2017. október 19., csütörtök

Things I Love Thursday


♥ Évfordulózás a Pata Negrában ♥ végre kipróbáltuk a Feketét ♥ valami isteni csoda folytán minden zh-m sikerült ♥ jó idő ♥ biciklizni ♥ Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz ♥ receptet követni ♥ Medvegynek is vegánul ebédet főzni ♥ újra futunk! (nem merem visszakeresni, hanyadszor lelkendezek az újrakezdésnek, és tény, hogy jobb lenne abba sem hagyni, de hát no, still lapping everyone on the couch) ♥ újra rubintrékázom! (dettó) ♥ Lord of The Lost: The Broken Ones - rászoktam, hogy munka közben a discover listát hallgatom spotify-on, és hát mit nem tud a modern technológia, csupa csodás muzsikát ajánl a figyelmembe ♥ manapság imádom a hajam ♥ sokat teázni ♥ On The Spot ♥ visszatérő TILTek! ♥

2017. október 15., vasárnap

Days are long, but years are short

Ma megtartottuk az évfordulónkat, mert ugyan hivatalosan múlt héten volt, de aznap valahogy nem kerültünk romantikus hangulatba (nem jutottunk be az Anne Frank házba, ronggyá áztunk a szakadó esőben, végül órákat vártunk a reptéren), szóval mára napoltuk, és elmentünk tapasozni meg sétálni a városban.

Olyan furcsa amúgy ez a nyolc év dolog. Rémlik, hogy nemrég még olyan kicsik voltunk, Ő halálra rémített a négy nap járás utáni szerelmi vallomásával, én facebookon lelkendeztem a hónapfordulóknak - és most itt vagyunk, szinte már felnőttként, állam által elismerten, és te jó ég, mennyit változtunk mindketten. És még mindig ugyanúgy fogjuk egymás kezét és röhögünk a másik béna viccein.

*sóhaj*

Rohan az idő.


Ja, és holnap Gyógyszertan zh és én tanulás helyett a fentiek mellett megnéztem még négy filmet, kiolvastam egy könyvet és kötöttem egy fél sapkát.

2017. október 10., kedd

Ennyike

Ma reggel zh után volt három óra szabadidőm, szóval elugrottam plazmát adni, majd vettem néhány égetően szükséges új holmit (köhömm macskás póló khmhm khömm) és végül beültem egy kávéval pár oldalnyit olvasni. Igazából háromra vissza kellett volna érnem, de úgy elszöttyögtem az időt, hogy csak 15:05kor értem be a leghátsó sorba, ahol már adták is a kezembe a katalógust - csak lestem, hogy nahát, pár perc alatt körbe is ért az egész csoporton?

Eltelt vagy negyed óra, mire rádöbbentem, hogy az előadás nem 15:00-kor, hanem 14:30-kor kezdődött.

Upszika.

no regrets.

Ezek után mondjuk nem volt pofám lelépni korábban, hogy beérjek az EOK-os órámra, szóval arról is késtem fél órát.

A mai napom után senki meg nem mondaná, de utálok késni, és amúgy nem is szokásom.

2017. október 7., szombat

Egy órás anális krúzolás


Csupán egy csoportnyi német turista röhögött velünk hangosan, amikor ellőttem ezt a poént.

Amszterdam gyönyörű, és a világ legjobb ötlete volt ott biciklit bérelni, egyszerűen semmihez nem fogható érzés volt két keréken közlekedni. Másfél nap viszont pont arra volt elég, hogy rájöjjünk: ez semmire nem elég, szóval nincs mese, vissza kell még térni.

A stoopwaffel pedig egyszerűen mennyei, valahogy nem érdekel, hogy tízezer mennyei karamellás kalória egyetlen darab belőle.

2017. október 4., szerda

Az utóbbi napok érzéseinek volt valami köze a valósághoz, vagy csupán a hormonjaim b.szakodnak az agyam bizonyos részeivel? - avagy az életem története

Főnöknőm: Egy kicsit nyúzottnak tűnsz.
Én: Két és fél órát aludtam az éjjel.
F.: *csönd* Akkor viszont nagyon jól nézel ki.

Tegnap összejöttünk BFF-fel egy "villámrandira", csak egy-két óra, ami még pont belefér a rohanó hétköznapjainkba - erre négy órán át ültem nála, és ez alatt be nem állt a szánk.

Megvettem a legújabb Grecsó könyvet, hát basszus, úgy tűnik, szeretek egy magyar írót.

Holnap ZH, és még egy szót sem tanultam rá.

Holnap utazunk Amsztrdamba, és még oda sem pakoltam be semmit.

Hurr durr.

2017. október 1., vasárnap

Tegnap pont egybe esett az éves 25 órás böjtöm az éppen esedékes anyóséknál tett látogatással. Egész jól fogadták, hogy én most ilyen költséghatékony vendég leszek - aztán egész végig, amíg ott voltunk, főzőműsorok mentek a tévében. Amikor szóvá tettem, nevettünk egy jót, de nem kapcsoltak volna el.
Még a szokásosnál is lassabban ment az idő.

A hétvégén tanulás helyett visszaolvastam a régi naplóimat, és nagyon vicces, 15-16 évesen mennyit tudtam írni a semmiről. Mert vicc nélkül, nem volt valami ingergazdag a kamaszkorom: suliba jártam, németül tanultam, és kb. ennyi, mégis, naponta oldalakat teleírtam, és az a vicc, hogy egész szórakoztató tartalommal.
Aztán 17 évesen fellendülnek a dolgok, akkor megszerzem a jogsim, találkozom Medveggyel, kifejlesztek egy jó kis étkezési zavart, elkezdek jógára járni, jönnek az érettségik majd egyetemek, de arról már koránt sem írok annyit.
Most pedig már naplót sem írok.
Hát így megy ez.

2017. szeptember 25., hétfő

I can hear the universe changing

Nemrég megkérdeztem Medvegyet, az ő véleménye szerint is új téli illat után kéne-e néznem - miután a múlt héten lecseréltem a nyári parfümömet, és kisebb helyiségekben és közös légtérben való megjelenésem után többször is megjegyződött, hogy nahát, micsoda illat, valaki füstölőt gyújtott?

Medvegy: Szerintem maradhat, elvégre illik hozzád. Olyan... hippis.

A lyukas tornacipős, színes sálas lány szava erre elakadt, dühödten visszatette az éppen olvasott Az ötös számú vágóhidat az újrahasznosított műanyag palackokból készített hátizsákjába, és megfogadta, hogy ezt a párbeszédet még felhasználja egy novellájában, amit egy kávéházban jegyez le a moleskin noteszébe tintásüvegből tölthető töltőtollával.

2017. szeptember 21., csütörtök

For hands of gold are always cold But a woman's hands are warm

Tegnapelőtt kicsit Hermione fílingem volt, ugyanis van egy kötelező, random alkalmakkor katalógusos órám 16:00-ig a Vas utcában, és 16:00-kor kezdődik a valóban érdekes szabadon választható tárgyam az EOK-on.

BKVval se gyorsabb

Szóval mostantól én leszek a nyomi, aki előbbi óráról mindig eljön hamarabb, hogy utóbbiról meg késsen.
Az óra maga amúgy tényleg érdekes, még én is meglepődtem, amikor megláttam az előttem lévő padsorban az előző előtti félévből ismert Élettan tanárnőmet is, és hát őt aztán biztos nem a két kredit motiválja.

Utána viszont a szülinapom alkalmából BFF elvitt vacsorázni (so grown up, such adult), és amíg a kajánkra vártuk, két forralt bor fölött megvitattuk az élet aktuális fontos dolgait. Egyszerűen imádom őt, de tényleg.
Mellesleg mikor lett hirtelen tél, hogy már nem Aperolt kíván az ember, hanem almás szegfűszeges forralt bort?

Ma pedig életemben először voltam és vettem valamit a Lushban. Egyrészt ennyi pénzért nagyon ajánlom, hogy jó legyen a cucc, másrészt viszont lövésem nincs, hogyan bírják ezt a szagot szerencsétlen eladók minden nap ilyen töményen.

2017. szeptember 18., hétfő

Black is such a happy color

Egyelőre egész jól bírom a munka + suli témát (mondta a lány a tanév első hetében), sőt, tetszik, hogy pörög az élet és történnek a dolgok. Az emberekről mondjuk nem akarok beszélni, gyűlölök mindenkit, órák előtt bedugott füllel olvasok, nehogy véletlenül hozzám szóljanak és Steve Busceminek érzem magam a How do you do, fellow kids gifből.

Nyilván ez is elmúlik majd, általában azért mosolygós meg jókedvű is szoktam lenni, csak az nem most van.


Nemrég vettem egy piros? narancssárga? korallszínű blézert, mert Medvegy szerint túlságosan egyhangúan (vagyis feketén) öltözködöm.

Eddig szinte mindenki megdicsérte, én mégis egész nap szorongtam és úgy éreztem magam benne, mint egy papagáj.

Talán nem mindenkinek valók a színek.

2017. szeptember 14., csütörtök

Csendben és diszkréten megünnepeltük a szülihetemet is: néhány napig tökéletesen boldog voltam, és mindent megkaptam, amit kicsi szívem vágyott. És az említett szervnek elég finnyás és fura ízlése van, szóval ezen jeles alkalomból sétáltunk kb. tízezer kilométert négy nap alatt.

Fun fact, egyszerűen imádok sétálni.


Aztán meg a héten elkezdődött az iskola. Úgy két napig tartott a lelkes eufória, aztán az utcába befordulva már rázott az undor. Csinálnom kell valamit magammal, különben nagyon hosszú és érdekes lesz az előttem álló pár (*csendben zokog*) év.

Nálunk a családban szokássá vált az illendőnél hosszabbra nyújtani az egyetemi tanulmányainkat, de hát no, mások csipszet esznek, dohányoznak vagy kokainoznak, szóval lehetne sokkal rosszabb is.

Át kéne írnom a bemutatkozót az oldalsávban, ha már nem csak a korom, de a családi állapotom sem stimmel. Ja, és a macskáim száma sem.