktól (egészen kicsi voltam, amikor a cirkuszban a bohóc lehívta apukámat a színpadra. én ezt elrablásnak éltem meg, és még ma is emlékszem, ahogy ott ülök a műanyag székben, és elképesztően kétségbe vagyok esve), de mindkettőt kinőttem. A testem bármiféle csonkolásától vagy deformálódásától való félelem szerintem furcsának minősül (miközben a 127 órát olvastam/néztem, végig az járt a fejemben, hogy én inkább meghaltam volna, mint hogy a kezem nélkül éljek. a deformitás miatt a terhesség gondolata sem tölt el örömmel).

4. Van olyan dal amit ha egyedül vagy otthon hangosan bömböltetsz, de ciki lenne mások előtt is bevállalni?
Igazából nincs, ha emlékszetek, a viking folk metált is bevállaltam, pedig annál cikibb most nem jut eszembe. Talán a német musicalekkel nem vágnék fel, de azt sem szégyellem.

5. Van valami faksznid? Valami amit nem tudsz elviselni ha mások csinálják, pedig sima hétköznapi dolog.
Nyelvhelyességi, fogalmazási hibákra, ok nélküli káromkodásra, helytelen szóhasználatra igen háklis vagyok. Ja, meg a szipogás.

6. Van valami fura szokásod ha ideges vagy?
Rágom a számat és hadarok.

7. Az ágy melyik oldalán alszol?
A falhoz közelebb esőn, akármelyik is az.

8. Mi volt az első plüssállatod és hogy hívták?
Kockás Maci, vagyis Coci. Elképesztően ragaszkodtam hozzá, képes voltam éjjel sírni azon, hogy mi lesz, ha Coci elszakad? (igen, már gyerekként is hülye voltam) Egyébként még mindig megvan, az ágyamban a többi plüssel.

9. Mit rendelsz általában a kávézókban?
Nem iszom kávét, de ha mégis, de akkor általában valami édeset-tejeset, aminek az igazi feketekávéhoz sok köze már nincs.

10. Van olyan tipp vagy tanács amit hangoztatsz hogy fontos, de általában nem tartod be?
Nincs nagyon, amit prédikálok, azt iszom.

11. Melyik irányba fordulsz a zuhanyzóban?
A csap felé.

12. Van valami furcsa testi adottságod?
Visszafelé hajlik a könyököm, és tudok "W"-ben ülni

13. Mi az az étel amiről tudod hogy nem egészséges de szereted enni mert megnyugtat vagy csak simán imádod?
Nagyon ügyelek az egészséges táplálkozásra, ezért a kártékonynak ítélt étkek egyszerűen tiltólistán vannak, és ehhez tartom magam. Az egyetlen bűnöm a tejcsokoládé, de már azt is heti egy-két kockára redukáltam.

14. Van olyan szó, kifejezés vagy mondat amit gyakran használsz?
Medvegy szerint a "Segítenél?", bár én ezt kétségbe vonnám.

15. Miben alszol? Őszintén!
Nyáron rövidnadrágban és trikóban, télen pizsamanadrágban, pólóban, zokniban. Tudom, uncsi, de ez van.

+1 Hordtál olyan ruhát amiről, akkor meg voltál győződve hogy menő, de visszagondolva vérciki volt?
Visszagondolva az egész gyerekkorom egy nagy divatkatasztrófa volt, amíg ki nem nőtt a stílusom, néha úgy néztem ki, mint egy bohóc.

2012. július 4., szerda

1001

Medvegy (Szívem csücske mostantól így fut a blogomban; már éppen ideje volt valami kevésbbé csöpögős névvel illetni, és gondoltam, mi lehetne férfiasabb egy orosznál vagy egy medvénél - ráadásul a lába is olyan szőrös, mint az említett emlősé) bekapott valami vírust, úgyhogy egész nap itthon boldogít.
Jellemzően tegnap kitaláltam, hogy a mai napot törülközőbe csavarva, arc- és hajpakolásban töltöm, és halat ebédelek (utálja a hal szagát, és ha megérzi, hogy ettem, puszit sem hajlandó adni a számra). Erre szállíthatom a háztartási kekszet meg a multivitamint.
De estére össze kell szednie magát, mert ha tegnap volt az 1000 nap, ma lesz az 1001 éjszaka *perverzen mosolygó szmájli*

2012. július 3., kedd

1000

Ma 1000 napja vagyunk együtt.
1000 nap alatt sok minden történt. És most?

Már nem tudunk aludni a másik nélkül, és a legnagyobb forróságban is összebújunk.
Ha vitatkozunk, akkor is fogjuk egymás kezét.
Ha tökélyre még nem is fejlesztettük a gondolatolvasást, alakulunk.
Ha el is válunk egymástól, chatelünk és telefonálunk. És nem, nincs ingyenes tarifánk egymás között.
Még mindig folytatunk éjszakába nyúló beszélgetéseket.
A legfinomabb finomság utolsó falatja is a másiké lehet.
Ő elkísér drogériába, én őt játékboltba. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a másik nem fog venni semmit.
Ő lelő engem Haloban, én laposra verem Ninával és Seong Minával.

Rómeó és Júlia, bek.phatjátok: EZ a szerelem.

2012. július 2., hétfő

Így jártam apátokkal... 3. verzió

Életem tizenhatodik nyarán hirtelen valami megváltozott, megelégeltem a szinglilétet, és úgy döntöttem, nyitott leszek mindenre.
Úgyhogy riasztottam az egyik kismillió ismerőssel rendelkező barátnőmet (akivel érdekes módon azóta igencsak meglazult a kapcsolatunk), hogy szervezzen nekem egy randit. Több jelöltet is mutatott, mire az egyik ismerősének az ismerőse "kellőképp jófejnek tűnt", és belementem, hogy megadja neki az MSN-címemet. Először kicsit nehézkesen ment a dolog, de októberre sikerült öszehoznunk az ominózus első randit.
A többi pedig már történelem.


Igaz vagy sem?

2012. július 1., vasárnap

-

Ma azt álmodtam, hogy kiderült: terhes vagyok (és valamiért a terhességi teszt akkora volt, mint egy transzparens, nem akarom tudni, hogyan oldottam meg a rápisilést).
Úgyhogy elindultam a nődokimhoz, de útközben valami atomkatasztrófa vagy mi történt, és mire odaértem, a kórház ilyen lerobbant, romos hely lett, ahol a túlélők gyülekeztek (nem voltak valami sokan). Ott volt a nődokim is, én meg lerohantam, hogy lehet, hogy itt világvége van, de legyen már szíves megvizsgálni, hogy akkor most tényleg és ha tényleg, akkor mikor lehetne véget vetni a dolognak. Erre jól le lettem teremtve, hogy nem lehetek ennyire önző, hogy abortálom az emberiség jövőjét.
Szóval az álom hátralévő részében csak magamban puffogtam, hogy majd ha a pasim megérkezik, majd ő megmondja nekik, hogy kinek a gyereke lesz az emberiség nagy reménysége.

Álmomban sem vagyok normális.