2018. január 15., hétfő

Szerdához egy hétre lesz az utolsó két vizsgám, vagyis ha ma elkezdek tanulni, nagyon kényelmesen, a lelki békém minimális feláldozásával kiválóan fel tudok készülni mindkettőre.

Ha ilyen jól tudom én ezt, akkor miért kakaós csiga recepteket nézegetek a neten, meg nem tudok elszakadni az aktuális két olvasmányomtól..?

Képtalálat a következőre: „why are you like this meme”

UPDATE: kész a csiga, de szörnyű lett.
Talán tényleg inkább tanulni kellett volna.
A hétvégén esküvőn voltunk, MedvegyÖcsi is elkelt, ezzel a Medvegy család fiai mind Házasemberek lettek.
Nagyon hülyén fog hangzani, de furcsa volt úgy esküvőn lenni, hogy az nem az enyém - nem kicsit volt ciki, amikor a végén kérdeztek tőlem valamit, én pedig azt válaszoltam: majd a vőlegény eldönti. Mármint az én exvőlegényem. Aki már a férjem, na.

Ja, és érdekesség, vallásos szertartás volt - szóval az igenek előtt meghallgattunk egy nem kicsit szexista beszédet is, ami közben többször belém szorult a felháborodás és igen erőteljesen megszorítottam Medvegy kezét.
Biztos én vagyok a túlságosan szabadjára engedett, elkényeztetett Modern Nő, de nekem ez az Ákosos családmodell nagyon nem jön be, és nálunk nem is lenne működőképes. És nem hiszem, hogy repestem volna a boldogságtól, ha az esküvőnk előtt ilyenekkel rémisztgettek volna.

Amúgy a menyasszony olyan fazonú ruhát viselt, amilyen a lelkem mélyén nekem is nagyon tetszett, csak sajnos túl nagy seggem meg túl magas vagyok.
De leginkább előbbi.

Medvegy viszont először és valószínű utoljára volt tanú, mókás volt vele időnként cinkosan összemosolyogni, amikor kint ült komoly arccal.

2018. január 12., péntek

Things I Love Friday


♥♥♥ MEDVEGY ABSZOLVÁLT ♥♥♥ lassan, de biztosan haladok a vizsgáimmal ♥ csak kicsit estem szét az év első heteiben, de BFF-fel abban maradtunk, hogy a január csak 2018 trial month-ja ♥ új rúzs féláron! - ma vetettem be először és nem egy dicséretet bezsebeltem vele ♥ kaptam három új cipőt - az egyik futócipő, a másik kettő viszont FELNŐTT, NŐI cipő, MAGAS SAROKKAL meg minden ♥ voltunk hambizni ♥ van egy nagy plüsscápám ♥ a vizsgaidőszak stresszében szétesett étkezésem kezd újra normalizálódni ♥ munkahelyi mókázások D.-vel ♥ megérkeztek a teljesen környezetbarát bambusz fogkeféim és a bemutató macskás tolltartóm ebayországból ♥ tegnap leadtam a rendelésem egy vagon könyvre bookdepository-n ♥ jó idő, sok séta ♥

2018. január 6., szombat

me: i’m fine
internally: *the tunnel scene from willy wonka*

Az imént ettem meg fél kiló laskagombát. Kicsit szétszedtem, megpirítottam és az első felére még tettem egy kis zöld pesztót, a másodikra viszont már semmit, csak úgy betoltam magában.

Aztán könnyes búcsút vettem BFF-től, hogy na most akkor nekiállok tanulni. Majd sütőben sütöttem egy adag krumpli-édeskrumpli-répa-fokhagyma köretet, egy csodás füstölt tofus paradicsomos-tahinis ragut, és még összedobtam egy adag falafelt is. És most nekiállok mosogatni, mert hát képtelenség úgy tanulni, hogy van mosatlan a mosogatóban.

Egy két lábon járó S. Oszkáros közhely vagyok.

Képtalálat a következőre: „willy wonka tunnel scene gif”

2018. január 4., csütörtök

"Nem tudom, mi van manapság, lóf.sz se történik és folyton kivagyok"

Ma már dolgozni is voltam, hipphipphurrá, ünnepeljük meg, hogy képes vagyok teljesen hétköznapi dolgokra.
Mi lesz a következő, annak is örülni kell, hogy fel tudok kelni az ágyból..?

*idegesen nevet*

2018. január 2., kedd

2018 eddig


Írnom kéne egy szomorú country-számot arról, hogyan kaptam majdnem idegösszeomlást a vizsgaidőszak második hetének első napján, de aztán tartottunk egy villám lelkisegélyt BFF-fel és végül csak azt mondtam: meh.

És inkább megebédeltem (próbáltam leutánozni a Pata Negrában kóstolt zöld pestós laskagombát, inkább kevesebb, mint több sikerrel), megcsináltam ezt a műalkotást fent és lassan megyek is vissza tanulni, mert most nincs időm ilyen hülyeségekre.

2017. december 31., vasárnap

2017 - könyvekben

Tavaly sikerült az 50+ könyv, és egészen két héttel ezelőttig azt hittem, idén sem lesz gond. Aztán karácsony előtt döbbentem rá, hogy még két könyv van hátra, nekem pedig gőzerővel tanulnom kéne. Szóval kicsit csaltam, és előrébb vettem az Alice csodaországbant - amit amúgy is el akartam olvasni, de a vékonysága miatt most extrán motivált lettem.


Az év elejére került a legtöbb maradandóan jó olvasmány: különösen tetszett a Ne bántsátok a feketerigót!, A legsötétebb szoba, a Neked adom a napot és a Veszedelmes viszonyok. Az És nekem mi közöm ehhez? elég nyomasztó volt, de tetszett, A sárga kapszula pedig ajánlott mindenkinek, aki el akar kezdeni konditeremben bohóckodni.


Az üzenet és az Előttem az élet szörnyen aranyosak voltak, utóbbit még anyukámnak is továbbadtam, ő is rajongott érte. A szolgálólány meséje szerintem tíz éve vár a sorára a könyvespolcomon, de 2017 kötelező olvasmányaként már ideje volt végre elő is venni, nem bántam meg (most két példány van belőle, mert Medvegy is el akarta olvasni, de az én régi kiadásomnak még csúnya volt a borítója. Ez teljesen komoly). A holland szűz hangulata valamiért nagyon elkapott, majd jött az év hivatalos mélypontja, D. Tóth Kriszta Húszezer éjszakája. Szörnyű volt.
A #GIRLBOSS és a We Have Always Lived in the Castle életem első Bookdepository-s rendelése, gyorsan ki is olvastam őket, aztán nem is olvastam semmi mást idén angolul. #nyomi


A nászútra A nyugalmat és a Dorian Gray képmását vittem magammal, az év kedvenc magyar regény pedig fej-fej mellett Az ajtó és a Jelmezbál.


A Harminc év napsütés megjárta velem Amszterdamot és megázott a táskámban (csak nekem tetszik ez így?), A babaház úrnője a tavalyi év egyik kedvence volt, ezért a Múzsától talán kicsit sokat vártam. Hasonlóan jártam a Mellettem elférsszel (wut), amivel kimondottan sokat szenvedtem és többször félbe akartam hagyni.

Amiket átviszek a januárba:
   Jonathan Safran Foer: Állatok a tányéromon - állítólag jó, de a fordítás szörnyű
   Marie Tourell Søderberg: Hygge - ezt még akkor vettem, amikor betört ez a hygge-mánia, és azt hittem, szeretek evidens dolgokról olvasni ("puha plédek! gyertyák! tea!")
   Laurie Penny: Bitch Doctrine
   Zeruya Shalev: Szerelmes élet - hirtelen felindulás volt egy könyvfesztiválon, nagyon szerettem volna szeretni, de eddig úgy tűnik, nem szeretem
   Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről - tetszik, csak lejárt rá a határidő a könyvtárban és vissza kellett vinnem
   Géra Eleonóra – Szécsi Noémi: A modern budapesti úrinő - IMÁDOM

2017. december 24., vasárnap

2017

Az év nagyon lelkesen kezdődött: végre sikerült a Rettegett Anatómia, pozitív megerősítést kaptam az egyetlen szakmai tárgyammal kapcsolatban, a többi vizsgám is meglett végül, hála a készülésbe fektetett energiával ellentétesen arányos szerencsének.
Megkezdődött a szabad félévem, ami alatt egyedül dolgozni és esküvőtszervezni lett volna a feladatom.


Aztán elvesztettük Dorcit.
Nem szeretném ragozni, mert még most is sírva fakadok, ha túl sokáig gondolok rá.

Több mint hét év után abbahagytam a fogamzásgátló szedését - nem ám rosszra gondolni. Elmentem Izraelbe a szüleimmel, elkezdtünk konditerembe járni, részt vettem életem első csapatépítésén (és nem csak a csapatépítésben, hanem a lebonyolításban is!), lett két kiscicánk, akiket azért az első időkben néha erőteljesen ki akartam dobni az ablakon.
Összességében nem igazán voltam boldog.


A nyár gyorsított felvételben telt, csak a folyamatos kapkodást tudom felidézni. Mindig rohantam, úsztunk az utolsó tennivalókkal, utolsó pillanatban lecseréltük a ruhámat (!!!!), intéztük a dekorációt, próbáltunk nem begolyózni.


Végül eljött 2017 augusztus 4. péntek, amiért az összes hülyeség mind megérte (sidenote: csütörtökön anyukámmal mi még buborékfújóért rohangáltunk és éjjel csináltam meg a vendégkönyvet). 
Az esküvőnk napjára életem végéig mosolyogva fogok visszaemlékezni: hihetetlen mennyiségű pozitív energiát kaptam aznap, teljesen kitöltöttek az érzelmek és szerintem a képeken tökéletesen látszik, mennyire elképesztően boldogok voltunk.

Nyilván ezzel együtt nem volt tökéletes, de az apró hibákat sem aznap, sem azóta nem tudom komolyan venni, annyira nem tudtak érdekelni.


Nászútra Berlinbe mentünk, majd nem sokkal később a szülinapomra megint, aztán mire észbe kaptam, már kezdődött is a suli, és fájdalmas lett megint a túlélésre játszani. Eljutottunk Amszterdamba, imádtuk, pedig nem is füveztünk semmilyen formában.

Aztán ahogy rövidültek a napsütéses órák, úgy fogyott az életkedvünk is.


A macskáink nőttek, mint a gomba, kiesznek minket a vagyonunkból és már 4-4.5 kilósak fejenként. Elkezdtem színesebben enni és öltözködni: egyre több zöldséget eszem és kevesebb feketét hordok. Lassan elhagytam a tojást és egyéb tejtermékeket is, de vegán nem leszek, mert mint kiderült, a vegán közösség valóban olyan idegesítő belülről, mint amilyennek kívülről tűnik. Plusz a kávémat továbbra is tejjel iszom.


És most itt vagyunk: Medvegy a záróvizsgájára készül, én csak sima átlagos vizsgákra. Összességében úgy érzem, jól jöttünk ki az évből, de nem vagyok teljesen elégedett: 2018-ra még nagyobb terveim vannak, amikhez nem árt felkötni azt a bizonyost.

2017. december 16., szombat

Things I Love Whatever


♥♥♥ MEDVEGY LEADTA A SZAKDOLGOZATÁT ♥♥♥ őrült jókat eszem manapság - szépek, színesek, isteni finomak ♥ legyőztük a szigetkört a Ronda Pulcsis Futással ♥ túléltük a céges karácsonyi partit ♥ Privát Karácsonyi Afterparty - régen röhögtem ennyit ♥ Theocracy: I am - imádtam dúdolni, csak a refrénnél aztán kezdett gyanússá válni a dalszöveg (I am righteous, I am holy, I am three and one and only / I am sovereign, I am faithful, everlasting, I AM that I AM) ♥ The Knick ♥ Társas Játék - magyar sorozat, wut ♥ megtaláltam az évekkel ezelőtt vásárolt, már kifogyóban lévő noname körömlakkom szinte tökéletes mását ♥