2011. augusztus 31., szerda

-

Elkezdődött a tanév. Én meg olaszt tanulok. Bona sera, mi chiamo Sieglinde.
Össze vagyok zavarodva és közben iszonyú elszántnak érzem magam. Valaki mondja meg nekem, hogy mit csináljak, és megcsinálom.

(emeltszintűzzek kémiából? csak mondja valaki, hogy ez a helyes képes vagyok rá, és menni fog...)

2011. augusztus 30., kedd

-

Ha az évnyitó időpontja fél órával az évnyitó időpontja előtt tudatosul bennem, nem izgulok feleslegesen és rekordidő alatt megtanulom belőni az új frizurámat.

2011. augusztus 29., hétfő

RETURN

A nagy visszatérés.
Na majd később, csak, hogy tudjátok: nem nyelt el a tenger. (sajnos?)

2011. augusztus 27., szombat

-

Jelen pillanatban valószínűleg a Mariahilferstrassén rohangálok fel-alá, kezemben számtalan szatyorral, mint az amerikai filmekben, és éppen "nem kapok semmit" szülinapomra (megbeszéltük, hogy nekem egész évben szülinapom van, és én egyébként is úgy döntöttem, hogy örökre 18 éves maradok).
Hamarosan visszatérek, ami alvás szempontjából bizonyára fellendülés, mégis csak azért várom, mert valaki nagyon fontos itthon maradt. Tudjátok, én valójában vándor vagyok.

2011. augusztus 24., szerda

Schwani


Schwani, a Németországi hattyú hat évig udvarolt a traktornak. Mindenhová elkísérte, és órákig szerelmesen búgott kiválasztottja kerekének. Hat évig kitartott mellette, annak ellenére, hogy soha, a legcsekélyebb visszajelzés, megerősítés sem érkezett.
De most feladta, és már egy kacsának teszi a szépet.
Ennél romantikusabbat elképzelni sem tudok, pedig mint az feltűnhetett eddig, nem vagyok az az érzelgős alkat.

2011. augusztus 23., kedd

-

Tegnap kiderült, ki halt meg a Jóban Rosszbanban, én meg nem láttam élőben! Boldogtalanságomra nincsenek szavak.

2011. augusztus 22., hétfő

-

Jelen pillanatban minden bizonyára egy tengerparton punnyasztom magam, olvasok, zenét hallgatok és közben azon agyalok, hogy mikor indulunk már tovább. Nem vagyok egy passzív pihenős típus.

2011. augusztus 20., szombat

-

Ma ismét voltunk túrázni, de ezúttal felszerelkeztem zárt cipővel meg egy liter ásványvízzel, úgyhogy lényegesen élvezetesebb volt. Csak egy kicsit vesztünk el, csak egy párszor kellett visszafordulnunk, megmásztunk egy lejtőt, ami olyan meredek volt, mint egy háromszög oldala, meg felfedeztünk egy kis házikót egy fán. Aztán lelibegünk a libegőn.
Ja, és meg akartuk kóstolni az idei ország tortáját, de akkora volt a sor, hogy hagytuk a fenébe. Inkább veszünk cukrászdában egy hét múlva, és azt porcelántányérból esszük meg egy udvaron, nem pedig papírtányérból műanyagvillával.
És most megyek vissza hozzá, mert ez az utolsó közös napunk. Komolyan úgy viselkedünk, mintha börtönbe mennék évekre, nem nyaralni egy hétre.

2011. augusztus 19., péntek

Készülődés

Cuccaim összepakolva (három bikini, rövidgatya, szalmakalap, két napszemüveg [egy olcsó tengerpartra és egy drága városba], kalap, könyvek papírból, könyvek Rudolf Péter által mesélve, sok zene, tollak, füzetek, fényképezőgép, elemlámpa és Uwe, a plüsstehén), anyukámmal tervezett program alaposan átbeszélve ("Akkor majd alattunk a kocsi, és lesz, ami lesz?" "Valahogy úgy"), hasam lapos, szőrtelenítés jövőhétre megoldva, alapszín felszedve, időzített poszt időzítve.

Közel két éve nem telt el nap, hogy nem találkoztunk és lassan egy éve minden éjjel az ő szuszogására alszom el.

2011. augusztus 18., csütörtök

Vagánynak érzi magát

Ma fogtam a kék szemceruzámat, amit akciósan vettem (megvan már egy ideje, mert annyi pénzért még akkor sem lehetett otthagyni, ha nem használok feketén kívül más színt), és szépen kihúztam vele a szemem. Olyan hihetetlen stílusosnak éreztem magam, hogy gyorsan megsétáltattam a szemfestésem a könyvtárban.
Most meg szenvedek az allergiától, ami most tetőzik, miképp azt a híradóban is bemondták. Jessz.

-

- Milyen furcsa bokszer már ez!
- Ez az én sportmelltartóm.

Amikor ilyen kis ruhaanalfabéta, olyan édes, hogy jól összepuszilgatom.

-

Kiolvastam a Barbibébit. Azt hiszem, ehhez nem szükségeltetik kommentár.

2011. augusztus 17., szerda

-

Újabb iskolakezdési csekkek várnak elverésre, még szerencse, hogy nem egyedül veszem a nyakamba a plázát, és nem is a Mr. "jajjnemámeginruhabolt, ezjóleszmennyünkmá"-val, hanem Miss "hmm biztos jó ez? ne nézzük meg inkább még egyszer az előző helyen?"-nel.

2011. augusztus 16., kedd

-

Lassan két éve, hogy pápaszemes vagyok, és kapok majd új lencséket ennek örömére (vagyis annak örömére, hogy ezalatt a szemem tovább romlott).
Juhú.

-

Én: Rettenetes álmom volt.
Ő: Nekem is.
Én: Neked mi?
Ő: Álmomban szakítani akartál velem. Telefonon.
Én: Az enyém rosszabb volt. Bulizni szerettél volna menni, úgyhogy elmentem egy házibuliba, hogy felderítsem neked a terepet, de totál kívülálló voltam és úgy kiutáltak, mint az amerikai tinifilmekben.
Ő: ... És ez neked rosszabb, mint az, hogy szakítani akarsz velem?

2011. augusztus 15., hétfő

-

Szorgos szervezés után döntés született. Szombaton még együtt vagyunk, megnézzük a tűzijátékot pokrócról  és közben termoszos teát iszunk, aztán én másnap hajnalban nekivágok Európának a szüleimmel. Irtó disszonáns, mert rettentően várom (bénítóan hosszú ideje nem léptem át országhatárt), mégis a szívem szakad meg, hogy ő nem tud jönni...

-

"Te úgyis itthon vagy, kiporszívóznál?"
"Elmosogatsz, ha már itthon vagy?"
"Leugranál a postára feladni egy levelet? Úgysem mész sehová, nem?"
"Fesd majd le a rácsot, amíg itthon vagy!"
"Elugranál az OTP-be, ha már úgysincs más dolgod?"

A tököm televan, nem akarok többet itthon pihenni.

2011. augusztus 14., vasárnap

-

Ma voltunk pizzázni, a délután pedig "csináljunk valamit" alapon kimentünk túrázni.
Tekintve, hogy csak járdás kolbászolás volt tervbe véve, szoknyában és szandálban jártam az erdőt. Hazaúton csinált rólam jópár cuki fotót. Most jól érzem magam.

2011. augusztus 12., péntek

-

Oké, végre nem vagyok ön- és közveszélyes, viszont olyan görcseim vannak, hogy nem bírok kiegyenesedni.
Így jár, aki hisztis.

(most ismét két hetet késett, pedig már kezdtem bizakodni, a múltkor csak két nap volt a csúszás)

2011. augusztus 11., csütörtök

-

Tegnap egy kicsit magam alá kerültem, de ahelyett, hogy belemerültem volna az önsajnálatba és újabb fél méternyi sálat kötöttem volna, megembereltem magam és németet nyelvtant tanultam.
Úgyhogy este nem belezokogtam a párnámba, hogy egy újabb nap, ami közelebb vitt a rettegett érettségihez, én meg nem tudok semmit, hanem elégedetten somolyogtam, hogy ha a világot (még) nem is, magamat egy kicsit legyőztem.

2011. augusztus 10., szerda

-

Szorgosan költöm életem utolsó iskolakezdési támogatását.
Vettem már belőle füzeteket, tollakat, vázlatfüzetet, ceruzákat, radírt, hegyezőt, ollót a kézimunkaládámba, német nyelvvizsgára felkészítő könyvet, élvezhető könyvet, farmernadrágot (két éve az elsőt!), fekete cipzáras pulcsit hosszú ujjakkal és kapucni nélkül, meg elemlápát és bele ceruzaelemeket, és ami a legszörnyűbb, még mindig maradt egy csomó, amivel már végképp nem tudok mit kezdeni.
De ez legyen a legnagyobb gondom, nemde?

2011. augusztus 9., kedd

-

Mivel egy önfejű idióta makacs hülye okostojás bizalmatlan vagyok mások munkáját illetőleg (ebből sejteni lehet, mennyire imádtam kiskoromban, ha csoportban kellett dolgozni), csupán idő kérdése volt, mikor fordítom kreatív hajlamaimat arra, hogy ne a mások által készített vackokra kelljen fanyalodnom, hanem örülhessek a kissé béndzsa, de saját gyártmányú dolgaimnak.

Jelen pillanatban "dolgok" alatt a zoknit, kesztyűt, sálat értek, aztán majd ügyesedem.

2011. augusztus 8., hétfő

-

Ma láttam egy lányt a buszon, aki valami önsegélyező könyvet olvasott. A címét nem láttam, de az alcím szerint "hogyan éljük túl a hűtlenséget".
Nagyon megsajnáltam szegényt, először is, mert megcsalták, másodszor pedig, hogy erre egy könyvből remél megoldást.

A megcsalásról egész egyedi véleményem van. Mint azt már az illetékessel is közöltem, amíg titokban tartja, azt tesz, amit akar. De ha megtudom, akkor gyorsan változtasson nevet, költözzön másik kontinensre és jelentkezzen be egy plasztikai sebészhez.
(a saját védelme érdekében)

2011. augusztus 7., vasárnap

-

Tegnap ritkanagy hős voltam: elvittem Szívcsücsköt fodrászhoz. Ez ugyanis azzal járt, hogy otthon egy óráig győzködtem, hogy szánja már rá magát az indulásra, útközben összevesztünk párszor, és a fodrász előtti sarkon majdnem dühödten visszafordultunk.
De aztán csak bementünk, és eddigi bölcsészesen hosszú haja katonásan nagyon rövid lett, melynek következtében ha elfordulok egy kicsit, majd vissza rá, egy pillanatra felmerül bennem az "ez-meg-ki"-érzés.

(Egy éve és tíz hónapja hosszabb hajjal szerepel az adatbázisomban, na)

2011. augusztus 5., péntek

-

Ma majdnem vettem magamnak egy pólót, amin Lady Gaga volt, de aztán meggondoltam magam. Nagylány vagyok én már ehhez. - mondta a lányka, és mivel egyedül volt otthon, bebújt az ágyba Uwe nevű plüsstehene mellé egy tiniregénnyel.

-

Elkezdtem kötni. Láttam gyönyörűszép kék fonalat, mondtam én ezt a nyakam köré akarom tekerni a télen, úgyhogy nekiláttam egy kék sálnak.
Ja, és vettem még kötőtűt, szóval zoknit és sapkát is tudnék már kötni. Csak találnom kell a neten egy normális elmagyarázó oldalt, és senki sem állíthat meg, zoknigyártó kisiparos leszek.

2011. augusztus 4., csütörtök

-

Ha a boldogságom kifejezhető lenne, megpróbálkoznék vele, de mivel tudom, hogy nem az, inkább meg sem próbálkozom vele.

Vagyis najó, mégis.
Uram ismét Dolgozó Ember lett!

2011. augusztus 3., szerda

-

Az tanév nem akkor kezdődik, amikor meglátom az ünneplős kiselsősöket az iskola aulájában, hanem amikor megjelennek a tanszerakciók a nagy bevásárlóközpontokban.

És nekem ez az utolsó igazi...