-

Mikor lett megint divat a szétfotosoppolt profilkép? Kisebb koromban (értsd. 5-6 éve), amikor éppenhogy felfedeztem a fotóboltot, én is azzal szórakoztam, hogy össze-vissza rángattam a csúszkákat és élveztem, milyen művészi vagyok, de érettségihez közeledve nem illene ezt kinőni? Vagy majd egy ilyen képet mellékelnek az önéletrajzukhoz is?

-

Tegnap este visszhangzott tőlünk a lépcsőház, olyan hangosan szórakoztunk. Ne tessék rosszra gondolni, az történt ugyanis, hogy az egyik korlát pont olyan magasan van, hogy el lehet kapni és lehet húzódszkodni. Drágaszág le is nyomott jópárat, majd próbált rávenni, hogy kövessem a példáját. Hát, legalább megpróbáltam, de csak lógtam, mint zokni a fregolin, majd miután kiröhögtük magunkat (közben az járt a fejemben: ha valaha azon múlna az életem, meddig tudok kapaszkodni egy helikopter rúdjába - tuti meghalnék), összeállított nekem egy súlyzós programot, amit mostantól szorgosan csinálni fogok.
Kicsit szégyellem magam, mert amilyen megszállottan foglalkoztam a derékon aluli részeimmel, a derékon felült elég csúnyán elhanyagoltam.

-

Találtam egy blogot, amit egy étkezési zavaros lány ír. Először követni akartam, aztán kommentelni neki egy szépet, hogy "HAGYD ABBA TE HÜLYE!", de végül csak hagytam az egészet (nehogy magával rántson). "Kövér disznó vagyok, 46 kiló rengeteg... bezzeg 40 kilósan milyen boldog lennék... de ma is ettem egy banánt és egy zacskóslevest, ez túl sok..." Legszívesebben segítenék, megfognám a kezét és kivezetném ebből az egészből, de van egy mélység, ahonnan csak önerőből lehet kimászni.

És ez szomorú.

-

Gondolkodtam, mit is kérjek ballagásra (mert mint utóbb megtudtam, ilyenkor ez természetes). Ciki, nem ciki, egy csomó dolgot szeretnék; de csupa gyakorlatias, nem túlságosan ünnepi dolog jutott eszembe, mint pölö digitális konyhamérleg, bambusz kötőtű, kicsi müzlistálka, egyszerű fekete saru vagy kalória- és tápanyagtáblázat. Virágokat sem kértem (egy nagyobb csokor árából az itt felsoroltak fele megvehető), de én már csak ilyen banális és ünneprontó vagyok.

PS.: csak nekem nem tetszik az új blogspot?

-

Valahányszor Somát olvasok, meg kell állapítanom, hogy menthetetlenül prűd vagyok.
Ettől függetlenül tetszik, de trolin nem fogom olvasni, mert pirulok közben.

-

"Jó, hogy nincsen kukid, különben Siegfried lennél."

(ez természetesen a valóságban a saját nevem férfiasításával történt - szerencsére nem a nickjeinken nevezzük egymást)

Tea és keksz

Imááádok kicsike boltokat felfedezni, ahol ínyenc apróságokat szerezhet be az ember, és még az eladóval is lehet egy csöppet beszélgetni.
Mellesleg megvan a ballagós blúzom és szoknyám, de az iskolát már nagyon nincs kedvem megközelíteni.

-

Kicsivel lelkesebb vagyok a ballagást illetőleg, mióta Drágaszág felvilágosított, hogy ez olyasmi, mint egy szülinap, csak jobb (évek óta nincs igazi szülinapom; nem szeretem ok nélkül ünnepeltetni magam, és azt, hogy apukám és anyukám úgy döntött, hogy legyek, aztán lettem, nem érzem elég nagy teljesítménynek a részemről). De én így is arra tartogatok, amikor felvesznek (mivel MUSZÁJ FELVENNIÜK AZ EGYETEMRE), akkor viszont diadalmenetet tartok és mindenkinek konfettit kell rám szórni.

-

A héten háromszor fagyiztam, a takaróm alakul, viszont nem volt időm törit tanulni és körmöt vágni, úgyhogy mint látszik, a fontossági sorrend megvan, de a statisztika szerint összességében megvagyok.
Ezt alátámasztandó, a hétvégén csak egyszer rémálmodtam érettségivel és egyszer osztálykirándulással.

-

Akkor van igazán évvége érzésem, amikor először megyünk el óra helyett fagyizni (és a tanár hív meg!).

Egyébként napok óta nosztalgikus-melankólikus hangulatban vagyok, hiszen hat tanítási nap után kikerülök a zárt kis közösségből, ahol eddig viszonylag elszigetelten éltem; Erre hirtelen olyan idegesítőek lesznek mind, hogy az idő mintha lelassult volna, és túl sok az a hat nap.

-

Azt álmodtam, hogy pénteken felébredtem 9:10kor, és mivel pénteken 8ra járok, kicsit megijedtem. De aztán felébredtem, és még csak 6:20 volt, ráadásul csütörtök, amikor 9:20kor kezdődik a napom. Jól indult a reggel.
Plusz megérkezett a behívóm, vagyis az értesítő az emelt szintek helyéről és idejéről. Miután beírtam a naptárkámba (halálfejes), kicsit megijedtem, de jól vagyok. Reméljük, kitart nap végéig.

fantáziálok

Fantáziálok új, idegen városokról, macskakőről, kimondhatatlan nevű utcákról és új ételekről. Útikönyvről, térképről, igazából használt fényképezőgépről, táskából élésről.

-

Jellemzően csak azután láttam neki a takaróm megtervezésének, miután már lekötöttem két kockát. És mivel némileg megalomániás vagyok, kitaláltam, hogy a takaróm közel 2x2 méteres lesz. Ezután kissé elcsüggedtem, amikor kisült, hogy így életem végéig fogok kötni, és jócskán elcsüggedtem, amikor kiszámoltam, hogy így az összértéke meghaladja majd az 25.000 HUF-t.

Úgyhogy újratervezés, engedtem innen, engedtem onnan, így lesz egy átlagos méretű takaróm, amit télre be tudok fejezni, és csak cka. 15.000 pénzbe fog fájni. Hű, de gazdag vagyok, mégis évek óta kuporgatok egy nyomoronc Martens bakancsra.

fantáziálok

Nyaralásról fantáziálok, tengerpartról, fenekemre tapadó homokról, meg a Che Guevarás strandtáskámról, amit még akkor vettem, amikor kommunistapiros kitűzőt és pólót hordtam és Moldova Györgyöt olvastam.

-

Nemrég arról beszélgettünk, hogy még évekig az iskola lépcsőjén fogunk ébredni átmulatott éjszakák után, mert a lábunk automatikusan idehoz minket. Hát, tizenhárom év csak nem múlik el nyomtalanul.

-

és most alszunk.

-

Elkezdtem kötni életem első takaróját. Télre remélem kész lesz, mert akkorra kéne befejeznem a dolgozós poncsót is, hogy ne fagyjon meg az irodában (elsőre leesett az állam, mivel én sem hordok poncsót, de ha neki ez kell a boldogsághoz, ki vagyok én, hogy megfosszam tőle?). Szóval el leszek foglalva.
Mondtam már, hogy szeretek kötni?

UPDATE: kész az első kocka, még cka. 34 kell.

-

Ezt el sem hiszem! Ma nézelődtem facebookon, és tényleg vannak, akik a férjükkel/pasijukkal közösen regisztrálnak! Kovács János és Kováncs Jánosné Juliska, így, együtt! Igaz, mi is az összenövés határán állunk, de ez azért még nem merült fel.
Brr.

-

Az ágy még bevetetlen, úgy rohant el, esernyőt is majdnem itthon felejtett, pedig mintha esőcseppeket látnék az ablakon. Almás teát iszom és ábrándozom, félek és bizakodom. Még tizenkét perc van az önmagamnak engedélyezett szabadidőmből, én meg ilyenekre fecsérlem.
Álmomban volt egy kiscsibém.

-

- Hú, de fázom... ideadod a pizsamanadrágodat?
Levette és odaadta.
Azt hiszem, megfogtam az I.ten lábát.:)

Pápa

Nem XVI. Benedek, de még csak nem is a lényegesen szimpatikusabb II. János Pál, hanem a város, ahol vasárnap Szívcsücsök-rokonokat látogattunk (ha a párom szülei anyós és após, a nagyszülei nagyapós és nagyanyós?).
Rég elfelejtettem, mennyire szeretek vonatozni, a 2*2 óra 50 perc alatt majdnem végig ablakon kibambultunk és beszélgettünk, pedig hjajj-de-fogunk-szenvedni felkiáltással vittünk egy csomó könyvet meg tanulnivalót.
Most viszont irány tanulni, mert kissé el vagyok maradva az eredeti terveimhez képest.

szivecske

BOLDOG 2 és 1/2 ÉVET NEKÜNK!

(mert az már negyed évtized)

-

Végignéztem az ÖSSZES képet, ami a sulim honlapján volt, hogy mégis, mennyi marad belőlem, ha idén elhúzok ebből az iskolából.
Hát, lesz egy két éves kép egy sportnapról, amin hosszú hajjal, háttal a kamerának, törökülésben osztom az észt, és én is csak onnan ismertem meg magam, hogy az izraeli sálam van rajtam.
Aztán még egy, amikor a tavalyi ballagáson mondok valamit a végzősöknek.
A saját szalagavatómról pedig két darab képen nézek ki normálisan (plusz egyen csak a háttérben ülök és igen gyanakvóan nézek), meg három csoportképen fel lehet ismerni.

Szóval ennek két oka van: soha nem éltem túl aktív iskolai életet (az ilyen programokról amint tudtam, meglógtam, vagy el sem mentem), meg aztán nem is szeretem, ha fotóznak (kivéve ha Ő fotóz, neki szabad).

-

Életem Párja újra gyúrni edzeni kezdett, úgyhogy tegnap megsétáltattunk egy kilónyi finomabbnál finomabb fehérjeport a Körűton, este pedig gyúrós testépítő magazint olvastam, amíg ő hokimeccset nézett (az a rész verte ki a biztosítékot, amikor az egyik srác ellenőrizte, melyik fogát verték ki).
Egyébként úútálok ilyen gyúrósboltokba body builder shopokba járni, mindig sápadtnak és nyüzügének érzem magam.

-

Ma valami elképesztő dolgot tudtam meg: kell számológép meg függvénytábla matekérettségire! A törire meg töriatlasz! Gondolta volna ezt bárki is?
És a legfantasztikusabb: mindez 45 percet vett el az életemből!

Imádom az iskolát, de tényleg.

-

Akartam ám írni valami hasznosat is, csak aztán sorozatot néztünk én meg már fáradt vagyok és semmi ötletem (kedvem) ehhez az egészhez.

-

Azt hiszem, kezdek kiegyensúlyozottabb lenni.
Örömből mozgok, figyelek arra, hogy ne egyek egészségtelenül (sokszor keveset és alacsony GIt - bizony, már a szénhidrátot is számolom, hamarosan nem csak két lábon járó kalóriakalkulátor, hanem ch-táblázat is leszek!), többet takarítok és a rendre is igyekszem figyelni, pedig az az én achilles-sarkam. Hosszúakat sétálunk és a héten ismét fagyiztunk, pedig hideg volt.
Már csak tanulni kéne rendszeresebben, és komolyan nem lenne nálam boldogabb.

UPDATE: ma a hasizmos pakkban volt egy egész csöppnyi karizom is: egyenes karokkal kellett volna tartanom egy két kilós súlyzót. A hasizmom elvan, a törülközőmet viszont alig bírtam feltenni a szárítóra.